Digital Music Report 2011
Az IFPI, szokásához híven, az év elején közzé szokott tenni egy digitális zenei jelentést. Ezúttal sincs ez másként, megjelent a 2011-es riport. (A tavalyi jelentés elemzését lásd itt). A dokumentum, immáron megszokott keretek között, szépen bemutatja a zeneipar sorsának alakulását 2010-ben, s ennek keretében hangsúlyozzák az online piac fokozatos (üdvözlendő) erősödését, a legális szolgáltatások körének folyamatos szélesedését, a különféle partneri kapcsolatok erősödését. Esettanulmányok (pl. Svédország és Spanyolország) és a jogosulti oldal prominens képviselőinek nyilatkozataival színesítve mindezt.
Természetes, hogy az online kalózkodás témaköre kiemelt, sok oldalas elemzést kapott. Mondjuk ezen a ponton azonban komoly problémákat fedeztem fel. Íme néhány:– a HADOPI törvény szankciórendszerét rosszul írja le a jelentés (p.18.);
– a Digital Economy Act sorsát nehezítő bírósági eljárást meg sem említi (p.19.; pedig ha 2011 januári uniós hírekről ír a jelentés, akkor tudniuk kellene erről is);
– ugyancsak elmaradt az ír példánál az, hogy az IRMA egyelőre sikertelenül igyekszik további ISP-ket bevonni az egyezségen alapuló fokozatos válasz rendszerébe, amiben bírósági döntés állja útját (p.19.);
– a Combating Online Infringement and Counterfeits Act pedig – a Képviselőház megújulása folytán – lekerült a napirendről az Egyesült Államokban (ugyancsak p.19.). Persze az új Képviselőháznak újból be lehet nyújtani a tervezetet.
Szerintem a jelentés nem kellő energiát (egy bekezdést, ha jól láttam) szentelt a DDL szolgáltatóknak. A 14. oldalon megemlít két ilyet (MegaUpload és Hotfile), hogy mennyire szándékos a RapidShare kihagyása, nem tudom, de árulkodó, hogy – és erről már írtam külön bejegyzést – a RS szolgáltatását az USA-ban és Németországban is jogszerűnek deklarálták. (A németeknél azért még van egy kis vita erről.)
Végül arról sem tett említést a jelentés, hogy – bár ez is egyre látványosabb – a fogyasztók alternatív megoldásokkal élnek, így pl. az anonimitást biztosító szolgáltatásokat egyre nagyobb előszeretettel használják (pont a jelentés által említett svédek járnak élen ebben).
Mindezek ellenére az anyag hasznos olvasmány. Külön említést tesz még a „kis halakról”, arról, hogy a többi kreatív iparágra milyen hatást gyakorol a kalózkodás, megszólaltatja a legfontosabb legális szolgáltatások képviselőit, majd táblázatban összeszedi ezeket a szolgáltatásokat világszerte (hazánkból ötöt említ). Érdemes tehát a jelentést elolvasni. Én már negyedik éve ezt teszem, lassan tendencia lesz belőle.
(A jelentés kapcsán lásd a TorrentFreak, illetve az ESZERINT bejegyzéseit.)
Update #1: És a New York Times is leközölt egy cikket a témával kapcsolatban. Ebben ráadásul kicsit erős szavakkal úgy fogalmazott a Forrester Research elemzője:
„We are at one of the most worrying stages yet for the industry,” he continued. “As things stand now, digital music has failed.”
A cikk érdekesen azt írja, hogy a HADOPI már állítólag több százezer figyelmeztetést küldött ki. Hát, én ezt is lehiszem, bár más forrásokból ezt nem így tudtam eddig.
Update #2: Most olvastam az Origon a Quart cikkét is.
Update #3: Február 17-én olvastam Dojcsák Dániel írását a HWSW oldalán. Ő ugyancsak az IFPI jelentést elemezte, ezúttal azonban csak a Spotify-ra koncentrálva, és annak egyre erősebb pozícióira hívva fel a figyelmet.