A tegnapi nap igazi blogolós nap lehetett volna, de a magánélet közbeszólt. Ma pótoljuk kicsit az elmaradást. Az „Uniós morzsák” címet az inspirálta, hogy az elmúlt két napban legkevesebb három fontos uniós szintű szerzői jogi téma került elő. Ezek elemzése is megtörtént már több helyen (lásd IFRRO hírlevél, ESZERINT), így nekem csak annyi a feladatom, hogy ezekről röviden beszámoljak.

Elsőként említsük meg az Európai Bizottság szellemi alkotásokkal kapcsolatos stratégiáját (IP Strategy). A dokumentum legfontosabb pontjai közé a közös jogkezelés reformjával, az egységes európai szerzői jogi kódex megalkotásával, egy „Global Repertoire Database” létrehozásával, a fogyasztói tartalmakkal (user generated content), az üres hordozói jogdíjakkal, az Europeana szerepével, az audiovizuális művek internetes felhasználásával, valamint a kalózkodás elleni harccal kapcsolatosak. Kimondottan élvezetes volt olvasni Tóth Péter Benjámin csipkelődő hangvételű bejegyzését az ESZERINT blogon, amiben a stratégia – melyet a kommentek közt Gyenge Anikó egyszerűen csak jelentésnek hív – (Péter szavaival élve) „nesze semmi, fogd meg jól” megállapításait kritizálja. Mindenesetre teljesen egyet kell értenem vele (és Anikóval is): akkor inkább ki se adták volna mindezt…

A következő, mely részben az előző stratégiával is összefügg, hogy az Európai Bizottság publikálta az árva művekkel kapcsolatos irányelv tervezetét. Végre valami! Az árva művek egyik legjobb hazai ismerőjének, Gyenge Anikónak az ESZERINT-en leközölt („felvezető”) bejegyzésében (merthogy érdemi elemzést is ígér hamarosan – és íme egy kapcsolódó írása július elejéről) olvashatunk a tervezet alapjairól. Én most mégis elébe mennék ennek, persze a teljes elemzést én is inkább Anikótól olvasnám.

Az irányelv hatókörével kapcsolatos rész meglepetést tartogat:

This Directive concerns certain uses of orphan works undertaken by publicly accessible libraries, educational establishments or museums as well as by archives, film heritage institutions and public service broadcasting organizations. [Art. 1(1)]

Az irányelv tehát első nekifutásra nem teszi lehetővé a nemzeti jogalkotóknak, hogy a Google számára (is) kedvező nemzeti normákat vezessenek be. Legalábbis elsőre nem úgy tűnik számomra, hogy a nyilvánosan működő könyvtár, oktatási intézmény, múzeum, archívum, filmörökségi intézmény vagy a köztelevízió kategóriái alá tartozhatna a Google. (Bár az fontos, hogy a tervezet nem tartalmaz fogalommeghatározást ezen intézmények vonatkozásában. Tehát akár a Google még lehet is archívum?) A tervezet 18. preambulumbekezdése azonban úgy fogalmaz, hogy az említett kulturális intézmények megállapodásokat köthetnek privát cégekkel is, hogy azok közreműködjenek az intézmények céljainak elérésében. Ez sem igazán illik abba a koncepcióba, amelyre a Google törekszik.

A tervezet további érdekessége, hogy csakis az írott és az audiovizuális művekre koncentrál (és még ott is vannak szűkítések) [Art. 1(2)]. Mi van a fotókkal? A hangfelvételekkel? Így az irányelv elsőre inkább csak „béta verzió” lenne, semmint koherens szabály. (A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy a tervezet maga is tartalmazza, hogy az irányelv hatályba lépését követően évente kell majd a Bizottságnak jelentést készítenie az irányelvvel összefüggésben, s ennek részeként vizsgálnia kell, ki kell-e esetleg azt terjeszteni más műtípusokra is, többek közt épp a fent említett hangfelvételekre és fotóművészeti alkotásokra.)

És természetesen ott van még az árva mű definiálása (Art. 2.), a gondos keresés meghatározása (Art. 3.), az egyes tagállamokban árvaként elismert művek „kölcsönös elismerésének” elve (melyre már a Bölcsek Tanácsa is utalt) (Art. 4.), a kötelezően engedélyezendő felhasználások köre (nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel és többszörözés) (Art. 6.), valamint az engedélyezhető felhasználások köre (szigorú feltételek betartása esetén a 6. cikkben foglaltakon túlmenő jogok is biztosíthatók az első szakaszban említett szervezeteknek) (Art. 7.). És mindezeken felül még van több szakasz is, melyeket majd egyszer alaposan szemügyre vesznek az igazi szakértők. Stef van Gompel elemzése például elérhető a Kluwer Copyright blogon. Mindenesetre érdekes lesz a történet folytatása!

Végül az IFRRO hírlevele arról is beszámol, hogy a Bizottság nyilvánosságra hozta a kulturális és kreatív iparágakkal kapcsolatos zöld könyv konzultációs dokumentumait (350 választ). Ezeket nem lesz erőm végigolvasni, de szerintem nem is kell. Az IFRRO röviden azt mondja: mindenki elismeri a kulturális és kreatív iparágak jelentőségét. Csatlakozom!