2023. május 5-én nem csak az MSZJF mesterséges intelligenciával kapcsolatos ankétja miatt marad majd emlékezetes a szerzői jogászok számára, hanem amiatt is, mert a Gazdasági Versenyhivatal egy 2018-as utóvizsgálat nyomán – amely ügy tényleges gyökerei még 2014-ig nyúlnak vissza – összességében 210 millió forintos bírság megfizetésére kötelezte az Artisjust, az EJI-t, a MAHASZ-t, a Filmjust és a Hungartot.

Tárgyilagosnak kell maradnunk ezen a ponton, mert a GVH hivatalos végzését nem olvastam, az egyelőre nem nyilvános. Ezért kizárólag a GVH május 5-ei közleményére és a közös jogkezelők ugyanaznap nyilvánosságra hozott álláspontjára támaszkodhatunk. A GVH álláspontjának a lényege szerint

a közös jogkezelők nem teljesítették megfelelően az előírt kötelezettségeket az üreshordozói díjszámítás precízebb alátámasztásáról. A szervezetek által készíttetett, a díj mértékét megalapozó kutatás ugyanis több szempontból is hibásnak és hiányosnak bizonyult, nem orvosolva még a versenyhatóság által korábban kifejezetten kiemelt problémákat sem – így többek között a reprezentativitás és a mintavételezés hiányosságait, illetve az adathordozók körének igazítását a dinamikusan változó fogyasztói szokásokhoz. Az egyesületek a felmérés reprezentativitásának hiányosságaival egyébként nem csupán a GVH felé vállalt kötelezettségeket sértették meg, hanem a közös jogkezeléséről szóló törvényt is, amely alapján a jogkezelőknek minden évben reprezentatív, átlátható felmérést kell végezniük a magánmásolási díjak megállapításához.

A közös jogkezelők álláspontja szerint ugyanakkor

A Hivatal az utóvizsgálatot 2018-ban rendelte el, a piackutatás egyes részkérdéseinek teljesítését vizsgálva. Ezekre ismétlődően szakértői vizsgálatokat folytatott, amiben a jogkezelők jóhiszeműen és jelentős munkát végezve, külön szakértőket megbízva részt vettek, a hatóság munkáját támogatva. A vizsgálat során a GVH a vállalt piackutatás megvalósításában egyes kutatási szakmai megoldásokat vitatott. Ezek a kérdések azonban olyanok, amelyek az arra kötelezettek által fizetendő magánmásolási díj összegét nem befolyásolják.

Értelemszerűen a GVH végzés ismerete nélkül nehéz lenne állást foglalnunk, és e blognak ez talán nem is feladata. Mégis, külső szemlélőként, komoly aggályaim vannak afelől, hogy a GVH által meghatározott célkitűzés reálisan elérhető-e. Nevezetesen az, hogy egyszerre biztosítható-e a jogosultak és a fogyasztók érdekeinek az érvényesülése egy magáncélú másolás után szedett üreshordozó-díjak (ÜHD) beszedésének módszertani megújulásával. Hiszen egy másfajta módszertan csak annyit jelenthetne, hogy más összegű ÜHD-t szednének be a közös jogkezelők. Ez lehetne több is és kevesebb is az eddigi összegeknél. Hogy ez mindkét érdekoldalnak kedvezzen, számomra paradox gondolat.

Természetesen a továbbiakban is beszámolunk minden e kérdést érintő fejleményről.