“RAAP v. PPI” – EUB ítélet született a C-265/19. számú ügyben

A múlt heti IPHétfők podcastban szóban már ismertettem az EUB C-265/19. számú – általam röviden csak RAAP v. PPI-ügyként hivatkozott – ítéletét, amelyben a Bíróságnak a hangfelvételek felhasználásáért járó méltányos díjazás megosztásával kapcsolatban kellett állást foglalni. Az alábbiakban röviden, írásban is kifejtem, hogy miről is szól az ítélet.

A jogvitában szemben álló két közös jogkezelő szervezet közül az RAAP (Recorded Artists Actors Performers Ltd) az előadóművészeket, a PPI ( Phonographic Performance (Ireland) Ltd) pedig hangfelvétel-előállítókat képviselt. A két szervezet olyan szerződést kötött egymással, amely szerint a zenei hangfelvételek Írországban történő nyilvánossághoz közvetítéséért, valamint sugárzásáért a felhasználó által fizetett díjakat meg kell osztani az előadóművészekkel. Ebből a körből azonban a megállapodással ki kívánták zárni azokat az előadókat, akik nem állampolgárai és nem is lakosai valamely EGT-tagállamnak. A RAAP érvelése szerint ezeket az állampolgárokat érvényesen nem lehetne kizárni, állampolgárságuk ugyanis nem lehet releváns a 2006/115 irányelv 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazása tekintetében.

A nézetkülönbségből eredő jogvitában az EUB-nak három kérdésre kellett válaszolnia:

„1)      A nemzeti bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a [2006/115] irányelvet a Római Egyezmény és/vagy a WPPT célkitűzéseinek fényében értelmezze, kizárólag olyan fogalmakra korlátozódik‑e, amelyekre az irányelv kifejezetten hivatkozik, vagy ettől eltérően olyan fogalmakra is kiterjed, amelyek kizárólag a két említett nemzetközi szerződésben fordulnak elő? Különösen az irányelv 8. cikkét mennyiben kell a WPPT 4. cikke szerinti „nemzeti elbánás” követelményének fényében értelmezni?

2)      A tagállam rendelkezik‑e arra vonatkozó mérlegelési jogkörrel, hogy feltételeket szabjon annak meghatározására, hogy mely előadóművészek minősülnek „érintett előadóművészeknek” a [2006/115] irányelv 8. cikke alapján? Különösképpen, a tagállam a méltányos díjazásból járó részesedéshez való jogot leszűkítheti‑e olyan esetekre, amikor vagy i. [EGT]‑országban kerül sor az előadásra, vagy ii. az előadóművészek [EGT]‑országban rendelkeznek lakó‑ vagy tartózkodási hellyel?

3)      Milyen mérlegelési jogkör illeti meg a tagállamot annak eldöntése során, hogy miként reagál a valamely másik Szerződő Fél által a WPPT 15. cikkének (3) bekezdése alapján tett fenntartásra? Különösképpen, a tagállam köteles‑e pontosan tükrözni a másik Szerződő Fél által megfogalmazott fenntartás feltételeit? Köteles‑e a Szerződő Fél mellőzni a Római Egyezmény 5. cikke szerinti 30 napos szabályt, amennyiben e szabály azzal az eredménnyel járhat, hogy a fenntartással élő félhez tartozó előállító részesül díjazásban a 15. cikk (1) bekezdése alapján, miközben ugyanannak a hangfelvételnek az előadói nem kapnak díjazást? Ettől eltérően, a fenntartásra reagáló fél megteheti‑e, hogy a fenntartással élő fél állampolgárainak kedvezőbb jogokat biztosít a fenntartással élő fél által nyújtott jogokhoz képest, vagyis a fenntartásra reagáló fél biztosíthat‑e olyan jogokat, amelyeket a fenntartással élő fél nem viszonoz?

4)      Megengedhető‑e bármilyen körülmények között a méltányos díjazáshoz való jog hangfelvétel‑előállítókra történő korlátozása, vagyis e jog megtagadható‑e azon előadóművészektől, akiknek az előadását a szóban forgó hangfelvételben rögzítették?”

Vagyis lényegében az EUB feladata az volt, hogy értelmezze a Bérlet-irányelv vitatott 8. cikkét a Római Egyezmény és a WPPT szabályainak tükrében. Ennek eredményeként a Fórum megállapította, hogy a vitatott cikkel “(…) ellentétes, ha valamely tagállam (…) egyszeri méltányos díjazás egy részére jogosult művészekre utaló “érintett előadóművészek” kifejezésnek a saját jogba való átültetése során kizárja az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli, harmadik országok állampolgárait, azon személyek kivételével, akiknek lakó- vagy tartózkodási helye az EGT-ben található, illetve akiknek a hangfelvétel elkészítésében való közreműködésére az EGT-ben került sor.”

A WPPT 15. cikk (3) bekezdéséhez fűzött fenntartásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy azok az “(…) egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot korlátozzák, nem vezetnek (…) a 8. cikk (2) bekezdésében írt jog korlátozásához a harmadik országok állampolgárai tekintetében.” Erre a fenntartásra hivatkozva tehát nem lehet olyan rendelkezést hozni, amely ellentétes a 8. cikk (2) bekezdésével és korlátozza az egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot harmadik ország állampolgárai tekintetében.

Ugyancsak ellentétes a 8. cikk (2) bekezdésével az olyan rendelkezés, amely a méltányos díjazáshoz való jogot oly módon igyekszik korlátozni, hogy azzal kizárólag az érintett hangfelvétel előállítóját részesíti díjazásban, anélkül, hogy azt meg kellene osztania a hangfelvétel készítésében közreműködő előadóművésszel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük