Doktori értekezés Turkuban
Egyik oka annak, hogy ebben az időpontban jöttem Turkuba oktatni az volt, hogy részt vehessen Katja Weckström doktori fokozatszerzési eljárásán. A múlt heti svéd élmények után rendkívül érdekes volt belepillantani abba, hogy miként folyik a doktori disszertáció megvédése finn földön.
Katja, aki nem kevés időt töltött Chicagóban és Loiusville-ben, hogy kutatásokat folytasson, elsősorban a védjegyjogban jeleskedik. Disszertációjának a címe is magán viseli ezt: „A Contextual Approach to Limits in EU Trade Mark Law”. Hasonlóan Stefan múlt heti anyagához, Katja értekezése is egy „gyűjteményes tézis”, mivel négy külön megjelent, vagy megjelenésre közölt tanulmányt ölel fel, melyeket azonban tovább extenzív, majdnem 170 oldalas elemzéssel ölel körbe a szerző. A négy tanulmányból az egyik (épp megjelenés alatt álló) írás az ISP-k felelősségének kérdését tárgyalja védjegyjogi vetületből. Egy másik tanulmány a merchandising és a sport viszonyában mélyedt el. A harmadik a védjegyjogon belül az érdekek egyensúlyának fontosságát elemzi. Végül a negyedik az iparjogvédelmen belül létező különféle jogok (különösen a védjegyek és a földrajzi árujelzők) viszonyát vette górcső alá.
Sajnos nem a védjegyjog az igazi erősségem, így érdemi véleményt, nemhogy olyan részletes elemzést, mint azt Stefan anyaga kapcsán tettem, ezúttal nem tudok megfogalmazni. Ami ennek ellenére maradandó élmény lesz számomra, az az eljárás menete. Itt Turkuban ugyanis a védés kissé másként fest, mint a szegedi, például az enyém volt. Az „akadémiai negyed órát” tökéletesen betartva 12:15-kor érkeztek meg a résztvevők: Katja, a moderátor (aki két óra alatt mindössze öt mondatot szólt, s ebben is az ülést nyitotta meg) és az opponens, Greame Dinwoodie. Az ő nevét már ismertem korábbról, egy-két cikkből. Ezúttal élőben is megtekinthettem, milyen a brit humor és tudományosság. (A humor oldalát már előző este, egy közös vacsorán megtapasztalhattam.)
Dinwoodie, akinek talárja tekintély adott szavainak, mégis kissé komikusan hatott (még jó, hogy a nyolcszögű díszkalpagját nem vette fel), tökéletes opponensnek bizonyult. Miután Katja 20 percben ismertette dolgozatának alapjait, melyet Dinwoodie röviden kommentált, s kiváló értekezésnek tartott, a felek belevágtak a lényegbe: legalább két óta kérdezz-felelek játékba. Mondom, nem erősségem a védjegyjog, de azért a lényegét ismerem. Most azonban többségében elvesztem. Annyira speciális kérdések hangzottak el, amelyekre Katja olyan alapos, sok esetben jogesetekkel „lábjegyzetelt” válaszokat adott, hogy e diskurzust valószínűleg csak e két személy volt képes A-tól Z-ig lekövetni.
Ezzel az eseménnyel persze még nem ért véget a turkui kaland. Este még egy állófogadás vár mindannyiunkra a sikeres doktor és opponense tiszteletére. Aztán azonban indulás haza!