A spanyol törvényhozás 2010. január 8-án elfogadta azt az új törvényt, amelynek révén egy új „Intellectual Property Commission” (a spanyol nevét egyelőre nem tudom) kerül felállításra. Ennek az elsődleges feladata az lesz, hogy a jogellenes letöltések folyamatos ellenőrzése segítségével indítványokat terjesszen elő az illetékes bírói
Nos, végre eljutottam odáig, hogy végig olvassam az isoHunt ítéletet. Az alábbiakban az elemzésnek csak egy rövidített változatát fogom közölni, egyrészt a részletes tudományoskodást mellőzendő, másrészt mivel erről (mint korábban már jeleztem) cikket szándékozunk írni egy kollégámmal. Akit érdekel a téma, majd azt az írást
Hálával tartozok T-Bone-nak, hogy felhívta a figyelmemet a Guardian egyik cikkére, amely a fájlcserélés elleni küzdelem egy bizonyos szeletéről kíván tudósítani. Ami azt illeti, a cikk már rögtön hibás címmel próbálja eladni magát, ugyanis nem az EU, hanem csak a szórakoztatóipar képviselőinek véleményét fogja tartalmazni.
Web 2.0 alatt átfogóan olyan internetes szolgáltatásokat és alkalmazásokat érthetünk, amelyek központi eleme a különféle tartalmak fogyasztók közötti folyamatos és kölcsönös megosztása, vagyis az interaktivitás. A Web 1.0 keretei között az internetes felületek kizárólag egyirányúak voltak, az adott oldal tartalmát kizárólag az azt megalkotó szolgáltatta.
Nos, eljött végre az az idő, amikor a francia fájlcserélők szembenézhetnek a jogsértő P2P alkalmazások visszaszorítására hivatott HADOPI szervezettel. Vagy legalábbis annak logójával. Érdemes egyébként kis vizsgálatnak is alávetni a logót. Bár nem kívánok pszichiátriai esetnek tűnni, de első meglátásra a piros „o” betű a
Németh Lászlóval, egyik legaktívabb fájlcserélős vitapartneremmel és kollégámmal épp egy új tanulmányt készítünk elő a P2P technológiák esetleges új, negyedik generációjának az evolúciójáról. Ez a gondolat egyelőre friss ahhoz, hogy valóban kész tényként kezeljük, de kétségtelenül mutatkoznak ennek jelei. Az egyik ezzel kapcsolatos fontos fejlemény