A Google Books ügyről

A Google Books projekt a köztulajdonban álló, árva, és kereskedelmileg hasznosított könyvek digitalizálását, és azok világszintű online hozzáférhetővé tételét igyekszik megvalósítani. A Google Books célja az, hogy oly módon biztosítson hozzáférést a már köztulajdonban álló kötetekhez, hogy azokat bárki bárhonnan megtekinthesse, illetve többszörözhesse, a védett alkotások esetén pedig az ezekhez való hozzájutást megkönnyítse.

A szerzői jogosultak oldaláról nézve persze rengeteg a bizonytalan pont, amit a projekt vegyes fogadtatása kiválóan érzékeltet. Az Egyesült Államokban a Google-nek sikerült az irodalmi művek szerzőit és kiadóit tömörítő érdekképviseleti szervezettel egyezségre jutnia, egészen pontosan kétszer is, mivel az első megállapodást a felek az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának elutasító vélekedésére hagyatkozva utóbb módosították. A második megállapodást azonban a bíróság még nem hagyta jóvá, sőt, az IM – egy friss dokumentumában – ezt a verziót is kifogásolta (egy NYTimes cikk és az IM honlapja is ír erről).

A megállapodás természetesen kizárólag csak az Egyesült Államok szerzői jogára alapozott pereskedést zárja ki. Ennyiben tehát a külföldi szerzők is „részesei” a megállapodásnak, azonban csakis az Egyesült Államokban meglévő jogaikra tekintettel, feltéve, hogy ezt érvényesen nem zárták ki („opt-out”) 2009. szeptember 7-ig. A Google Megállapodás azonban nem érinti a céggel szemben Európában (így Franciaországban) indított eljárásokat, amelyek felfüggesztése – az Európai Unió erős ellenérzéseinek tükrében – nehezen képzelhető el. Ennek ellentételezéseként viszont a Google Books szolgáltatás bizonyos részei az Egyesült Államok területén kívül egyelőre nem érhetők el.

A Google Books által megvalósított felhasználás problematikája végső soron abban rejlik, hogy engedély hiányában a Google szerverein való rögzítés miatt akkor is sérelmet szenved a többszörözési jog, ha a teljes tartalom megjelenítésre sem kerül. S mivel sok esetben az érintett művek hosszabb terjedelemben válnak elérhetővé, ez a jelenlegi európai szerzői jogi rendszerben a többi vagyoni jogosultság megsértését is eredményezi, feltéve persze, hogy az érintett részlet önmagában is méltó a szerzői jogvédelemre.
Nem véletlen tehát, hogy a Google Megállapodást az Európai Unió elutasítja. Ráadásul az EU szemlátomást nem csupán szerzői jogi, hanem versenyjogi aggályokat is lát a Google ilyen formájú térnyerésében. Hiszen bár a Google Megállapodás sem tiltja (nem is tilthatja) meg más szervezetek piacra lépését (és a jogosultakkal való külön megegyezését), nehezen képzelhető el, hogy ilyen költségigényes, és lassan megtérülő (ha ez egyáltalán lehetséges) befektetésre más is vállalkozzon. A versenytársak híján kialakuló piaci monopólium viszont végső soron indokolatlanul széles információs hatalmat biztosíthat a Google számára.

Update #1: 2010. Febrár 18-án Denny Chin bíró megtartotta a soron következő tárgyalást a Google Books ügyben. Döntés nincs még (nem is vártam, hogy ilyen gyorsan lesz), és egyelőre nem tudom, mikor lesz a következő tárgyalási nap. Ezzel kapcsolatos írás a New York Times-ból itt olvasható.

17 thoughts on “A Google Books ügyről”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük