A nap első előadójaként a Bécsi Műszaki Egyetem kutatója, Hannes Kulovits tartotta meg a „Digitális megőrzés: miben rejlik a probléma – és milyen megoldások merülhetnek fel?” című előadását. A kutató – a tegnapi napon elhangzottakhoz hasonlóan – hangsúlyozta, hogy minden kulturális intézménynek mások a céljai, infrastruktúrája, gyűjteménye stb., ezért a digitális megőrzéssel kapcsolatban is más lehetőségekkel és célokkal rendelkezhetnek. Erre a megoldást a „megőrzés tervezésében” („preservation planning”) látja. Erre nézve adott különféle opciókat, különösen az OAIS rendszerekről beszélt.

Mindehhez szorosan kapcsolódott a Francia Nemzeti Könyvtár küldöttjének, Jerome Dupontnak a prezentációja a SPAR projektről, amely ugyancsak OAIS rendszert használt digitális tartalmainak archiválására és hozzáférhetővé tételére. Dupont részletesen ismertette a SPAR technológiai működését, infrastruktúráját, valamint bemutatta, hogy az adatfeldolgozás eredményeként archivált tartalmakhoz miként (és milyen külső mellett) férhetnek hozzá a felhasználók.

A panel utolsó előadójaként Krystyna Ohnesorgét hallhattuk, aki a Svájci Nemzeti Levéltár által kifejlesztett SIARD programról beszélt. Előadásából megtudhattuk a rendszer működését és előnyeit, végül azt is, hogy máig 150 licencet sikerült értékesíteniük (köztük a könyvtárakon és levéltárakon felül például egyetemeknek vagy épp IT cégeknek). A SIARD legnagyobb előnye, hogy a különféle adatbázisok közötti átmenetet lehetővé teszi, így teremtve meg a lehetőséget arra, hogy régebbi tartalmakat a modern technológiai környezettel kompatibilissé tegyenek.

Az utolsó szekció munkáját Lutz Schubert, a stuttgarti Nagyteljesítményű Számítástechnikai Központ kutatója kezdte meg. Ez volt ráadásul az első előadás, amelynek power point prezentációját nagyon várom, mert rendkívül élvezetes volt. Schubert a Cloud computing alapjairól és jövőjéről beszélt, előnyeire és hátrányaira, biztonságára (mi van akkor, ha az adatom Kínában van – nyugalom, a cloud rendszerek többsége kevésbé veszélyes, mint a web egésze) és megbízhatóságára is kitérve. Az előadás végéén a cloud computing és a digitális megőrzés kapcsolódási területeiről hallhattunk. Ennek egy komoly hátránya: nem lenne olcsó így tárolni a tartalmakat. Pl. egy 500 TB-s mennyiséget az Amazon kb. 65.000 euróért tárolna havonta. Konklúzió: check your requirements! Nincs olyan, hogy A jó megoldás. Az igényekhez leginkább illő megoldást kell megtalálni. (És ez volt az első előadás, amelyre érkeztek kérdések is!)

Ezek után Stefán Péter, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) munkatársa ismertette a NIIFI – és rajta keresztül felsőoktatási, kutatási és közgyűjteményi intézmények – rendelkezésére álló cloud megoldásokat. A konklúzió ezúttal: „még sok mindent kell tennünk”.

És eljutottunk a jogi részhez. Rangidős révén Olav Stokkmo kezdi a témát, aki a szerzői művek archiválásával és hozzáférhetővé tételével kapcsolatos jelenlegi uniós jogi kereteket ismerteti. Végighaladunk a kizárólagos jogokon, az azokat terhelő korlátozásokon és kivételeken. Különösen azok kerülnek kifejtésre, melyek a könyvtáraknak, illetve egyéb archívumoknak kedveznek. Hallhattunk a kötelespéldányokról, ezzel összefüggésben a webes szüretelésről („web harvesting”), a művek megőrzéssel kapcsolatos átalakításának lehetőségéről, a hatásos műszaki intézkedésekről, valamint a digitalizált tartalmakhoz való hozzáférés kérdéséről. Végül én is sorra kerültem, és előadtam a kulturális örökség megőrzésének jövőjével kapcsolatos véleményemet (nagyjából, de nem teljesen azt, amit a múlt héten mondtam), különösen kitérve az Új reneszánsz (itt és itt) és az Árva mű irányelv-tervezet egyes passzusaira.

És ezzel részemről véget ért a konferencia, a záró vitán sajnos már nem tudok maradni, mivel indulnom kell haza. A könyvtárosi szakma és technológia iránt fogékony emberek gondolkodásmódjának megismerésének tanulságos fóruma volt a rendezvény.