Az Egyesült Államok Szövetségi Legfelsőbb Bírósága hétfőn elutasította az ASCAP v. United States ügyben benyújtott certiorarit (vagyis hogy a bíróság tűzze napirendjére a jogvitát), ezzel helyben hagyva azt a döntést, miszerint a zenefájlok internetes letöltése nem minősül nyilvános előadásnak.

Az egyszeri olvasó automatikusan felteheti a kérdést: ha egy szerzői művet (hangfelvételt, illetve előadóművészi teljesítményt) tartalmazó fájl elektronikus jelek formájában lehívunk a számítógépünkre, egyúttal elő is adjuk (meghallgatjuk, esetleg levetítjük) annak tartalmát? A válasz egyértelmű nem, az ASCAP mégis kötötte az ebet a karóhoz.

Terry Hart Copyhype blogján olvashatunk igencsak részletesen az első fokú ítéletről és a másodfokú döntésről is. Eszerint az ASCAP a „perform publicly” kifejezés „publicly”, vagyis „nyilvánosan” szófordulatának törvényi definíciójára támaszkodva érvelt amellett, hogy a letöltés egyben előadás is. Az USCA 101. szakaszában található definíció szerint:

„To perform or display a work “publicly” means — 

(1) to perform or display it at a place open to the public or at any place where a substantial number of persons outside of a normal circle of a family and its social acquaintances is gathered; or

(2) to transmit or otherwise communicate a performance or display of the work to a place specified by clause (1) or to the public, by means of any device or process, whether the members of the public capable of receiving the performance or display receive it in the same place or in separate places and at the same time or at different times.”

Az ASCAP a fenti második pontra próbált hivatkozni, méghozzá a „transmit or otherwise communicate a performance or display of the work” mondatrészre. Az ASCAP érvelése azonban nagyon gyenge, és ezt a másodfokú bíróság is helyesen látta. Egyrészt a fenti definíció az idézőjelekből is jól láthatóan a „nyilvánosan” szó értelmezését adja, nem az ez előadás kifejezését. Másrészt a „transmit”, vagyis közvetítés nem az előadás fizikai formátumának a kommunikálását jelenti, hanem egy előadás közvetítés útján történő „létrehozását” jelenti.

A Legfelsőbb Bíróság ezzel az érveléssel tökéletesen egyetértett, ezzel is osztva az alperes Egyesült Államok beadványában foglaltakat, mely azt is jelezte, hogy a letöltés egyértelműen többszörözést (közvetve pedig akár terjesztést is) jelent, vagyis a dogmatikailag téves érvelésen túl elviekben sem lenne szükség az előadáskénti minősítésre, hiszen a szerzők a letöltés után már így is, úgy is megkapják jogdíjukat.

A hírről lásd még a The Raw Story írását (melyért köszönet Tibor kollégámnak), avagy az 1709Blog bejegyzését. Persze valójában elegendő beírni a keresőbe az ügy nevét: „ASCAP v. United States, No. 10-1337” és források sokaságát találja az olvasó.