Ebben a bejegyzésben egy kis elmaradásomat szeretném pótolni. Két hónappal ezelőtt ugyanis a másodfokú bíróság helyben hagyta a forradalminak tekinthető 2018-as „5Pointz-ítéletet”, amelyben először mondta ki amerikai bíróság, hogy a graffitik a képzőművészek jogairól szóló törvény (Visual Artists Rights Act, a továbbiakban: VARA) szerinti védelem alá esnek.[1]

Itt még nem foglalkoztunk részletesen az esettel (elsőfokú ítélet meghozatala után Mira T. Sundara Rajan IPKat blogon megjelent elemzését ajánlottuk), de a másodfokú ítélet remek alkalmat ad arra, hogy jobban elmerüljünk benne.

Kép forrása: https://www.theguardian.com/artanddesign/2017/nov/09/new-york-graffiti-artist-win-lawsuit-5-pointz

A 5Pointz Aerosol Art Center Inc., röviden csak „5Pointz”, vagy ahogy sokan emlegették „a graffiti Mekkája” New York egyik meghatározó látványossága volt.[2] Az eredetileg gyárként funkcionáló épületet az ingatlan tulajdonosa, Gerald Wolkoff,  a ’90-es években művészeti stúdióknak adta bérbe, s az oda települő graffiticsoportok kívül-belül kidekorálták.[3] Eredetileg a „Fun Factory” nevet viselte az épület, majd 2002-ben nevezték át 5Pointzra, miután Jonathan Cohen (művésznevén Meres One) lett az épület „de facto” kurátora, ezzel is utalva New York öt kerületének összetalálkozására.[4]

Kép forrása: https://ny.curbed.com/2017/10/18/16495482/5pointz-graffiti-long-island-city-trial

2013-ban Wolkoff bejelentette, hogy az épületet lebonttatja, és a helyére luxuslakásokat épít.[5] A graffiti művészek és támogatóik többféle módon próbálták ezt megakadályozni: kérelmet nyújtottak be a new yorki Landmark Commission-hoz,[6] online petíciót indítottak az épület lerombolása ellen[7] és bírósági úton[8] is kérték műveik védelmét, de minden próbálkozásuk kudarcba fulladt.  Igaz, a bíróság nem rendelt el ideiglenes intézkedéseket, de határozatában (szinte előre látva a jövőt) arra figyelmeztette Wolkoff-ot, hogy ha a graffitik eltávolításának jogellenes módját választja, könnyen egy számára kellemetlen perben találhatja magát. A tulajdonos fittyet hányva a bíróság előzetes figyelmeztetésére, egy éjjel (a graffitisek értesítése nélkül) lemeszeltette a falakat,[9] később pedig az egész épületet lebonttatta. Erre válaszul a felháborodott graffiti művészek kártérítési pert indítottak Wolkoff (és a hozzá köthető vállalkozások) ellen,[10] amit elsőfokon meg is nyertek. A bíróság összesen 6,75 millió dollár kártérítés megfizetésére kötelezte Wolkoff-ot, a legnagyobb összeget (1,3 millió dollárt) pedig a 5Pointz kurátorátorának, Jonathan Cohennek ítélte meg.[11]

Viszont itt nem ért véget a történet, ugyanis Wolkoff tavaly fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélettel szemben. A másodfokú bíróság azonban mind indoklásában, mind összegszerűségében fenntartotta az elsőfokú ítéletben foglaltakat.[12] De nézzük is meg a döntések indoklását.

A felperesek által hivatkozott VARA azoknak a képzőművészeti alkotásoknak biztosít védelmet, amelyek úgynevezett „recognized stature”-rel[13] rendelkeznek.[14] Ezt a jellemzőt maga a VARA sem definiálja, a bíróságokra hagyja az értelmezését,[15] amelyre először a Carter v. Helmsley-Spear ügyben[16] került sor. A Carter-ügyben eljáró bíróság által felállított teszt szerint olyan művek rendelkeznek ezzel a jellemzővel, amelyek egyrészt érdemesek a jogi védelemre, másrészt pedig a szakértők, az adott művészeti közösség tagjai, vagy a társadalom széles rétege által elismert művészi teljesítmények.[17] Az elsőfokon eljáró Federic Block bíró szerint graffiti művészeknek azáltal, hogy igazolták, hogy műveik különböző filmekben, TV-ben, interneten a közösségi médiában megjelentek, sikerült azt bizonyítaniuk, hogy műveiket széles körben elismerik.[18]

