Nem új, de ettől függetlenül kiemelkedő jelentőségű döntés született a Fővárosi Ítélőtábla előtt, amelyről a Bírósági Döntések Tárának 2020/1. száma adott hírt. Röviden: a bíróság értelmezése szerint – mivel nincs az Szjt.-ben nevesítve – a paródia célú szabad felhasználásra nem lehet hivatkozni peres eljárásban. Nézzük a részéleteket!

Disclaimer-ként álljon itt, hogy több szempontból is megkésetten számolunk be hírről, ugyanis a legutóbbi MIE Konferencián a szakma már értesülhetett a felperes jogi képviselőjétől a hírről, és a Bírósági Döntések Tárának releváns száma (2020/1. szám, BDT 2020.2. sz. döntés)  is jó pár hete megjelent, de a hír értékéből ez természetesen nem von le semmit.

A peres eljárás tárgya az alperes által kiadott folyóirat 2016. szeptember 8. napján megjelent számának címlapja volt, ahol a DC Comics egyik legrégebbi, és legismertebb karakterének, Superman-nek az egyik ikonikus mozdulata – az ing két kézzel való szétfeszítése –, és az így megjelenő „S” szimbólum került ábrázolásra, illetve átdolgozásra.

Alperes álláspontja szerint nem magát a Superman karaktert, hanem annak csupán egy mozdulatát használták fel, amely önmagában egyéni-eredeti jelleggel nem rendelkezik. Mivel szerzői jogi védelem alatt álló műről így nem is beszélhetünk, olvasatukban nem szükséges a felhasználás vonatkozásában felhasználási engedélyt szerezni, és díjat fizetni. Egyúttal hivatkozik alperes arra, hogy olyan mértékű átdolgozás történt, amely új tartalmat hozott létre, és eltérő mondanivalót fejezett ki, így az átdolgozás tekintetében nem állhat fenn szerzői jogi védelem az eredeti jogosult irányában.

Az eljáró bíróság a fenti érvelést nem tartotta megalapozottnak, álláspontja szerint mind Superman karaktere, mind pedig a konkrét esetben felhasznált részlet (mozdulat) szerzői jogi védelmet élvez, az ábrázolás Superman számos jellegzetes karakterjegye közül többet is tartalmazott (piros-kék elemekből álló, köpennyel fedett, testhez álló ruházat, a stilizált „S” betű), így az ábrázolás hordozta magán az eredeti mű egyéni-eredeti jellegét.

A peres eljárásban alperes hivatkozott arra is, hogy felhasználása paródiát valósít meg, amelyhez nem szükséges a jogosult engedélye. A jogvita során a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményének beszerzésére is sor került – ez sajnos egyelőre nem érhető el a Testület honlapján.

A Fővárosi Ítélőtábla döntésében a paródiával kapcsolatos kérdések vizsgálata során idézi a Gyertyánfy-féle Nagykommentár idevágó részét is: „A paródia ugyanis szükségképpen jól felismerhetővé teszi a parodizált művet. Hatása az eredeti mű vonásainak új – túlzó – vonásokkal való kiegészítésében, sőt szembeállításában van. A paródia az eredeti művel való tartalmi vagy művészeti vitatkozás, ellentét, aminek során az eredetinek közvetve a valótól eltérő tartalmat, formát is tulajdonítanak és ez váltja ki a komikus hatást. Egyes parodizáló művek – ha bennük egyrészt az eredeti mű elhalványul és főleg csak az egyéni stílus ismerhető fel, másrészt ezekkel szemben lényeges új egyéni, eredeti vonások kerülnek túlsúlyba – új, független alkotásoknak minősülhetnek. Például Karinthy Frigyes »Így írtok Ti« paródiái.”

Az eljáró bíróság végül – visszautalva az SZJSZT szakvéleményére is – arra a következtetésre jut, hogy

„Mivel a magyar szerzői jogi törvény nem tartalmazza a paródia-célú szabad felhasználást, ezért az átdolgozáshoz a felperes engedélyét kellett volna kérni. Ennek hiányában az alperesi felhasználás jogsértő.”

A döntés számos szempontból igen érdekes: egyrészről érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy alperes – a bíróság által el nem fogadott – érvelésében igyekezett kiemelni a felhasználás transzformatív, átalakító jellegét, amely pl. az Egyesült Államok a paródia célú felhasználásokkal kapcsolatos bírói gyakorlatában kiemelkedő jelentőségű kérdés. Az SZJSZT – sajnos szövegében jelenleg nem közzétett – szakvéleménye ugyanakkor a bíróság által hivatkozott megállapítása alapján leszögezte, hogy az Szjt. nem ismer nevesített paródia célú szabad felhasználást, ezzel tehát tovább pontosította a korábbi szakvéleményeiben a témában kialakított álláspontját.

Végezetül szükséges kiemelni, hogy a döntésből két további következtetés is levonható: egyrészről a paródia jelenlegi hazai megközelítése a gyakorlat számára is nehezen értelmezhető, másrészről megalapozott lehetett a gyanúnk annak vonatkozásában, hogy az SZJSZT korábbi, 16/08. sz. szakvéleménye szerinti nem nevesített szabad felhasználási esetkörre még a véleményszabadság hátszelével sem lehet eredményesen hivatkozni bíróság előtt.

A bejegyzés borítóképének forrása a syfy.com.