Pound Cake: sampling és fair use

Hosszú ideje követem a samplingelési eljárás szerzői jogi vonatkozásainak kérdését, és az egyik legfontosabb friss jogvita Jimmy Smith örökösei és Drake között bontakozott ki. Ez a Pound Cake ügy, és – ritkaság, de tény – a fair use teszt körül forgott a vita.

Azért ritkaság, mert – mint azt Edward Lee nagyon fontos, empirikus tanulmányában jelezte – a fair use tesztet a legritkább esetben hozzák fel segítségül zenei jogsértési perekben. Nagyon egyszerűen azért, mert

1) eleve nem jut olyan fázisba az ügy, hogy hivatkozni lehessen rá (a fair use ún. “affirmative defense”, vagyis először meg kell állapítani az alperesi felelősséget, s csak ez után lehet védekezni a tesztre hivatkozással; ugyanakkor ahhoz, hogy egy per eddig eljusson, súlyos dollár kötegeket kell fizetni az ügyvédeknek, szakértőknek stb., és erre nincs mindenkinek tőkéje);

2) illetve olyan kétélű fegyverként tekintenek a fair use tesztre a szerzői jogosultak, amely – ha egyszer kiengedik a palackból – alappal szolgálhatna hiteles védekezésként a kevésbé ismert zenészek kezében a befutott zenészek dalainak felhasználása esetén.

Mindezek ellenére a Pound Cake ügy elindult, lezajlott – és másodfokig el is jutott. Ott azonban, 2020. február 3-án, a szerzői jogi ügyekben gyakran eljáró Guido Calabresi tanácsához került, amely “summary order” formájában helyben hagyta az elsőfokú, Drake-nek kedvező ítéletet. (Erre a “summary order” kérdésre a bejegyzés végén még visszatérek.)

A jogvita egyébként “vizuális” is jól ábrázolható (pedig zenéről van szó). Íme Jimmy Smith érintett dalának dalszövege:

Jimmy Smith: Jimmy Smith Rap (1982)
Good God Almighty, like back in the old days
You know, years ago they had the A & R men to tell you what to play, how to play it and you know whether it’s disco rock, but we just told Bruce that we want a straight edge jazz so we got the fellas together Grady Tate, Ron Carter, George Benson, Stanley Turrentine.
Stanley was coming off a cool jazz festival, Ron was coming off a cool jazz festival. And we just went in the studio and we did it.
We had the champagne in the studio, of course, you know, compliments of the company and we just laid back and did it.
Also, Grady Tate’s wife brought us down some home cooked chicken and we just laid back and we was chomping on chicken and having a ball.
Jazz is the only real music that’s gonna last. All that other bullshit is here today and gone tomorrow. But jazz was, is and always will be.
We may not do this sort of recording again, I may not get with the fellas again. George, Ron, Grady Tate, Stanley Turrentine.
So we hope you enjoy listening to this album half as much as we enjoyed playing it for you. Because we had a ball.

És íme Drake dalának a szövege (a hitelesség kedvéért jegyezzük meg, Jay-Z-vel dolgozott e dalon Drake):

Drake: Pound Cake/Paris Morton Music 2 (2013)
Good God Almighty, like back in the old days.
You know, years ago they had the A & R men to tell you what to play, how to play it and you know whether it’s disco rock, but we just went in the studio and we did it.
We had champagne in the studio, of course, you know, compliments of the company, and we just laid back and did it.
So we hope you enjoy listening to this album half as much as we enjoyed playing it for you. Because we had a ball.
Only real music is gonna last, all that other bullshit is here today and gone tomorrow.

Ha valaki jobban beleássa magát a szövegekbe, egyvalamit észre vehet: minden olyan utalást, ami tételesen a Jimmy Smith Rap rögzítésével függött össze (zenészek nevei, fesztiválok stb.), elhagyott Drake, és – ami még fontosabb – Smith-nek a jazz zenei primátusára utaló megjegyzéseit is mellőzte, világossá téve, hogy “Only real music is gonna last” – vagyis mindegy, milyen zenei stílusban nyomod, ha a zenét autentikus, hiteles és jó, akkor örökre megmaradhat.

A fenti szövegrészlet Drake dalának nyitó tétele, 35 másodpercen át hallható. A felperesek (Smith örökösei) úgy ítélték meg, hogy ez a felhasználás túlzó, és engedély nélkül jogellenes. Az elsőfokú bíróság azonban az alperesi védekezést találta meggyőzőbbnek, és a fair use teszt 4 faktorát összeolvasva úgy ítélte meg, hogy Drake nem járt el jogellenesen.

A fair use tesztről rengeteget írtunk már mi is ezen a blogon, ami azonban a lényeg, hogy amennyiben egy felhasználást a bíróság transzformatív/átalakító jellegűnek ítél meg, amennyiben a felhasznált rész (mennyiségileg vagy minőségileg) nem túlzó, illetve a felhasználás célja által nem indokolatlan terjedelmű és nem okoz negatív kereskedelmi hatásokat a jogosultra nézve, akkor a felhasználás “fair”. (Az előbbi sorból tudatosan kihagytam egy faktort, ami a forrásmű jellegét vizsgálja. A gyakorlatban ez a faktor a legritkább esetben bír jelentőséggel, sőt – mint azt a jelen ügyben is láthattuk – amennyiben átalakító a felhasználás, akkor a forrásmű jellege irreleváns kérdéssé válik.) Az első, majd most a másodfokú bíróság is úgy ítélte meg, hogy semmilyen reális gazdasági veszély vagy egyéb probléma nem fedezhető fel a felhasználást illetően: a dalszöveg oly módon történő áthangolása, hogy jazz helyettt bármilyen zene örökké tarthat, ha ténylegesen jó, támogatható; ahogy az ezen álláspont alátámasztásához szükséges 35 másodperc sem túlzó; továbbá negatív gazdasági következményeket sem fedezett fel a másodfok a jelen ügyben (ide értve azt is, hogy a felhasználás időpontjában nem volt “aktív piaca” a Jimmy Smith Rapnek – ez európai szemeknek furcsa, de az amerikai joggyakorlatban ezt nem először hangsúlyozták ki).

Zárásként még egy: a másodfokú döntés ún. “summary order”, vagyis sommás végzés. Sommás döntés az irányadó eljárásjogi szabályok szerint akkor születhet, ha az eljáró bíróság meglátása szerint nincs érdemi ténybeli vita a felek között; végzésre pedig az adott lehetőséget, hogy a bíróság egy az egyben helyben hagyta az elsőfokú döntést. Mégis, az a furcsa helyzet áll elő, amit maga az ítélet is ír, hogy egy ilyen sommás végzés nem rendelkezik precedens értékkel, azt nem publikálják a hivatalos lapokban (tény, hogy a hivatalos döntvénytárakon túl számos más publikáció ismert, ez is kijött a Federal Appendix-ben, én is ott olvastam), és erre senki nem hivatkozhat anélkül, hogy ő maga ne bocsátana az ellenérdekű fél rendelkezésére egy nyomtatott példányt. Más szóval ez a másodfokú döntés irreleváns sok szempontból – oktatási szempontból annyiban mindenképp, hogy nem ezt, hanem az elsőfokú döntést kell majd a hallgatóimnak átadni, mert a lényeg ott van leírva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük