Breaking News: a BGH lezárta a szerzői jogi trilógiát

Bocsánat – természetesen nem zárta le véglegesen. (Mindjárt látjuk.) De a lényeg: a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 2020. április 30-ai ítélethirdetésén magáévá tette az EUB előzetes döntéseit a híres „copyright trilogy” ügyekben.

Vége a meccsnek?

Röviden és tömören: a sampling – még ha csak 2 másodperces is – sérti a hangfelvétel-előállítók többszörözési jogát, amennyiben a hangminta azonosítható (Metall auf Metall IV ítélet); a német kormány nem hivatkozhat a szerzői jogra a titkosított katonai jelentések sajtó általi, engedély nélküli nyilvánosságra hozatala esetén (Afghanistan Papiere II ítélet); Volker Beck szerzői jogait nem sérti a sajtó, ha olyan cikket közöl, amelyben az érintett személy (egyébként korábbi politikus) szakdolgozatát azért hozzák linkelés útján nyilvánosságra, hogy a személy eredeti tudományos állítását és későbbi (politikusként tett) kijelentését ütköztesse (Beck ítélet – bár a jelek szerint erre a BGH egy nehezebben megjegyezhető nevet rahaszt majd: Reformistischer Aufbruch II ítélet).

A Pelham/Kraftwerk ügy azonban nem zárul le végleg. A német jogban ugyanis csak 2002 óta van jelen az InfoSoc-irányelv harmonizált szabályanyaga a többszörözési jogot illetően, s ezért a BGH úgy döntött (2020-ban tehát), hogy a 2002-es német átültetést megelőző évek vonatkozásában új eljárást kell lefolytatni. [Az csupán személyes, kutatói megjegyzésem, hogy már az EUB döntéssel sem voltam maradéktalanul elégedett, s így a BGH végső ítéletének lényege – tehát a 2002-t követő időszakra szóló, a samplinget érdemben elvető meglátások – számomra szerencsétlennek tűnik. Meglátásom szerint hibázott az EUB, amikor nem mérlegelte, hogy a hangfelvétel-előállítói jogok vonatkozásában létezhet-e de minimis szabály, pontosabban hogy valóban minden hangfelvétel, még a legcsekélyebb terjedelműek is kapcsolódó jogi védelemben részesülhetnek-e. A védelem küszöbértékét, amely a szerzői jog világában az egyéni, eredeti jelleg/originality függvénye, az EU ugyanis nem harmonizálta. Az EUB azonban – követve Szpunar főtanácsnok indítványát – a hangfelvétel-előállítói jogokat ilyen szempontból a lehető legszélesebb jogoknak tekintette.]

A döntésekről érdemben olvashatunk német nyelven itt, itt és itt. Julia Reda a Kluwer Copyright blogon írt egy elemzést a trilógiáról.

Update #1: micsoda szomorú fejlemény azóta: Florian Schneider, a Kraftwerk egyik alapítója, (és így) a Metall auf Metall ügy egyik felperese május elején elhunyt… Nagyon érdekes az a véleménycikk is, amit a Financial Times közölt le, és Schneider reformer jellegéről szólt. Ennek fényében is olyan nehéz helyre tenni, hogy egy ekkora korszakos zseni miért ellenezte oly nagyon a hangmintázás ugyancsak korszakos zenei gyakorlatát…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük