A Copyhype blog szokásos hétvégi hírcsokrában találtam rá a bejegyzésem címével gyakorlatilag megegyező érdekes posztra a Cynical Musician blogon, melynek szerzője a kalózkodás (fájlcsere) gazdasági környezetéről és hatásairól elmélkedik. Észrevételeimet ferdével fogom szedni.

Bár nem vagyok híve a „kalózkodás” kifejezésnek, ezúttal nem olyan jelentőségű e kérdés, amin le kellene ragadni. (Akit érdekel, olvassa el, hogy Bodó Balázs „A szerzői jog kalózai” című kiváló könyvében miként mutat ki a klasszikus tengeri kalózok és a szerzői jogi „kalózok” között egy nehezen tagadható párhuzamot, habár az általánosítás ennek ellenére sem a szívem csücske, sőt kifejezetten zavar a releaserek és az egyszeri letöltők egy kalap alá tartozásának hangsúlyozása.)

„Faza” kiinduló pontja, hogy a kalózok a terjesztői pozíciójuknál fogva elsősorban a viszonteladókkal versenyeznek, sőt e csatát már meg is nyerték: a fizikai hordozók piaca gyakorlatilag megszűnt létezni (habár ez egyértelműen nem kizárólag a kalózoknak tudható be, hanem a fogyasztói szokások változásának, különösen a műfogyasztásra használt eszközök változásának is – ennyi erővel Steve Jobs-ot is támadni kellene). Ezen felül persze az online szolgáltatókkal és magukkal az előállítókkal is komoly versenyt folytatnak a kalózok. Ezzel összefüggésben Faza a piaci hatásokról, a kalózok helyzeti előnyeiről, a kalóz üzleti modellekről, és a kalózkodással szembeni küzdelemről beszélt részletesebben.

A legfontosabb piaci hatásnak természetesen az árak letörését tartja Faza. Az ideális helyzetben a keresleti és kínálati oldal összhangban áll egymással. A kereslet és a kínálat alakulása természetesen nem független egymástól. Míg az árak csökkenése a keresleti oldal, az árak növekedése pedig a kínálati oldal megerősödését feltételezi, a valóságban persze mindez messze nem ilyen ideális. A P2P fájlcsere (szerzői jogilag releváns) létrejötte talán csak a véletlenen múlott, mégis egyértelműen arra a kínálati hiányra reagált, amely az évezredforduló tájékán a digitális zenefogyasztás iránti érdeklődés megnövekedése kapcsán jelentkezett. Ennek megfelelően a „piacra” lépő fájlcsere-szolgáltatások felborították a fenti képletet.

Mindenesetre jelenleg a helyzet az, hogy a kalózok minden esetben olcsóbbak és rugalmasabbak, hiszen nem kérnek engedélyeket a felhasználásra. Ily módon tartalmak szélesebb tárházához, olcsóbban (gyakorlatilag ingyen) és gyorsabban lehet hozzáférni a kalóz oldalakról. Nem véletlen, hogy Faza konklúziója e téren a következő:

Putting the question of legality aside for a moment, it makes much better business sense to be a pirate than a legitimate supplier or producer.

A kalózkodás üzleti modelljét illetően Faza ismét a pénzügyi alapokról indul ki. Ad 1) a szolgáltatások fenntartása zéró költséggel jár. Megjegyzem nem teljesen értem, mire alapozza Faza, hogy „the IP costs they have to bear are also zero”. Szerintem egy „rendes” torrent trackernek komoly infrastrukturális költségei vannak. Ad 2) minderre még reklámok és promóciós/ajándékozási programok is építhetők, amiből pedig egyértelmű bevételekre lehet szert tenni. Végső soron pl. egy tracker fenntartása attraktív pénzkereseti forrásként értékelhető. Faza konklúziója a következő:

Once again, the pirate’s costs are negligible compared to the legitimate suppliers’ and since the actual content is available for free, the pirate service is seen as more attractive than a legitimate one.

Rendkívül jól összefoglalja a „cinikus zenész” a fájlcsere legnagyobb problémáját:

Virtually the only disadvantage the pirates have is that they are operating illegally and even that isn’t a very apparent disadvantage.

A szerző cinizmusának másik ékes példája, hogy a fájlcserével szembeni küzdelem sokak által (általam is) fontos lehetőségének tartott új üzleti modellek bevezetéséről csupán annyit mondott: „bunk”, üres beszéd. Persze, talán, feltéve, hogy valaki csak abból képes kiindulni, ami van, és nem abból, ami lehet. Az új üzleti modellek attól lehetnek újak, hogy a jelenlegi engedélyezési, jogkezelési kereteket, financiális kérdéseket (mely persze sosem vetekedhet a nulla árral), ár-érték arányt (és még sok minden mást is) újragondolják. Elsősorban nem paradigmaváltásról, hanem a nézőpontok és a hangsúlyok megfontolásáról beszélek. Az pedig természetes, hogy a stratégiai váltások nélküli „új” üzleti modellek üres beszéd maradnak – ebben osztom Faza véleményét.

Rendkívül érdekes tehát az egész iromány, mindenkinek ajánlom a figyelmébe, aki kicsit is érdeklődik a fájlcsere gazdasági vonatkozásai iránt.

(Ez volt az idei 150. posztom.)