Vártunk! Mit kaptunk a 2010-es évtől?
Az év elején a TorrentFreak cikkére reagálva egy rövid értékelést/véleményt írtam arról, hogy mit várok a 2010-es évtől fájlcsere fronton. Nos, nézzük meg, hogy mit kaptunk! Hány „jóslat” vált valóra, vagy épp bukott be!
1. TPB: a TF szerzői remélték, hogy a TPB kvartettet másodfokon felmentik. Szerintem erre nem volt sok esély, bár én nem vettem biztosra, hogy még idén megszületik az ítélet. Megszületett, 3/4 részben (az egyik terhelt még gyógyul Thaiföldön). Ezzel együtt a TPB futott, fut és futni fog, ezt nagyon is biztosra mondta mindenki – így is lett. (1-0)
2. Ez ugye nem volt igazi jóslat, buta, aki ezt nem így gondolta. A fájlcsere háború tovább zajlott, lásd a LimeWire, a Mininova, vagy az isoHunt esetét (plusz ugye TPB másodfok).
És akkor nem is említettem még a magánszemélyeket, a tényleges fájlcserélőket. Az egyik leghíresebb amerikai perben nem is olyan rég „végre” ítélet született: Jammie Thomas-Rassett 1.5 millió dollárt köteles fizetni a jogosultaknak! Ehhez képest Németországban annyira nem viszik túlzásba a kártérítést! (Lásd például itt.) Végső soron tehát a „jóslat” megállta a helyét, elég tetemes esetjogot hagyva maga mögött. (2-0)
3. ACTA: nos, az egyezmény szövege elkészült. Ahhoz, hogy életbe lépjen, rendkívül csekély számú (6) aláírásra van szükség. Persze ettől még sok ország nem fogja rögtön aláírni. Ezt követően persze még jönnek a nemzeti jogba való átültetések, vagyis ennek érdemi érvényesüléséhez kell még idő. Ami fontos, hogy tartalmaz egy digitális környezetre írt fejezetet. Mivel azonban az egyezmény csakis a „kalózmásolatokra” fókuszál, első ránézésre nem kívánja lefedni pl. a P2PTV generálta feszültségeket.
Három csapás törvények: bár említettem magam is, hogy nagy jövőt nem jósolok ezeknek, a franciák egyelőre tartják a frontot, a spanyol törvényhozás pedig úgy fest, hogy szembemegy a három csapás trendjével, az angoloknál is van némi káosz, mivel a Digital Economy Act „alkotmányos” felülvizsgálattal néz szembe.
Ami azt illeti, persze az íreknél az Eircom és az IRMA megállapodását a bíróság elfogadta, mint jogszerű megállapodás, ráadásul a felhasználók ellenőrzése el is kezdődött (némi bukkanóval). Fontos viszont, hogy az Eircom – szimpatikus alternatívaként – megállapodott a legnagyobb zenei jogosultakkal, hogy havi előfizetési díjas rendszerben elérhetővé tesz rengeteg dalt a „jó útra tévedt” fogyasztóknak.
És persze egész évben nem cikkeztem az iiNet történetéről, mert nem ismertem eléggé, e céget azonban nem találta felelősnek az ausztrál bíró a felhasználók jogsértései miatt (elsősorban a felperes félrevezető perbeli magatartása miatt).
A TorrentFreak ezzel együtt azt is megjósolta, hogy mindezek hatására erősödni fog az anonimitást biztosító szolgáltatások alkalmazása. Nos, ez mindenképpen így van! Nemrég posztoltam erről egyet, egy kiváló svéd tanulmány kapcsán. (3-0)
4. Sport és P2P: ez az a pont, ahol nemcsak megerősíteni tudom ezzel kapcsolatos „biztos így lesz” véleményemet, hanem néhány magyar kollégával végeztünk is egy próba adatgyűjtést és kutatást P2P és foci VB témában. Az anyag mint említettem próba, de egy biztos: a sport+P2P fejlődőképes terület, azonban sosem fog olyan magasságokba jutni, mint a zene/mozi/szoftver+P2P, mivel a műélvezet módja teljesen más ezeknél: a sportnál az aktualitás/időszerűség és a közvetítés minősége mindenképpen meg fogja előzni a relatív olcsóságot. Azért relatív, mert míg egy CD sokba kerül, a sportcsatornákhoz (sok más csatorna mellett) havi néhány ezer forintért hozzájuthatunk. Nos ez az összeg, ha sok mérkőzést megnézünk havonta, relatíve olcsó. Ennél az internetes letöltés sem biztos, hogy olcsóbb (az internetes előfizetések általában drágábbak egy közepes TV csomag díjánál). (4-0)
5. Ugyan erre a jóslatra sokat nem tudtam reagálni, és még most sem vagyok teljesen kompetens a témában, mégis érdemes egy pillantást vetni a Tribler kliensre. Erről az ESZERINT hasábjain is megjelentettem egy röpke gondolatot. Nos, a Tribler nem csupán tényleges tracker nélküli torrentezést biztosít, hanem ténylegesen egyfajta médiafelületté változott. (5-0)
6. Zárásként egy hatodik jóslatot tettem januárban: eszerint a DDL/one-click-hosting/cyberlocker szolgáltatások (pl. RapidShare) tovább fognak erősödni. Azt hiszem, ezen a ponton nagyon nem lőttem mellé (bár beismerem, végső soron ez tökéletesen beleillik a TF 3. jóslatába).
