Az EU követő jogi irányelve ma 20 éve lépett hatályba. A cikk az irányelv elfogadása körüli viták  felelevenítése mellett az irányelvnek a követő jog gyakorlati érvényesülésére gyakorolt hatását és az EU-nak a követő jog globális terjesztésében vállalt szerepét vázolja nagyvonalakban. A szerző mindezzel az irányelv jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet. – Tomasovszky Edit vendégposztja.

Forrás: https://seeds.law/en/news-insights/the-resale-right-for-artwork-creators-an-overview/

A követő jog (resale right, droit de suite, Folgerecht) a szerzői jognak egy viszonylag (méltatlanul) keveset említett jogintézménye, amely a képzőművészek anyagi elismerését szolgálja, engedélyezési jog nélküli díjigényt biztosítva számukra az első eladást követő további – a vonatkozó jogszabály által meghatározott – eladások tekintetében. A követő jog koncepciója az „éhező művész” romantikus figurájából és a művészek társadalmi és anyagi elismerésének hiányából született. Legendássá vált Millet Angelus c. festményének története, amely megtestesíti a követő jog koncepciójának kialakulását: a történet szerint a művész még 1200 frankért adta el festményét, amely halála után újra gazdát cserélt, először 70.000, néhány év múltán 550.000, ismét néhány év elteltével pedig 1.000.000 frankért. Az eset nagy port kavart a korabeli sajtóban és a művészek körében, így gyorsan társadalmi szintű szimpátia ébredt (elsősorban Franciaországban) szegény éhező művészek iránt.

Az 1920-ban Franciaországban életre hívott követő jog a 2020-ban ünnepelt centenáriumát követően a mai napon újabb fontos évfordulóhoz érkezett: az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001/84/EK irányelv éppen 20 éve, 2001. október 13-án lépett hatályba az Európai Unió területén. Fontos mérföldkőnek számít az irányelv elfogadása az egyébként rendkívül vitatott követő jog történetében. Addig ugyanis csak a Berni Uniós Egyezményben kapott jelentősebb nemzetközi elismerést. Az, hogy hosszas előkészítő munka és tárgyalások után az EU irányelvet fogadott el a jogintézmény kapcsán, azt jelezte, hogy a viták, dilemmák ellenére mégis a globális elismerés felé vezető útra lépett a követő jog.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy véres küzdelem árán született meg a tagállamok között a szükséges kompromisszum. A folyamatot jelentősen akadályozta például, hogy a követő jogot korábban nem alkalmazó, de a globális műkereskedelemben kiemelt pozíciót elfoglaló Egyesült Királyság minden lehetséges módon, lobbierejét bevetve próbált ellenállni a követő jog bevezetésének piaci pozíciója megőrzése érdekében. A követő jog ellenzői azt igyekeztek bizonyítani, hogy a követő jog alkalmazása következtében a műkereskedelem jelentős mértékben eltolódik a jogintézményt nem alkalmazó országok előnyére, a követő jogot alkalmazó országok kárára. Mára egyértelmű igazolást nyert, hogy a követő jog alkalmazásának nincs ilyen hatása.

Az irányelv elfogadását követően a korábbi viták ellenére az uniós tagállamok példásan teljesítették az átültetési kötelezettséget. Külön kiemelendő az Egyesült Királyság, ahol a követő jogot újonnan kellett bevezetni és az irányelvnek megfelelő szabályozást alkotni. A követő jog gyakorlati érvényesülésének előmozdításában az ország azóta is élen jár, és a Brexit után is biztosítja a követő jogot a művészeknek.

Az implementációs kötelezettség alól adott bizonyos területi illetve tartalmi kedvezmények, derogációk miatt csak 2012. január 1-jétől alkalmazandó az Unió teljes területén, teljes körben az irányelvnek megfelelő követő jogi szabályozás.

Az irányelv meglehetősen részletesen kidolgozott anyagi jogi szabályokat tartalmaz, de még így is nagyon tág teret hagyott a tagállamoknak a nemzeti szabályozás kialakításában.

A követő jogi irányelv többes célt tűzött ki. Az egyik elsődleges cél az irányelv (3) preambulum-bekezdésében található: a képzőművészeti alkotások szerzőinek és más szerzők gazdasági helyzete közötti egyensúly helyreállítására törekszik azáltal, hogy gazdasági részesedést biztosít a képzőművészeknek műveik sikeréből. Ugyanilyen kiemelt célokként kezeli a belső piaci (azon belül a művészeti piac) verseny torzulásoktól mentes működésének és ezen keresztül az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának és a letelepedés szabadságának [(11) preambulum-bekezdés], továbbá a művészek közötti egyenlő bánásmódnak minél teljesebb körben történő biztosítását [(14) preambulum-bekezdés].

Az irányelv hatására ugyan az összes tagállamban kötelezően alkalmazandó a követő jog, de a szabályozás a nagy mozgástér miatt, a követő jog érvényesülésének fontos feltételét képező közös jogkezelési rendszer jelentős eltérései miatt, az eljárási szabályok, szankciók hiányosságai miatt igen töredezettnek mondható az EU egészét tekintve.

Az EU fontos szerepet tölt be a követő joggal kapcsolatos globális viták csökkenésében. A már körvonalazódó nemzetközi követő jogi egyezmény kidolgozása során érdemes lesz figyelembe venni az irányelv rendelkezéseit, hiszen azok egy széleskörű tagállami konszenzus eredményeként alakultak ki, és az irányelv által is érintett kérdésekben talán egy még szélesebb körű nemzetközi konszenzus is viszonylag könnyen megszülethetne. Az EU ezen túlmenően minden lehetséges nemzetközi fórumon támogatja a követő jog ügyét, ösztönzi a jogintézmény globális alkalmazását. Ezeken túlmenően igyekszik konkrétan is exportálni a követő jog koncepcióját, például harmadik országokkal (amelyekben a követő jogot még nem alkalmazzák) kötött szabadkereskedelmi, társulási és gazdasági partnerségi megállapodásokon keresztül. Ezek esetében azt lehet mondani, hogy több-kevesebb sikerrel jár az EU, ugyanis a gazdaságilag fejlett országokra (pl. Dél-Korea) vagy a politikai szempontból erősebb felekre (mint amilyen Kanada) nehezebben tud ösztönzőleg hatni az EU. Ezzel szemben rendkívül sikeres volt az EU a követő jog exportálásában például Georgia esetében.

Az irányelv egyértelműen előremozdította a követő jog ügyét, nemcsak Európa-, hanem világszerte is. Hibái, hiányosságai ellenére rendkívül fontos lépésnek számít a képzőművészek helyzetének javítása tekintetében. A követő jog koncepciója mára már egyértelműen eltávolodott a kezdeti, legendákkal övezett koncepciótól, és a szerzői jognak többé-kevésbé szerves része lett. Bár még rengeteg teendő van a jogintézmény elismerése és érvényesítése terén (nemzeti, európai uniós és nemzetközi szinten is), az irányelv is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a téma folyamatosan napirenden legyen.

~~~

Dr. Tomasovszky Edit 2013-ban végzett a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán. Azt követően PhD hallgatóként folytatta tanulmányait, jelenleg a DE Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola doktorjelöltjeként a nyilvános védés előtt áll. Kutatási területe a szerzői vagyoni jogok, különösen a követő jog. Emellett ügyvédjelöltként dolgozik.