A „Szerzői Jog a 21. században” blog és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara közös szervezésében negyedik alkalommal került sor a COPY21 BLOGSHOP-ra, ahol a szerzői jogászok krémje szakmai és szórakoztató előadásokban fejtette ki álláspontját két témában: mesterséges intelligencia és CDSM irányelv. A járványhelyzet miatt sajnos csak online, de annál hatékonyabban, virtuális kávéval és pezsdítő zoom-hangulatban zajlott a találkozó.

Részlet Mezei Péter előadásából

Da Vinci vagy mesterséges intelligencia

Mezei Péter, a rendezvény ötletgazdája és főszervezője köszöntőjében elmondta: 2019-ben bölcsészesen Leonardo da Vinci emlékévet tartott a blogoldal, azonban idén egy divatos jogi témát, a mesterséges intelligenciát tűzte zászlójára.

Ennek mentén lett a BLOGSHOP első felének témája a mesterséges intelligencia, míg a második felében az előadók a DSM irányelv aktuális kérdéseit boncolgatták.

Résztvevő bloggerként (Fodor Klaudia) saját interpretációmban foglalom össze nektek, mit hallottunk.

Avatar és előadóművészet

Az első előadó, Békés Gergely korunk szerzői jogának azon paradigmája feloldását sürgette, miszerint a szerző és az előadóművész, és a rájuk vonatkozó szabályok szigorúan elválasztandóak. A DSM irányelv külön fejezetet szentel az alkotóknak és előadóművészeknek biztosítandó többletszabályokról, és megtörni látszik az eddigi rendet.

Kiemelte, hogy a filmekben már most is előfordul, hogy robotok irányította szereplők szerepelnek. A gyártás során a színészek fizikai kiterjedését animátorok számítógép útján módosítják.

E filmekben (pl. Avatar) az előadóművész (színész) és a szerző (a szoftvert létrehozó animátor) teljesítménye szorosan összekapcsolódik, az élményt szimbiózisban teremtik meg a néző számára.

Az előadásból megtudtuk azt is, hogy Gergő kisfia szereti az élethű animációjú videójátékokat, és Gergő a vele folytatott beszélgetésekből is merít érdekes inspirációt a szakmai előadásaihoz.

Mesterséges intelligencia a popzenében

Az egyetlen „MI-pozitív” előadást hallhattuk Paku Dorottyától, aki történeti áttekintést adott, és számos példát hozott a mesterséges intelligenciának a (pop)zeneszerzésben betöltött szerepéről 1951-től napjainkig.

Például Björk és a Microsoft AI közösen létrehoztak egy szolgáltatást (Kórsafn), ami során a számítógép generál olyan zenét, ami a változó időjárási elemekhez igazodik. A zene folyamatosan hallható egy New York-i hotel (Sister City) halljában.

Ma már számítógéppel olyan koncertet is lehet szervezni, ahol a MI az interneten fellelhető adatok alapján elemzi a vásárlókat, és egyedi koncertélményt kreál nekik a profiljuk alapján.

Ha elfogadnánk, hogy az MI is alkot, kit lehetne szerzői joggal felruházni: a programozót, a felhasználót vagy magát a mesterséges intelligenciát? Ha az MI jogsértést követ el, azért ki lesz a felelős?

Az előadó egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy a szerzői jogot az új technológiák miatt meg kellene reformálni.

Mesterséges intelligencia és musical

Részlet Sápi Edit előadásából

Sápi Edit mesterségesintelligencia-szkeptikus, az emberi alkotás csodálója.

Előadásában elmesélte, egyes színházak hogyan próbálkoztak mesterséges intelligenciát felhasználni a színházi alkotómunkában – eddig inkább kevesebb sikerrel.

Az első teljes mértékben számítógép által generált musical, a Londonban bemutatott „Beyond the Fence” úttörő technikával készült, azonban nem aratott osztatlan sikert, mert kiszámíthatónak, modorosnak érezte a közönség.

Az improvizációs színház kapcsán Edit olyan kezdeményezésről mesélt, ahol az AI a húsvér színészekkel együtt lépett fel, azonban szerinte ez más, mert az improvizációs színház alapból sem tekinthető igazi szerzői alkotásnak.

(Jelen blog írója, aki a minőségi imprószínház rajongója, ezzel vitatkozna).

Az előadó arra a következtetésre jutott, hogy – akármennyi faktort is építünk a számítógépbe – a színházi mű megalkotásának komplexitását és az emberi ihletet a robotok nem tudják felváltani.

