A Magyar Közlöny 2020/77. számában a mai napon megjelent a 125/2020. (IV.16.) Korm. rendelet az Szjt. oktatási célú szabad felhasználásainak veszélyhelyzet idejére történő eltérő alkalmazási rendjéről.

Forrás: Studylish.com

A rendelkezések érthetően fontos térbe érkeznek. Egy hónapja szembesült az ország egy olyan kivételes oktatási helyzettel (közoktatástól felsőoktatásig mindenhol), amelyben a sokáig tévesen és szükségtelenül „távoktatásnak” nevezett tevékenység révén kellene fiatalok százezreit érdemi tanulásra serkentenünk. Ehhez – valljuk be – az Szjt. számos  rendelkezése nem nyújt(ott) hatékony segítséget. Április 16-án a kormány rendeleti úton vezetett be olyan ideiglenes szabályokat, amelyek a veszélyhelyzet idejére könnyítenek az oktatási célú felhasználások terén. Ezek a rendelkezések érintik az oktatási célú átvételt, átdolgozást, intézményi többszörözést. Vitathatatlanul fontos kezdeményezés, nagyon fontos és időszerű is – néhány kritikus észrevételem azonban volna.

Egyrészt a rendelet 2.§-e szerinti „biztonságos elektronikus hálózat” definícióját kontra-produktívnak tartom. Egyrészt – és ezt a DRM körüli viták során már jól láthattuk – minden hálózat feltörhető; de ez a legkisebb baj, nyilván az intézményeknek törekedniük kell a biztonságra, de milliárdok nem költhetők erre. Ennél nagyobb problémának tűnik, hogy ezzel számos „piaci” alapon szerveződő szolgáltatás igénybevétele ellehetetlenül. Például egy csatlakozó kóddal ellátott Google Classroom felületre nem csak a beiratkozott/adott osztályba tartozó hallgatók léphetnek fel (és a kódot ehhez még csak nem is kell a tanárnak kiadnia). Természetesen az olyan egyetemi platformok, mint például Szegeden a Coospace, megfelelhetnek a 2.§ rendelkezéseinek, de ezek a „belső platformok” nem fogják bírni a rohamot, és technikailag sem olyan fejlettek, mint a piaci szolgáltatások zöme.

Ezen felül nem tűnik indokoltnak az, hogy például a 3.§ (b) pontja az iskolai oktatás helyszínén digitális formában történő oktatást említ, hiszen jelenleg a hallgatók az iskolák épületeit nem látogathatják. Helyesen ennek a pontnak a másik része, az internetes lehívásra hozzáférhető tételben megjelenő felhasználás a lényeges. (A 4.§ értelmező rendelkezése is csak ezen felhasználások esetén tűnik relevánsnak, hiszen az iskolai oktatás helyszíne egyértelműen magyar földön történne.) Hasonlóképp szükségtelennek érzem a „terjesztés” jogának az érintését. Természetesen nem látok arra rá, hogy a pedagógusok, oktatók többsége miként oktat, de szerintem tulajdonjog átruházásával járó, fizikai műpéldányok hallgatók kezébe mostanság nem kerülnek. Ehhez kapcsolódóan ugyancsak vannak aggályaim a 3.§ (a) pont gyakorlati alkalmazhatóságáról. Miért vágjon most bele egy kiadó a segédkönyvvé/tankönyvvé nyilvánításba ezen szabályok alapján (a rendelet nem múlt időben említi ezt a folyamatot, tehát elvileg csak új kötetekre vonatkozhatna), ha jó esetben a veszélyhelyzet pár hónap múlva elhárul, mire az iskola is véget ér? Ugyanígy bajosnak tűnik a 6.§, amely a csoport létszámához igazodó vizsga célú többszörözésről/terjesztésről tesz említést, de ennek mindaddig nincs értelme, amíg a hallgatók fizikailag nem tartózkodhatnak olyan helyen, ahol a példányokat az iskola/oktató a rendelkezésére bocsáthatná.

Végül egy apróság: egyetemi hallgatóimat legalább ennyire foglalkoztatják a könyvtárak helyzete. Vagyis hogy a tanulmányok folytatásához milyen keretek között lehet hozzáférni jogvédett irodalmakhoz, akár online is. Bízok benne, hogy erre a kérdésre is hamarosan kapunk megnyugtató választ, esetleg egy újabb kormányrendelet formájában.

Mindenkinek további jó munkát, aki azért tesz, hogy az oktatás hatékonyabb és könnyebb legyen. Vigyázzon mindenki magára!

Update #1: a Mandiner is írt a fejleményekről.