A szakmai előadások közül érdekes volt hallgatni Richard Owens úr, a WIPO szerzői jogi főemberének a beszámolóját a WIPO szerzői jogi agendájának részleteiről. Ezt most nincs lehetőségem ismertetni, részben hely szűkében, részben amiatt, mert minden elérhető a netről. (A soron következő Standing Committee on Copyright and Related Rights üléssel kapcsolatos információkról, melyeket a korlátozások és kivételek, mint egyik kedvenc témám is napirendre kerül, itt lehet olvasni.) Ami külön figyelmet érdemel viszont, hogy Owens úr elmondta, hogy a WIPO egyre inkább felismeri, hogy a fájlcserélésről is érdemes lesz beszélgetni. Bár még nincs az agendán, de már az előszobájában van, figyelemmel kísérik. Félek persze, mire ők beengedik az ajtón, már mindegy lesz.

Második előadó Fehér Miklós Zoltán volt a KIM-ből. Ő az Európai Bíróság előtt az elmúlt 1-2 évben lezárult, illetve még most is folyamatban lévő szerzői jogi ügyekről beszélt. Egy rossz szó nem érheti az előadása tartalmáért, mivel előre exkuzálta magát, hogy mint nem szerzői jogász, az általa szelektált ügyek elég szubjektívek lehetnek. Attól eltekintve, hogy ha Promusicae ügy, akkor LSG ügy is lehetett volna, végső soron hasznos kis előadás volt. Külön figyelemre méltó a fájlcsere ügyben előzetes döntéshozatali eljárás keretében vizsgált SABAM ügy. 2010 elején ugyanis egy brüsszeli bíróság az EB-hez utalta a már évek óta folyamatban lévő SABAM v. Scarlet (Tiscali) ügyet. Itt a kérdést az ISP-k netes szűrési kötelezettsége lesz. Komoly figyelmet fog érdemelni a majdani döntés!

Harmadikként Szinger András, az Artisjus főigazgatója, szólalt fel, és ismertette a Padawan ügyet, illetve annak a magyar jogra gyakorolt lehetséges hatásait. E kapcsán egyébként jó kis vita bontakozott ki a jelenlévők között. Az Artisjus ugyanis azt tervezi, hogy jövőre a nem újraírható adathordozók tekintetében kilépést enged a jogdíjfizetési kötelezettség alól, amennyiben a felhasználás bizonyíthatóan nem magáncélokra, illetve egyéb, az Szjt. 35.§-ában a jogdíjfizetés alapjául szolgáló felhasználásra szolgál.

Az Apáthy-díjjal kapcsolatban – melyet id. Ficsor Mihály azzal a bizarr szótársítással vezetett fel, miszerint reméli, hogy a díj nem a magyar névadó nevének angol megfelelőjét, vagyis „apathy” (apátia) hozza magával – sajnos nem térhettünk haza pozitív eredménnyel. A bíráló bizottság nevében Gondol Daniella elsőként komolyan ráijesztett a jelenlévőkre, miszerint egyes dolgozatok a minimális nyelvi és stilisztikai követelményeknek sem feleltek meg. Ekkor mondjuk sejtettem, hogy nem Németh László kollégámat ostorozzák, mivel ő volt olyan alapos, hogy ez rá ne legyen igaz. Végül csak két első díjat osztottak, és a kimaradók között név szerint megemlítették Lacit, mint akit a bizottságban ketten is támogattak. De hát egy 5 fős bizottságban ugye a 2 még nem többség. Sebaj, neki sem ezen fog múlni a karrierje.