Néhány év kihagyás után idén ismét lehetőségem nyílt, hogy a Kutatók Éjszakáján előadást tarthassak. Úgy döntöttem, hogy egy jelenleg futó kutatásommal összevontan előadom, amit a szerzői jog történeti fejlődéséről ismerek. Így juthattunk el a középkortól a mesterséges intelligencia koráig.
A da Vinci emlékév tiszteletére készült bejegyzéseinkben több szempontból is megvilágítottuk már, hogy a reneszánsz polihisztor személyének, műveinek és találmányainak művészet- és kultúrtörténeti jelentőségét. A mostani bejegyzésben viszont könnyedebb vizekre hajózva arra keressük a választ, hogy da Vinci milyen lenyomatot hagyott a halála után több
Mivel mindenki elismerését kiváltotta, da Vinci megtehette, hogy ne tegye a megbízóit gazdasági értelemben boldoggá. Megtehette, hogy széles körű érdeklődésének hódoljon, és a festészetet csupán alkalmi kifejezési formaként kezelje. Megtehette, hogy a körülötte lévő világ észlelésének részleteit kutassa, és abban időről időre elvesszen. Még így
2019. szeptember 27-én a Kutatók Éjszakája programsorozat keretében a szerzői jog történeti fejlődésének ívét követhetjük nyomon a Reneszánsz korától a mesterséges intelligencia időszakáig.
Mint a sorozat korábbi írásaiban már bemutattuk,[1] Leonardo több területen is alkotott: jártas volt a festészetben, szobrászatban, fémművességben, zenében, mechanikában és optikában, anatómiai, botanikai érdeklődése volt, épület- had- és vízmérnöki feladatokat is ellátott. Hihetetlenül gazdag és változatos életművet hagyott maga után még akkor is, ha
Leonardo da Vinci a reneszánsz egyik, ha nem a legmaradandóbb emlékű alkotója. Minek köszönheti ezt a napjainkig is kitartó (sőt, talán fokozódó) figyelmet? Különösen annak fényében, hogy befejezett, nyilvánosságra hozott alkotása (hangsúlyozottan ide nem értve sokáig elzárt kéziratait megtöltő grafikáit) alig akad. Ha az e