Két hete kaptam kézhez az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle legfrissebb számát, és nagy örömömre szolgált, hogy egy érdekes tanulmány jelent meg a fájlcserélés témakörében. Kovács Gabriella „Folytatódik a küzdelem az illegális letöltések ellen” címmel megjelent publikációja már bevezetőjében is utal arra, hogy nem a fájlcserélés negatívumaira kíván rámutatni, hanem sokkal inkább az azzal szembeni küzdelem pozitívumaira.
 

Ennek megfelelően rengeteg érdekességre tér ki tanulmányában, kezdve a DMCA-vel, vagy az ACTA-val, majd olyan fontos problémákra reflektál, mint az értesítési és eltávolítási eljárás hatékonysága, végül, és anyagának egy kardinális eleme ez, a három csapás törvények.
 

Privát meglátásom szerint a tanulmány struktúrája ugyan hagy kivetni valókat maga után, de ez a legkevesebb. Néhány apróbb pontatlanság is szerepel az anyagban, de ezek megint kiküszöbölhetők további olvasás révén.
 

Anyagában azonban van néhány sarkalatos pont, amelyekkel vitatkoznék. (Csak a biztonság kedvéért: a hölggyel azóta váltottunk néhány e-mailt, tehát amit ide leírok, csupán azon véleményem, amit az olvasás után továbbra is fenntartok, habár tudom, hogy e pontokon a szerző a jövőben változni fog.)
 

Kovács Gabriella ugyanis alapjogként értékeli a világhálóhoz való szabad hozzáférést. Bár ugye ismert a finn példa, illetve például a HADOPI-val kapcsolatos alkotmánytanácsi eljárás során a franciák is ehhez hasonló megállapítást tettek, de egyelőre én tartózkodnék ennek alapjogként, avagy (és még inkább) emberi jogként való említésétől. (Más kérdés, hogy e téren az elkövetkezendő néhány évben óriási viták lesznek, és hát alapjog az, amit annak elfogadunk, szóval talán csak idő kérdése.)
 

A cikk HADOPI-val kapcsolatos része is több pontatlanságot tartalmaz (mint hogy akkor most polgári- vagy büntetőjogi szankciót vezetett-e be a francia jogalkotó, nem alkotmánybírósági, hanem alkotmánytanácsi eljárás volt Franciaországban – s ez fontos! –, miként is történik az adatok gyűjtése és az ISP-k bevonása a figyelmeztető levelek postázásába), amit azonban semmi esetre sem rónék fel a szerzőnek. Mivel a jogszabály folyamatosan változóban volt/van/lesz, ezért lehet, hogy a kéziratot már előbb lezárta, minthogy néhány aktuális fejleményt beleemelhetett volna.
 

Végül az összegzésben említést tesz a szerző egy olyan elképzelésről, mely a fájlcseréléssel szembeni küzdelem lehetséges alternatívájaként az internet-szolgáltatást lehetne/kellene lassítani. Megítélésem szerint ez jó ötlet lenne, de e ponton nem szabad eltekinteni az elektronikus hírközlési törvény rendelkezéseiről, melyek erre igazából nem adnak lehetőséget, legalábbis jelenleg (a jogalkotó bármikor módosíthatja ezt).

Mindezek ellenére egy olyan újabb tanulmány született a témában, amelynek elolvasása nem csupán az ínyenceknek ajánlott!