Hónapok, sőt tulajdonképpen évek óta tart a DDL szolgáltatók elleni jogi harc. Érdekes módon elsőként európai ítéletek születtek a RapidShare-rel szemben, s csak később indultak perek az Egyesült Államokban (a Megauploaddal és a Hotfile-lal szemben). Utóbbi országban azonban irgalmatlanul erős lobbitevékenység indult a kibertárolók megfojtására (az MPAA például a múlt héten nevezte meg a zsivány tárhelyszolgáltatókat). Az sem véletlen, hogy a RapidShare is saját lobbistát fogadott Washingtonban, hogy képviselje a cég – és az ipar – érdekeit. Legújabban pedig a lentiekben embeddelt MPAA dokumentum riogatja a kedélyeket. Ebben a szervezet két oldalban – röviden és tömören – összefoglalja, hogy miért látja a zsivány tárhelyszolgáltatók működési modelljét jogsértőnek.

A munkaanyag kiindulópontja szerint a DDL szolgáltatók térnyerése figyelhető meg napjainkban (erről még év elején én is írtam), ráadásul e szolgáltatások 73%-ban jogellenes célokat szolgálnak. Ennél konkrétabban azonban a partnerprogramok beindításával a tartalmakat feltöltő emberek és a szolgáltató is komoly haszonra tesz szert: előbbi díjazást kap a tartalmak X számú megnézése után, egyes esetekben többet, ha a földrajzilag legfontosabb régiókból érkezik a néző, utóbbi pedig a regisztrációs díjakból szedi meg magát.

Nem kívánok és nem is tudok a dokumentummal érdemben vitatkozni, még akkor sem, ha összesen csak hat DDL szolgáltatót nevezett meg (Putlocker, Uploading, Filserve, Bitshare, Filesonic és Wupload), melyek egyike sem ismerős számomra (persze nem kétlem, hogy jelentős lehet a forgalmuk, ha az MPAA felfigyelt rájuk). A listáról azonban látványosan hiányzik a fentiekben említett három (egyébként perektől sújtott) szolgáltató. Ez azért sokat jelez.

Komoly érdeklődők számára mindenesetre ajánlott az iromány, illetve a dokumentum tartalmát illetően hasznos érdekességeket találhatunk a TorrentFreak bejegyzésében.