Valahol félúton az első és második generációs programok között lehet elhelyezni a Direct Connect szolgáltatást. Az első generációhoz alapvetően az sorolná, hogy a fájlcserélés (a keresés és a letöltés egyaránt) központi szerverek (itt ún. „hubok”) felügyelete alatt zajlik, a második generációhoz pedig abban közelít, hogy e hubok nem valamely cég felügyelete alatt állnak, hanem bárki létrehozhat ilyet, amennyiben erre alkalmas (teljesítményű) számítógéppel rendelkezik. A hubok rendszerint specializálódnak, vagyis rendszerint egy-egy témához, műfajhoz tartozó alkotásokat ölelnek át. A felhasználók a hubokhoz úgy csatlakozhatnak, ha a számítógépük merevlemezén található adatok egy részét – rendszerint gigabájtnyi terjedelemben – hozzáférhetővé teszik a többi tag számára. Ezt követően a felhasználók mindenki adatai között keresgélhetnek, s ha valamit találnak, akkor azt a szerveren kívül, webes alapon letölthetik a forrástól.

A Direct Connect sikere részben annak is köszönhető, hogy integrált részét képezi a chat funkció, vagyis a netes beszélgetés, s ezért egyfajta „közösségi oldalként” is funkcionál. Jelentős hátrányaként lehet azonban értékelni, hogy a letöltés csak bizonyos korlátok/keretek között történhet. Minden felhasználó (rendszerint) három ún. „slottal”, vagyis „folyosóval” rendelkezik, így egy időben tőle legfeljebb három fájl tölthető le. Ez annyit jelent, hogy ha egy felhasználó megtalálja az általa keresett dalt egy másik számítógépen, de annak használója nem rendelkezik szabad slottal, akkor a letöltés mindaddig nem indulhat meg, amíg egy ilyen folyosó fel nem szabadul.

Hasznos olvasni való:
– SZJSZT 07/08/1 – Szerzői művek online fájlcserélő rendszerek segítségével megvalósuló felhasználása. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2008/4. szám, p. 109-129.
– IPOQUE Internet Study 2007, p. 4.