Két új akroníma az internetjog világában: DSA/DMA
Most csak breaking jelleggel: 2020. december 15-én az Európai Bizottság hivatalosan is közzétette legújabb jogalkotási terveit, a Digital Services Act-et és a Digital Market Act-et (mozaikszóval a DSA-t és a DMA-t).
Nem szerzői jogi normák lesznek, kezdjük ezzel. Ugyanakkor a szerzői jog sem magában álló jogterület. Ahogy a szerzői jogi uniós jogszabályok között is szoktunk különbséget tenni aszerint, hogy egy vagy több kérdéskört tárgyalnak, úgy elmondható a jogrendszer egészéről, hogy az online szerzői jog világa is több norma horizontális összeolvasásával érthető meg. Jelenleg ez a hármas keretrendszer az InfoSoc, a Jogérvényesítési és az Elektronikus kereskedelmi (Elker) irányelvekből áll össze. (Esetleg negyediknek ide tehetjük a Brüsszel I. rendeletet is, amely a joghatósági kérdéseket tárgyalja.) A DSA ebből a trióból az utolsó elemet illetően hozhat újdonságot: a digitális (online) szolgáltatásokra vonatkozó új felelősségi rendelkezéseket kívánják ebben lefektetni. Mondhatnánk, hogy Elker 2.0. Ennyiben tehát valóban nem a szerzői jog áll a norma fókuszában majd, hanem általában egy online szolgáltató működésének keretrendszere, ami természetesen érinti a jogvédett tartalmakat szolgáltató (értékesítő, közvetítő stb.) oldalakat is. A DMA elsősorban versenyjogi megközelítésű norma lesz, és kimondatlanul is a nagy amerikai cégóriások által teremtett versenyhelyzet megváltoztatására, egy tisztességesebb piaci helyzet megteremtésére tesz majd kísérletet.
A normaalkotás tehát mindenképp érinti a szerzői jogot, a CDSM-irányelvvel együtt pedig új korszakot hozhat a platformizáció jogi megítélésében is. A fejleményekkel jövőre érkezünk sok érdekességgel.