Először is néhány apróság: hiába „global” a jelentés, valójában csak három régióra fókuszál: Észak-Amerika, Latin-Amerika és Európa. Így a címhez képest a tartalom korlátolt. (Ennyiben tehát csak a cím a hibás, a tartalmat 85 ország több száz millió előfizetőjének adatforgalmára alapozzák, ami nagyon jó.) Másrészt, és ez majd alább is fontos lesz: a dokumentumban olvasható számok relatív számok, egymáshoz viszonyított arányok. A felhasználási módonként mérhető tényleges adatforgalmi mennyiség csak erős feltételezésekkel olvasható ki belőle.

E hiányosságok ellenére a Sandvine úgy reklámozza a riportot, mint amelyből kiváló trendek olvashatók ki (bár Európa esetén e kijelentéstől visszakoznak a szerzők). A probléma e megállapítással és az egész jelentéssel épp ez: abszolút számok és mögöttes mozzanatok híján nehéz tényleges következtetéseket levonni.

Egy összetett példát használva: az 5. táblázat (p.12.) jelzi, hogy az átlagos adatforgalom Európában kb. 39.6GB/hónap, melyből kb. 8.2GB a feltöltés, és 31.3GB a letöltés. (A jelentés ezen kívül használ egy „medián” számítást is, amely alapján a leggyakrabban előforduló átlagos internethasználat 14.7GB/hónap. Ez a szám arra utal, hogy az adatforgalom egy jelentős részét Észak-Amerika esetén a feltöltés felét, illetve a letöltés negyedét a felhasználók 1%-a generálja. Vagyis az átlagos felhasználó a medián mennyiséget „termeli”.)

Ezek után vessünk egy pillantást a 4. ábrán jelzett (p.13.) százalékokra. Ezeken azt látjuk, hogy 2011. márciusában a „real-time szórakoztatás” (YouTube, streaming szolgáltatások, webrádiók, Észak-Amerikában amúgy kiemelten a Netflix) volt a legerősebb, ráadásul folyamatos erősödést mutat 2009 óta. A P2P fájlcsere annál hektikusabb képet mutat: 2009-ben 22%, tavaly 11%, 2011 márciusában pedig 30.1% volt a részesedése. A jelentés mindezt úgy értékeli, hogy „nem olvasható ki világos trend”, illetve az európai preferenciák mindig gyorsan váltakoznak. Ha ehhez hozzávesszük a webes böngészés részesedéseit (2009: 25.9%, 2010: 44.6%, 2011. március: 18%), akkor erős gyanú ébredhet az olvasóban, hogy a százalékos arányok valamit nem jól mutatnak ki. Hogy lehet ekkora ugrást elkönyvelni 2010 és 2011 márciusa között? (Ez utóbbi persze csak EGY hónap, nem egy év.) A jelentés ráadásul egy szót sem ejt arról, hogy vajon milyen okai lehettek a P2P 2010-es visszaszorulásának. HADOPI esetleg? A The Pirate Bay blokkolása több országban is? A német fájlcserélés visszaszorulása (köszönöm Klaudiának, hogy felhívta a figyelmem erre a német statisztikára)?

Nagyjából ugyanilyen bizonytalannak érzem az amerikai adatokat. A Sandvine írói meg sem említik, hogy a LimeWire bukásával a Gnutella protokoll visszaszorul (gyakorlatilag akár ki is veszhet rövid időn belül, ahogy az Európában már megtörtént), ezzel együtt persze a BitTorrent erősödést mutat.

Ha ettől eltekintünk, mindenképpen érdemleges megállapítása a jelentésnek, hogy jelzi: a real-time szórakoztatás egyre dominánsabb pozíciókat szerez magának, elsősorban a Netflix révén az USA-ban és Kanadában, illetve a Spotify révén Európa egyes országaiban. A YouTube pedig természetesen mindenhol erős. Épp ezért egy érdekes, gyorsan kiolvasható jelentést tölthet le az olvasó a fenti linken, amely megéri a figyelmet. (Az Index és az ITCafé is írt róla röviden.)