Mindez ráadásul nagyon komoly megerősítést nyert idén: mind az Egyesült Államokban, mind Németországban pert nyert a RapidShare. (Ennek árnyoldalai persze hamar jelentkeztek.) A már említett svéd tanulmány is kimutatta, hogy Svédországban a jogérvényesítési irányelv nemzeti átültetése hatására nem csupán az anonimitást biztosító (OAS) szolgáltatások, hanem a DDL szolgáltatások is megerősítették felhasználóik táborát. (6-0)
Szép, túl szép, hogy igaz legyen. Vagy csak kiszámítható maga a fájlcsere és az ellene folytatott küzdelem? Privát véleményem szerint nem! Ezt elsősorban az alábbi néhány érdekes hír támasztja alá, egyúttal jelezve, hogy a 6-0 bőven lerontható, hiszen történtek olyan események, amiket nem láttam/láttunk előre, s olyan is, amit nem is lehetett előre látni. Lássuk, mik ezek:
+1 Az Egyesült Államokban már jó ideje hódít a Netflix mánia (színvonalas HVG cikk erről regisztrált felhasználóknak). Az embereknek megéri az a türelem és nyugalom, ami a szolgáltatás igénybevételével (postai rendelés, postai visszaküldés, fix havidíj, annyiszor nézed meg, ahányszor jól esik, és OTT és AKKOR, ahol és amikor jól esik. (Nagyon nem szakmai, de a Netflix előnyeit idén nyáron kétszer megtapasztaltam magam is, előbb toledói előadásom időszaka alatt, majd clevelandi óráim után). És mintha azt hallottam volna valahol, hogy a Netflix azt tervezi, hogy betör Európába! Na az lenne a puding igazi próbája! Mindenesetre ez a fajta üzleti modell képes lehet új, igazi alternatívát nyújtani filmfronton. (6-1)
+2 Na, erre nem számítottam. Sok is a „jóból”, sőt inkább visszás, ami komoly következményekkel fog még bírni. December során olvastam a New York Timesban, hogy az USA Belbiztonsági Minisztériumának bevándorlási és vámérvényesítési munkacsoportja (fordítóktól elnézést…) simán lefoglalta egyes weblapok domain nevét! Ez ám a jogérvényesítés teljesen új formája, amire egyelőre én nem találok szavakat. A jogszabályi kereteit sem ismerem, de hogy Obama IP jogérvényesítési koordinátora, Victoria A. Espinel nem viccel, még akkor sem, ha egy szóval nem említi 2010. októberi spotlight szóróanyagában a témát (mármint a fájlcserélést) a hölgy. (6-2)
+3 És most már tényleg csak olyan apróságok, mint hogy a Wikileaks hihetetlen „népszerűsége” olyan új kihívást jelenthet amelyre könnyen el tudom képzelni, hogy majdan olyan jogi megoldások fognak születni (elsősorban az USA-ra gondolok itt), aminek megszövegezése folytán nem csak a magán és üzleti titok, hanem az IP jogok védelme is erősítést nyer, és nem is feltétlenül állami, hanem magánkezek általi jogérvényesítésre gondolok itt. Egyébként erre enged következtetni az is, hogy egyfajta „kiberháború” keretében egyesek jogvédők weboldalait teszik/tették elérhetetlenné az ősz során. Ez még szerintem is felháborító, pedig én elég liberálisan állok hozzá a fájlcserélők „küzdelméhez”, ám ez a lépés szerintem sok határon túllőtt. A következményei pedig beláthatatlanok (illetve kicsit már beláthatók, hisz ahogy arra fentebb utaltam, az Egyesült Államok már bekeményített).
Legalább ilyen hatású lehet, ezúttal amúgy fordított irányból nézve, hogy a svédek az Európai Bíróság elé vitték előzetes döntéshozatali eljárás céljából egy ügyüket, amely az ISP-k adatszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségeire keresi a választ. E mellé pedig tegyük még oda a szintén az Európai Bíróság előtt fekvő Sabam v. Tiscali ügyet, ami az ISP-k szűrési/blokkolási kötelezettségét firtatja. Mindezek fényében azt mondhatjuk, hogy nem kevés olyan jogi reakció vár még tisztázásra, amelyek érdemben módosíthatják az eddigi frontvonalakat – bármelyik irányba! (Magyar-angol, 6-3!!!)
Legyen elég erre az évre ennyi, Boldog Új Évet Mindenkinek!
2 thoughts on “Vártunk! Mit kaptunk a 2010-es évtől?”