Kép forrása: https://news.artnet.com/art-world/5pointz-graffiti-art-vara-lawsuit-1234652

Mindkét ítéletben[19] megállapításra került, hogy 45 falfestmény megfelel ennek a követelménynek, így azok védelemre jogosultak.[20] A bíróságok figyelembe vették a 5Pointz művészeti jelentőségét is, amely főként Jonathan Cohen kurátori tevékenységének tulajdonítottak.[21] Továbbá indoklásaikban kitértek arra is, hogy az épület az évek alatt New York egyik meghatározó látványossága és egyfajta „szabadtéri kiállítása” lett, amelyet nem csak turisták és fiatalok kerestek fel szívesen, hanem rendszeresen feltűnt filmek és reklámok hátterében is.[22]

Az ügy további érdekessége abban rejlik, hogy az USA vagyoni jogokat előtérbe helyező rendszeréhez képest, itt szokatlan módon – a figyelmeztetési eljárás szándékos figyelmen kívül hagyásán túl – egy személyhez fűződő jog megsértése is fontos szerepet kapott. Mindkét bíróság megállapította, hogy a graffitik rendelkeznek „recognized stature”-rel, és kimondták, hogy ebben az esetben sérült a művészek azon joga, hogy ezen jelleggel rendelkező műveik megsemmisítése ellen tiltakozzanak.[23] Ez a személyhez fűződő jog érezhetően tartalmában és a terjedelmében is más, mint a hagyományos értelemben vett integritáshoz való jog.[24] Az utóbbi talán szélesebb körű, hiszen az olyan művek esetében is hivatkozható, amelyek nem rendelkeznek „recognized stature” jelleggel.[25]

A bíróságok arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy a tulajdonos nem tett eleget a figyelmeztetési kötelezettségének akkor, amikor mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül lemeszeltette a falfestményeket,[26] ezzel esélyt sem adva a graffiti művészekkel való megegyezésnek. Az Egyesült Államok képzőművészekről szóló törvényében szabályozott „figyelmeztetési eljárás” más országok számára is példaként szolgálhat. A VARA ugyanis előírja, hogy a művészeket írásban értesíteni kell 90 napos határidő tűzésével, hogy alkotásaikat eltávolíthassák az épület lebontása előtt.[27] Az elsőfokon eljáró bíró azt is megjegyezte (a felperes által megbízott szakértő álláspontjára támaszkodva), hogy a 90 napos türelmi idő alatt számos graffitit részben vagy teljesen meg lehetett volna menteni a megsemmisítéstől szakemberek segítségével.[28] Többek között ezen törvényi előírás szándékos[29] figyelmen kívül hagyása miatt ítélte meg az elsőfokú bíróság a legmagasabb kártérítési összeget a graffiti művészeknek.[30] A kártérítés megállapítása során Block bíró arra is rámutatott, hogy a tulajdonos igazából még profitált is abból, hogy a graffitikkel borított ikonikus épület lebontása mellett döntött, mert miután megkapta a bontási engedélyt, az ingatlan értéke 40 millió dollárról 200 millió dollárra emelkedett.[31] Többek között ezzel is magyarázható, hogy a másodfokú bíróság elutasította az alperes azon kifogását, hogy a kártérítés összege eltúlzott.[32]

Az alperes az elsőfokú eljárásban, majd a fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy a graffitiket nem illetheti meg jogi védelem az átmeneti jellegük miatt, de ezt mindkét bíróság elvetette azzal az indokkal, hogy a VARA nem tesz különbséget tartós és átmeneti jellegű művek között.[33] A graffitik tehát átmeneti jellegüktől függetlenül is védelemben részesülhetnek az Egyesült Államokban a VARA alapján, ha rendelkeznek „recognized stature” jelleggel.

