Napjaink leginkább terjedőben lévő fájlcserélési technikája az ún. torrentezés. Ennek – az előzőekhez képest megfigyelhető – egyik legfontosabb újítását a részfeladatok teljes különválasztása adja. Így a konkrét le- és feltöltést végző kliensek kizárólag e mechanikus tevékenységre szolgálnak, a letöltéshez való „jogosultsághoz” – a torrenthez – pedig általában csak egy külön honlapra („indexáló” vagy „közösségi oldalra”) való előzetes regisztráció után lehet hozzáférni. A letölteni kívánt fájlok megtalálásában egy ún. „tracker” nyújt segítséget a felhasználónak. Ezek, a második generációs supernode-okhoz hasonlóan, leginkább magánszemélyek kezelésében álló decentralizált szerverek, azonban a legtöbb ismert BitTorrent portál (így például a The Pirate Bay is) fenn szokott tartani magának ilyen keresőszervereket.

A BitTorrent legfontosabb technológiai változtatásai közé sorolható, hogy a letöltés a fájlok egésze helyett mindig csak egy-egy részre terjed ki, illetve hogy az adott tartalom egyszerre több forrásból is beszerezhető. Ez annyit tesz, hogy nem csupán az adatot eredetileg megosztó személytől – akit „seedernek” neveznek – lehet hozzáférni az egész fájlhoz, hanem bárkitől, aki a letöltést megkezdte, és legalább egy részével rendelkezik. Ez utóbbi személyek körét szokás ketté osztani. Ugyancsak a „seeder” kifejezés használatos azokra, akiknél a letöltés végbement, vagyis a torrent fájl mögött megtalálható teljes tartalommal rendelkeznek. Azokat, akik „még nem végeztek”, „leechereknek” hívják. Tőlük természetesen csak a rendelkezésükre álló adatok/részek szerezhetőek be. Végül, ha valamennyi (akár több száz vagy ezer, rendszerint egy megabájtnál is kisebb terjedelmű) rész hibátlanul letöltésre került, a kliensprogram segítségével ezek eggyé állnak össze, és egy kicsomagolást követően élvezhető is a mű.

A torrentekhez többféleképpen is hozzá lehet jutni. Egyrészt az erre specializálódott oldalakon (és azok trackerein) keresztül is lehet kereséseket lefuttatni. E téren különbség tehető „nyitott” („OPENNET”), illetve „zárt” („Friend to Friend” vagy „DARKNET”) oldalak között. Míg előbbi olyan honlapokat takar, ahol bejelentkezés nélkül hozzá lehet férni a torrent fájlokhoz, addig utóbbi olyan zárt „közösségekre” utal, amelynek csak (egy „baráttól érkező”) meghívó segítségével válhat valaki a tagjává, és tevékenységét (paradoxul hangzik, de „etikus viselkedését”) az adminisztrátorok folyamatosan felügyelet alatt tartják. Ezzel függ össze a BitTorrent egy további fontos elve, mely szerint letölteni csak akkor lehet, ha az adott fájlt (a részadat megérkezését követően azonnal) meg is osztja a felhasználó („tit-for-tat” elv). Ezt a feltételt a korábbi generációkhoz képest sokkal hatékonyabban lehet ellenőrizni, leginkább a közösségi oldalak segítségével. Ezen zárt rendszerekből ugyanis a tartósan alacsony megosztási ráta esetén a tagot az adminisztrátorok kizárhatják. A nyitott oldalakon, melyek felhasználóinak a száma lényegesen nagyobb az előzőeknél, ezt nem lehet olyan komolyan ellenőrizni. Mindezek mellett gyakorlatilag bármely internetes keresőszolgáltatás segítségével rá lehet akadni a fenti nyitott oldalak által felsorolt, illetve az ezeken kívül az interneten „keringő” egyéb torrent fájlokra.

A torrentezés technológiai jellegzetességei miatt nem meglepő, hogy e szolgáltatást egyre nagyobb terjedelmű adatok, így leginkább filmek és számítógépes programok megosztására használják a részvevők. Ennek a másik oka az, hogy az internet sebessége napjainkra lényegesen megugrott. Így egy igazán jó teljesítményű PC és rendkívül gyors ADSL segítségével egy DVD-lemez néhány perc alatt letölthető.

A BitTorrent esetén technikai értelemben szinte csak előnyökről lehet beszámolni. A letöltési módszer, vagyis az adatok különálló elemekben, több helyről, szimultán történő letöltése, illetve azonnali megosztása a hozzáférés lehetőségét és a letöltés sebességét a korábbiakhoz képest megsokszorozta. Végső soron a részfeladatok szétosztásával valamennyi művelet hatékonyabban végezhető el. Ezért nem meglepő, hogy a tapasztalatok szerint torrentezés útján minden addiginál nagyobb számban történik köztulajdonban álló művek megosztása, sőt napjainkban egyre gyakoribbá válik az is, hogy a jogosultak ily módon terjesszék alkotásaikat, illetve szomszédos jogi teljesítményeiket.

Hasznos olvasni valók:
– Martin Häcker – Andreas Janson: Filesharing is Inevitable…, pp. 43-53.
– IPOQUE Internet Study 2007, p. 5.
– IPOQUE Internet Study 2008/2009, p. 7-8. (előzetes regisztráció után letölthető az alábbi honlapon)
– IFPI Digital Music Report 2008 – Revolution, Innovation, Responsibility, p. 5.
– A harmadik generációs programok szerkezetével kapcsolatos kiváló ábrát lásd itt.