2021-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a European Copyright Society a tagjai közé választott. A társaság évente szokott konferenciákat tartani, ahol a tagok egy központi témakör mentén adják elő aktuális kutatásaikat. Idén Nottingham (Estelle Derclaye elnökasszony szervezése mellett) adott otthont a hatodik ilyen konferenciának – végre személyesen.

Lord Justice Richard Arnold

Ez a poszt egy szokásos konferencia-beszámoló is lehetne (amilyenből oly sokat tettünk már fel a blogra), ettől most részben eltérek. Nem azért, mert ne hallhatott volna csupa érdekességet az egybegyűlt több tucat ember. Hiszen keynote előadást tartott Lord Justice Richard Arnold, az Egyesült Királyság első számú IP szakértő bírája a szerzői jog alkotmányos beágyazottságáról az angol jog pre- és poszt-Brexit világában. Volt itt szó továbbá az alapjogok és szerzői jog minden dimenziójáról. Caterina Sganga a Charter 17. cikk (2) bekezdéséről, Ole-Andreas Rognstad az EFTA országok alapjogok/szerzői jog keresztmetszetének tapasztalatairól értekezett. Tatiana-Eleni Synodinou a paródia kivételt, Christophe Geiger és Justin Jütte a kutatáshoz fűződő jogot, jómagam pedig a digitális oktatási kivételt járta körbe. Martin Husovec a C-401/19-es ügy dogmatikai és jogpolitikai kérdéseit feszegette, Martin Kretschmer pedig a platformokra vonatkozó közjogi szabályozók változásait vizsgálta. Marco Ricolfi és Martin Senftleben a mesterséges intelligencia szellemi tulajdon/szerzői jogi kihívásairól tartott előadást (Martin például az MI által fejlesztett tartalmak után fizetendő jogdíj ötletével állt elő – elég éles vitát generálva). Végül az utolsó érdemi panelünkben Jonathan Griffiths és Séverine Dussolier visszatértek az alapjogok és szerzői jogi szabályok összhangjának kérdéséhez. Azoknak, akik ezt a területet ismerik, szinte egyik nemzetközi nevet sem kell bemutatni. Az európai szerzői jog nagyágyúiról beszélünk.

A konferencia igazi varázsa azonban abban rejlett (legalábbis számomra), hogy számos emberrel lehetőségem nyílt életemben először vagy a pandémiás időszak óta először személyesen találkozni. Egyes embereket csak „papírról” ismertem eddig, most pedig a legnagyobb természetességgel beszélgettünk szakmai és emberi kérdésekről. És itt nem csak más ECS tagokra gondolok (merthogy jelen volt még Raquel Xalabarder, Marie-Christine Janssen, P. Bernt Hugenholtz és Lionel Bently), hanem olyan gyakorló jogászokra is, akiknek a szerzői jog mindennapi alakításában komoly szerepük van (akár jogtanácsosként, akár jogszabály-előkészítőként). De találkoztam olyan PhD hallgatókkal vagy könyvtáros szakemberekkel, akikkel eddig csak e-mailben vagy a közösségi médián keresztül értekeztem, sőt olyan fiatal Angliában dolgozó kínai kollégával is, aki 7 évvel ezelőtt még a szegedi jogi kar GATEWAY programjában tanulta tőlem a nemzetközi szerzői jog alapjait. Ráadásul az esemény végtelenül informális, felszabadult hangulatban telt, szinte mindenkinek volt „táncrendje”, adtuk-vettük a beszélgetőtársakat a szünetekben. Az pedig, hogy az ember vacsorájáho szükséges menükártyáját (a kártyára írt nevek elolvasása alapján) maga Lord Justice Arnold adja át (tényleg figyelt a konferencián), vagy hogy végre megtudhatod, hogy mi is az a P. a P. Bernt Hugenholtz nevében, már csak a hab volt a tortán.

Nem ez volt az első post-COVID konferenciám, de ez telt eddig a legkellemesebb hangulatban. Folytatás jövőre!