Ez az ügy várhatóan nagyobb körültekintésre, valamint a törvényi előírások fokozottabb betartására fogja majd sarkallni a hasonló helyzetben lévő ingatlantulajdonosokat a jövőben.

[1] Bonadio, Enrico: Graffiti Gets VARA Protection. The 5Pointz Case. European Intellectual Property Review 2018. Forthcoming 1. (https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3135118). (A továbbiakban: Bonadio, 2018b.). Lásd továbbá: Bonadio, Enrico: Street art, graffiti and copyright. In: Bonadio, Enrico – Lucchi,
Nicola (ed.): Non-Conventional Copyright. Do New and Atypical Works Deserve Protection?, Edward Elgar, Cheltenham, 2018:  95. (A továbbiakban: Bonadio, 2018a.)
[2] Uo. 96
[3] Lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/5_Pointz;
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] http://ipkitten.blogspot.com/2018/03/the-5-pointz-case-should-works-of-art.html
[7] Lerman, Celia: Protecting Artistic Vandalism: Graffiti and Copyright Law. NYU Journal of Intellectual Property and Entertainment Law, 2012: 304-305.
[8] Bonadio, 2018b. 1.
[9] Uo. 3.
[10] Uo. 1., Bonadio, 2018a. 96.
[11] Bonadio, 2018b. 1., Bonadio, 2018a. 96
[12] A másodfokú ítélet részletes elemzését lásd itt: https://www.grossmanllp.com/Artists-Win-Second-CircuitAppealnbspIn-5Pointz-G
[13] Bonadio, 2018b. 1-2.; A „recognized stature”-nek nincs magyar megfelelője. Nagyjából „elismert művészi színvonalként” lehet visszaadni a jelentését.
[14] Bonadio, 2018b. 1.; Bonadio, 2018a. 96.; valamint 17 U.S.C. 106A§ a)(3)(B) pont.
[15] Lásd ehhez: 17 U.S.C. 106A§ a) (3)(B) pontját, valamint Grant (2012), p. 36.
[16] Carter v Helmsley-Spear, Inc., 861 F Supp 303 (SDNY 1994) and 71 F.3D 77, 2nd Cir. 1995.
[17] Lásd: Lerman, 2012. 336., valamint Grant, 2012. 36.; Részletes elemzését lásd: Robinson, Christopher J.: The „Recognized Stature” Standard in the Visual Artists Rights Act. Fordham Law Review, 2000/5. 1935-1977.
[18] Lásd: Bonadio, 2018b. 2., valamint Bonadio, 2018a. 97.
[19] Cohen et al. v G&M REALTY L.P. et al., Case No. 13-CV-05612(FB) (RLM), decision of 12 February 2018. Castillo et al. v G&M REALTY L.P.et al., Case No. 18-498-CV (L), 18-538-CV (CON), decision of 20 February 2020.
[20] Bonadio, 2018b. 2., Bonadio, 2018a. 96.
[21] Bonadio, 2018b. 2., Bonadio, 2018a. 97.
[22] Bonadio, 2018b. 4., Bonadio, 2018a. 97.
[23] Vö.: USCA 106A§ (a)(3)(B) pontja.
[24] Vö.: USCA 106A § (a)(3)(A) pontja.
[25] Bonadio, 2018b. 1., 4. lábjegyzet
[26] Bonadio, 2018b. 3., Bonadio, 2018a. 97.
[27] Lásd: VARA, § 604(2)
[28] Bonadio, 2018b. 3.
[29] Ezt alátámasztja az alperes nyilatkozata is. Lásd: Cohen et al. v G&M REALTY L.P. et al., Case No. 13-CV-05612(FB) (RLM), decision of 12 February 2018, p. 43.
[30] Bonadio, 2018b. 3., Bonadio, 2018a. 97.
[31] Bonadio, 2018b. 1., Bonadio, 2018a. 96.
[32] https://www.grossmanllp.com/Artists-Win-Second-Circuit-AppealnbspIn-5Pointz-G
[33] Bonadio, 2018b. 4., Bonadio, 2018a. 97-98.