Mesterségesintelligencia-pozitivisták és -pesszimisták

Mezei Péter, a konferencia főszervezője előadását különösen vártam. Kíváncsi voltam a személyes véleményére, mennyiben férnek el a mesterséges alkotások a szerzői jogi védelem horizontján.

És megtudtam: Péter szerint semennyire.

A szerzői jog története során mindig is léteztek bomlasztó technológiák, amik a fennálló rendszer jogosultjainak bevételét fenyegették. A rádió az élő előadást, az mp3 a CD eladást, és most a robotok az élő emberek alkotását. Egyre kevésbé tudjuk megmondani, mi illeszthető a szerzői jogi védelembe.

Péter azonban kijelentette: szerinte a robotok miatt nincsen szükség szerzői reformra.

Szerinte gazdasági jelentőségű kérdés, hogy szükség van-e arra, hogy szellemi tulajdonnal védjük az MI által létrehozott tartalmakat.

Bár vannak a világban a befektetést ösztönző törekvések (pl. sui generis kapcsolódó jogi védelemre való javaslat Japánban), Péter szerint a mesterséges intelligencia által létrehozott művek jó helyen vannak ott, ahol most vannak: a közkincs területén.

Részlet Mezei Péter előadásából

Szobrászok és gentlemen’s agreementek

Pogácsás Anett egy gyakorlati problémáról beszélt, amivel praktizáló ügyvédként magam is gyakran szembesülök.

Az 1969-es Szjt. óta alaptétel, hogy – kevés kivételtől eltekintve – szerzői műre vonatkozó felhasználási szerződést írásban lehet megkötni.

Azonban még „profi szereplők” is beleesnek abba a hibába, hogy szóban, vagy ráutaló magatartással (pl. sima emailben) állapodnak meg, és ilyen módon a szerződésük  alakilag hibás, tehát érvénytelen lesz.

Anett olyan jogesetet mesélt el nekünk, ahol nem is a szerzőnek, hanem a felhasználónak (pontosabban annak jogutódainak) okozott méltánytalan helyzetet az, hogy nem tudták bizonyítani, hogy a szobrász szerző az életében „baráti engedélyt” adott arra, hogy a művéről másolatot készítsenek.

Ezért nem csak a szerző, hanem a felhasználó érdeke is a tudatosság, és ha ragaszkodnak az írásbeli formához.

Vajúdás és paródia, avagy egy szeretettel átültetett szabad felhasználás története

Ujhelyi Dávid arról beszélt, az igazságügyi minisztérium hogyan ültette át a CDSM irányelvnek a „paródia” szabad felhasználásra vonatkozó szabályait.

Ahogy Dávid meséli, az irányelvi átültetéseket „nem a gólya hozza”, hanem többlépcsős, összetett folyamatról van szó, ahol számos kérdést kell a jogalkotónak rendszerszinten és a szavak szintjén eldönteni.

A „paródiakivétel” átültetésekor sem történt ez másként.

Önálló szakaszba kerüljön-e? Hogy illeszkedjen a háromlépcsős szabály rendszerébe? Kiterjedjen-e karikatúrára is? Milyen terjedelmű legyen, melyik vagyoni jog alól biztosítson kivételt?

Ha az új szabad felhasználás olyan jól fog működni, mint amilyen „szeretettel” azt a jogalkotó kidolgozta, akkor nem lesz vele gond.

Cseh Tamás és a szerzői jogi irányelv

Munkácsi Péter előadásában saját életútja mentén tekintette át a magyar szerzői jogi szabályozás alakulását. Amikor 1998-ban az igazságügyi minisztériumban jogászként dolgozni kezdett, egyből az „új szjt.” elfogadási munkálataiba csöppent. Az elmúlt két évtizedben pedig követhette, hogyan adaptálódott a törvény irányelvekhez, lett többször kiszolgáltatva politikai és gazdasági lobbinak.

Felteszi a kérdést, hogy milyen legyen a szerzői jogi keretrendszer 2030-ban?

Az előadó arra a következtetésre jut, hogy a szerzői jogi törvénynek nem szabadna az üzleti modellek védelmét szolgálnia, hiszen eredendően az alkotás elősegítése a célja.

„Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen”- zárta előadását egy Cseh Tamás-idézettel.

Online sajtókiadványok és a CDSM irányelv

Harkai István arról a jelenségről beszélt, hogy a nehéz munkával összeállított online sajtókiadványok tartalmából híraggregátorok, hasonló felületek tucatszám indexálnak saját oldalaikon tartalmakat, és fölözik le ezzel a sajtókiadványok hirdetési bevételét.

Az uniós jogalkotó felismerte ezt, és célul tűzte ki a sajtókiadványok befektetésének védelmét.

