Újabb tanulmányok a fájlcserélésről
Az Indexen ma reggel találtam egy bejegyzést, amit az ITCafé készített két, a fájlcserélésnek a gazdaságra gyakorolt (pozitív) hatásairól.
Az első felméréssel kapcsolatos magyar íráson persze elmosolyodtam: „a kalózok többsége fizetNE a letöltött filmekért és zenékért, ha azok olcsóbbak lennének, illetve ha olyan kényelmes lenne a legális szolgáltatások használata, mint például a BitTorrenté.” A lényeg a feltételes módon van. Illetve az is tetszik, hogy a felmérés adatait az ausztrál Kalózpárt elnöke értékelte, méghozzá úgy, hogy „világos, hogy az illegális letöltők többségükben csalódott fogyasztók, akik egy modern világban modern üzleti modelleket várnának el, például azt, hogy ha megvásárolják a tartalmat, akkor azzal szabadon rendelkezhessenek, akkor és olyan eszközön használják, ahogy akarják.” Ez mind szép és jó, de ebből nem jön át, hogy ez a gazdaságra pozitív hatást gyakorolna.
A második felméréssel kapcsolatos beszámoló azért már hasznosabb, legalábbis több ténymegállapítást tartalmaz. Az olyan megállapítások azonban, mint hogy „a legális piac fontos vásárlói azok, akik illegálisan is keresik a tartalmakat”, illetve „a kiadói iparnak, a jogtulajdonosoknak a szigorítás és az idejétmúlt modellekhez való ragaszkodás helyett egyetlen útjuk lehet: innováció üzleti területen is”, még nem engednek arra következtetni, hogy a fájlcserélés pozitív hatást gyakorolna a gazdaságra.
De az is lehet, hogy csak a magyar bejegyzés címe nem ideális. Na majd ránézek valamikor arra a két felmérésre, hátha konkrétabb dolgok is kiderülnek.
Update#1: Kovás kommentjének folyományaként elolvastam az eredeti ausztrál anyagot. Az ezzel kapcsolatos megjegyzéseim álljanak itt, előre vetítve, hogy még kevésbé értem a magyar cikk címét, hiszen az ausztrál kutatás végkövetkeztetése egy ponton sem utal arra, hogy a fájlcserélés gazdaságilag pozitív lenne. (Ami persze lehetséges, magam is így vallom, de ezt a kutatás messze nem igazolja.)
Az felmérés eredményei egyébként nagyon érdekesek. Az összes megkérdezett 7324, magát illegális letöltőnek vagy streamelőnek tartó személy közül 6694 mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban töltött/streamelt jogellenesen sorozatokat. Ez a szám mozifilmek esetén 5902, zene esetén 5712. Már önmagában ez a tendencia is érdekes, legalábbis Ausztráliában a fájlmegosztás és a streamelés célpontja az audiovizuális tartalom és a sorozat-ipar lett. (Azt hiszem ez az eddig Laci kollégámmal tett megállapításainkkal teljesen egybecseng.)
Külön érdekesség, hogy mit miért tesznek a letöltők? Íme egy ábra az eredeti cikkből. Copyright by news.com.au!
Ha alaposan szemügyre vesszük a törzsszövegben lévő adatokat és válaszokat, rendkívül érdekesnek találhatjuk, hogy a sorozat-epizódokat az emberek leginkább kényelmi szempontokból töltik le/streamelik illegálisan (pl. nem akarnak sokat várni a TV-s bemutatásra, így például a magyarok sem; akkor akarják megnézni, amikor akarják; nem akar reklámokat – bár ez az érv gazdasági is, de nem a fogyasztó szemszögéből). A Top 5-ben feltűnik egy olyan érv, hogy „it isn’t shown on TV at all”. Ezt az érvet is nevezhetnénk „kényelmi” szempontnak, de ez már azért inkább üzletpolitikai okokra vezethető vissza. (Vagy racionalitás a szolgáltatók részéről? De tényleg, a Knight Ridert Hassellhoffal megnézné még bárki, az elvakult retrós érzetű embereken felül???)
Mozifilmek esetén a Top5 érv csúcsán gazdasági érv áll: drága a mozi. Plusz másik gazdasági érv: a letöltés ingyen van. Kényelmi szempontok is vannak, de már nem ezek dominálnak (ha csak hajszálnyival is…)
Végül zene esetén a #1 érv teljesen érthető: DRM mentes verziót akarnak az emberek! A többi érv közül van egy általános „it’s convenient”, viszont a többi gazdasági: drága a CD, a letöltés ingyenes, és előbb kipróbálná a fogyasztó a tartalmat, mielőtt megvenné.
Mindez nekem leginkább azért érdekes, mert úgy tűnik, hogy az emberek a filmek és a zene esetén még mindig a drágaságot szapulják, a sorozatok esetén azonban (visszatérő kedvenceik megnyugtató megtekintéséhez fűződő pszichológiai nyomásnak engedve) a kényelmi szempontokat tolják előtérbe. Pedig bizony egy sorozatepizód percének átlagköltsége sem alacsony, az persze más kérdés, hogy ennek értékesítése más csatornákon keresztül megy, mint egy mozifilmé. De ez már nem az én területem.
2 thoughts on “Újabb tanulmányok a fájlcserélésről”