Üzleti modell a három csapás mögött

Az ír Eircom ISP tavaly olyan tartalmú privát megállapodást kötött az ír zeneipar 90%-át lefedő IRMA jogvédő szervezettel, amely alapján “három csapás” rendszert vezet be a szolgáltató az online szerzői jogsértőkkel szemben (s a szűrés azóta kezdetét is vette). Az Eircom információi szerint ez kb.

Bodó Balázs PhD védése

2010. december 13-án fogja megvédeni “Szükség törvényt bont – a kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig” című doktori értekezését Bodó Balázs. Legalábbis ezt megelőlegezem neki. A dolgozat tézisfüzete innen érhető el, magát az értekezést egyelőre nem értem el,

Breaking News: most már végleg bezár a LimeWire

Most már biztos, hogy bezár a LimeWire. A tulajdonosok bejelentették, hogy december 31-én bezárják a boltot: online és a fizikai világban is (egyedüli new yorki irodájuk ajtaját is kulcsra zárják). Az ok nagyon egyszerű: a bírósági vereség hatására, illetve amiatt, hogy nem sikerült a kiadókkal

Több a sok(k)nál!

Láttunk már olyat korábban is, hogy a web 2.0-s világgal kezdeni semmit nem tudó cégek öngólt lőnek. A Viacom v. YouTube ügyben a Viacom azzal próbált a bíróságon érvelni, hogy a YouTube az engedélye nélkül tette hozzáférhetővé különféle filmes tartalmait. Aztán kiderült, hogy a Viacom

Köti az ebet a karóhoz…

Nemrég írtam egy bejegyzést arról, hogy a RapidShare “precedensértékű” győzelmet aratott Németországban, amikor az düsseldorfi szövetségi fellebbviteli bíróság (OLG) kimondta, hogy maga a szolgáltatás nem ütközik a jogrenddel, és a cég nem kényszeríthető a külső (más által üzemeltetett) keresőoldalak folyamatos ellenőrzésére, hogy jogsértő tartalmak után

Nincs olyan, hogy ártatlan!

Az USA Legfelsőbb Bírósága elutasította a Whitney Harper által benyújtott certiorarit, s ennek megfelelően nem bocsátja tárgyalásra az ifjú hölgy ügyét. A tényállás szerint Harper rengeteg (“a sizeable list”) jogvédett dalt töltött le az internetről fájlcserélő program segítségével. Ügyvédjei azzal érveltek, hogy ún. “innocent infringer”,