Ezért a CDSM irányelv egy új szomszédos jogot vezet be az online sajtókiadványok kiadói számára.

Heves vita övezte a rendelkezést, hiszen biztosítani kellett, hogy továbbra is szabadon megoszthatóak maradjanak a hírek, ne érintse a hiperlinkek használatát, tiszteletben tartsa a szabad sajtót.

Azokban az országokban viszont, ahol már létezik a kiadók szomszédos joga, a nagy felhasználók (Google) fizetés helyett inkább kivezették az érintett szolgáltatást. Az indexálás csökkenése pedig végső soron a kiadónál is bevételkiesést eredményezett.

Ellentmondás, bizony. István is érdeklődve várja a fejleményeket.

A mesterséges intelligencia esete a faragott tökökkel és a CDSM irányelvvel

Lábody Péter a CDSM irányelvnek a közvetítő szolgáltatók felelősségére vonatkozó új szabályairól beszélt.

Úttörő új szabályok elé nézünk: az elker irányelv óta ismert felelősség-korlátozást meghaladva fokozott elvárásokat támaszt a közvetítő szolgáltatókkal szemben.

Már nem csak a jogsértő tartalom eltávolítását, hanem annak visszakerülését is biztosítania kell („staydown”). Ezen túl különböző filtermechanizmusok szerint (nem védett, védett – már engedélyezett, védett – nem engedélyezett tartalmak) szűrni kell a tartalmakat, továbbá az előzetes értékelés elvárását is átvette a bizottság. Az értékelésben a jogosultaknak is nagy szerepük lesz, és a túlszűrést is meg kell majd akadályozni.

Bármennyire is fejlett algoritmus működteti majd a szűrést, az emberi felülvizsgálat kulcselem marad.

Péter egy vicces példát említ, miszerint egy – emberek számára egyértelműen faragott halloween tököket ábrázoló képet – némi digitális zavarással az MI az Eiffel-toronyként azonosította be.

Fel van tehát adva a lecke a közvetítőknek az automata szűrők fejlesztésére.

Részlet Lábody Péter előadásából

A szabad felhasználások CDSM-en innen és túl

Utolsó előadóként Grad-Gyenge Anikó a szabad felhasználási rendszer reformjáról beszélt. Az irányelv, bár egyszerűsítést sürgetett e téren, a valóságban inkább megbonyolította a rendszert.

Az előadó áttekintette a kivételek és korlátozások dogmatikai rendjének 1999 óta bekövetkezett történeti változásait, majd 4 fő csomópontban (archiválás, oktatás – adatbányászat – out of commerce művek – paródia)  beszélt az irányelv új szabályairól.

Anikónak nemrég cikke jelent meg a témában, és arra a következtetésre jut, hogy a változtatások egyenesen a dogmatikai tisztaság ellen hatnak azzal, ahogy a szabad felhasználások rendszerét lazítják.

Robotok és emberek. A cikket író blogger zárószava

Az előadások nagyszerű lehetőséget adtak arra, hogy véleményt formáljunk MI és szerzői jog viszonyáról, és a profiktól halljuk a DSM irányelv kényes kérdéseit.

Személy szerint azt gondolom, hogy a mesterséges intelligenciát nem szabad alábecsülni: minden bizonnyal lehet majd annyi variánst és korábbi szerzői művet táplálni a számítógépekbe, hogy az emberi agy kreativitását megközelítő módon tudjon majd alkotni, akár önmagát is tanítva, véletlenszerűségéket is produkálva.

A naiv, a lényeget nem értő kérdés az, hogy a „robotoknak lesz-e szerzői joguk”.

A kérdés sokkal inkább gazdasági: akarjuk-e, hogy a szerzői jogi jogosultságok gazdasági előjogai robotok előállítóit illessék meg – a hús-vér alkotókkal szemben!

Ahogy Mezei Péter utalt rá: a szerzői jog születése eredendően a nyomdagépek feltalálásához kapcsolódott, de nem a nyomdagépet, hanem a nyomdászt, és annak befektetését kívánta védeni.

Ugyanez a lobbi folyik most is. Jó-e az, ha egy új „online óriás”, például a „Microsoft AI” életünk központi szereplőjévé válik, tömegesen gyártott zenéivel kiszorítja a zeneszerzőket, átveszi a hangfelvétel-előállítók helyét, és monopolhelyzetet teremt az „élő” alkotókkal szemben?

Péter szavaival élve: ezzel bizony csúnya új világ köszöntene be.

Ezúton is köszönet az előadóknak a szuper vitaindító gondolatokért!