Rendkívül szomorú hír ez a mostani. Elhunyt Professzor Boytha György, a szellemi alkotások jogának egyik óriási tudású kiválósága. Ide kívánkozik néhány mondat, amelyet a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesülettől érkezett e-mail tartalmazott:
„BOYTHA GYÖRGY egyetemi tanár 81. életévében, Budapesten, 2010. február 7-én elhunyt. Boytha professzor korábban a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) szerzői jogi igazgatója volt, majd az Artisjus főigazgatója, nagykövet és a Magyar Köztársaság Genfi ENSZ Nemzetközi Szervezetekhez rendelt Állandó Képviseletének vezetője, a budapesti Pázmány Péter, Eötvös Loránd és Középeurópai (CEU) egyetemek professzora.”
Ezen széles, nehezen utánozható, élményekkel teli élet egy röpke pillanata volt az a néhány találkozó, amelyben nekem volt szerencsém részesülni a doktori fokozatszerzési eljárásom keretében. Egészen pontosan először egy szegedi konferencián láttam, amelyre puszta önszorgalomból és lelkesedésből utazott le pesti kollégái, Péteri professzor úr, vagy Fekete Balázs kedves kollégám társaságában.
Doktori fokozatszerzési eljárásom során szinte evidens volt, hogy megkeressük azzal a kéréssel, hogy vállalja el az egyik elő-, majd rendes opponensi feladatokat. Bár tudom, hogy némely kollégám, akik a műhelyvitán és a védésen jelen voltak, már nagyon nehezen viselték, amikor a digitális samplinggel és fájlcseréléssel kapcsolatos dolgozatommal összefüggésben a professzor úr a növényminták oltalmáról beszélt, azonban e kollégáim nem szellemei alkotásokkal foglalkoznak. Én értettem, hogy jobbító szándékú megjegyzései, bár elsőre valóban mint Makótól Jeruzsálem, ám tulajdonképpen egy logikus gondolat részei voltak – és segítettek egy hibámat kijavítani.
Végső soron, amikor szeptemberben utoljára találkoztam vele, megállapodtunk, hogy tegezni fogom. Nehezemre esett volna, ha legközelebb tegeznem kellett volna, de mégis jobban esne, mint tudni: már sehogy sem hívhatom őt többé.
—
Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy tegnap került sor Boytha György temetésére. Hihetetlen nagy számban érkeztek a temetésre családtagok, barátok, kollégák, s valószínűleg még diákok is érkeztek. A kimondott hideg ellenére mindenki türelemmel hallgatta végig az egészen hosszúra nyúlt búcsúbeszédeket, hiszen az evangélikus pap mellett az Artisjus, az ELTE, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a professzor úr gimnáziumi hagyományőrző egyesülete nevében is érkeztek beszédet mondani. Így még jobban érezni lehetett, hogy mekkora tisztelet övezte Boytha Györgyöt.