Beyoncé v. De Keersmaeker – Táncmozdulatok szerzői jogi védelme

A szellemi tulajdonvédelem egy sajátos formája a szerzői joghoz kapcsolódó teljesítmények védelme. A szomszédos vagy kapcsolódó jogok körébe tartozik az előadóművészek védelme. Éppen e témakörben fejlesztettem tananyagot, amikor rábukkantam egy érdekes jogvitára, amely Beyoncé egyik klipje, a Countdown körül bontakozott ki.

Már itt, rögtön az elején le szeretném szögezni, hogy Beyoncé művészete nagyjából annyira áll tőlem távol, mint a művésznő által képviselt műfaj a számomra oly kedves rock különböző stílusaitól. A felmerült jogvita ugyanakkor fontos tanulságokkal szolgál az előadóművészek, mint kapcsolódó jogi jogosultakat szempontjából. Azt is itt a bejegyzés elején fontos kiemelni, hogy egyelőre nem sikerült rábukkannom a jogvita kimenetelére. Ha bárki esetleg ismeri az ügy kimenetelét, annak nagyon hálás leszek! Már a bírósági döntés száma is üde színfoltot jelentene a karantén szürke bezártságában. A lényeg azonban most nem is igazán az ügy kimenetel, hanem sokkal inkább az, vajon milyen lehetőségei vannak a táncosoknak, koreográfusoknak, ha az általuk kitalált koreográfiát, táncmozdulatokat valaki a beleegyezésük nélkül használja fel.

A szerzői műveket és a bennük rejlő alkotói kreativitást, befektetett munkát védő szerzői jog és a hozzá szorosan kapcsolódó előadóművészeket védő jogi konstrukció szimbiózisát jól szemlélteti, hogy az előadóművészek a szerzői műveket a maguk kreatív kifejezésmódján interpretálják, a közönség számára értelmezhetővé és érzékelhetővé teszik. Az előadott szerzői mű és az előadó teljesítményét védő vagyoni jogok (például rögzítés/többszörözés, nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés) egymással átfedésbe kerülhetnek. A probléma foglalkoztatta is a jogirodalmat és bírósági esetjog is található e körben. A Holland v. Vivian Van Damn Productions Ltd. (Holland v. Vivian Van Damn Productions Ltd. [1936–45] MacG. Cop. Cas. 69 (Ch. D.) ügyben az eljáró fórumnak azt kellett eldöntenie, hogy Oscar Wilde The Nightingale and the Rose című műve többszörözésre került-e egy balett előadásban, amely ugyanezen címen került műsorra. A bíróság megállapította a jogsérelmet, amelyre a mű dramaturgiai elemeinek átvételével került sor.

Visszakanyarodva a Beyoncé-ügyhöz, úgy vélem, hogy amennyiben valóban bíróság elé került, vagy esetleg kerülne az ügy, a legfőbb eldöntendő kérdés az egyéni, eredeti jelleg kérdése, vagyis hogy azonosítható-e az átvevő műben olyan rész, amely a felhasznált mű részét képezte. Az EUB foglalkozott e kérdéssel, például az Infopaq-ügyben (C-5/08), kimondva, hogy a tizenegy szavas szövegkivonatok is védettek, amennyiben azok a szerző saját szellemi alkotásának kifejeződései. De mi a helyzet akkor, ha az alapul fekvő alkotás egy előadás? Az előadások esetében a kreativitás több oldalról mutatkozhat meg. Egyrészt maga az előadóművész saját interpretációjában, amely kapcsolódó jogi jogosultságot keletkeztet, másrészt pedig a koreográfus, illetve rendező munkájában. Amennyiben az előadás nem improvizáció – márpedig az alapul fekvő ügyben nem improvizációról beszélünk -, hanem egy jól megtervezett koreográfián alapul, akkor szerzői jogi védelemre tarthat számot. Az előadás koreográfiáinak lejegyzésére, rögzítésére többféle mód kínálkozik. A táncjelírás egyfajta kottaként segíti a táncosokat a táncfolyamat elsajátításában. A szerzői mű és az előadás, mint teljesítmény határterületének vélem, amikor a koreográfus le ugyan nem jegyzi a folyamatot, viszont annak elemeit gondosan rögzíti videofelvételen, amely egyben az első előadás rögzítésének is tekinthető.

De Keersmaeker ügyvédei kapcsolatba is léptek a Sony-val, jelezve, hogy a videoklipben felhasznált elemek engedély nélkül szerepelnek. Beyoncé ezt követően készített egy újabb változatot, amelyben már nem szerepel a vitatott koreográfia. Az eredeti klipet egyébként jelölték az MTV Video egy zenei díjára is, legjobb koreográfia kategóriában, ahol a koreográfusok között megemlítették De Keersmaeker-t is. A második változat elkészítése ellenére az eredeti, vitatott klip továbbra is elérhető az interneten, sőt, olyan átdolgozások is megtekinthetők, amelyek egymás mellett szerepeltetik a két klipet.

A védelem és az egyéni eredeti jelleg, illetve a szerzői és előadóművészi jogok közötti határterület fent vázolt dilemmáit De Keersmaeker és csapata is érzékelte és tettek is azért, hogy táncmozdulataik valóban hozzájuk, és csakis hozzájuk legyenek kapcsolhatók. Készítettek egy nagyon részletes publikációt A Choreographer’s Score: Fase, Rosas dans Rosas, Elena’s Aria, Bartók (volume 1) – co-authored by Bojana Cvejic címen, amelyben aprólékosan dokumentálták néhány előadásuk koreográfiáját, szövegekkel, diagramokkal és videókkal segítve a helyes értelmezést. Emellett indítottak egy honlapot is, amelyen előadásokat, táncmozdulatok rögzített változatait teszik közzé, lebontva őket részelemekre, amelyeket instrukciókkal látnak el.

Vagyis valóban kézzel fogható az a dilemma, hogy hol kezdődik egy tánc előadás egyéni, eredeti jellege, meddig tart, hol végződik, és hol lép át az előadóművészek kapcsolódó joga körébe.

(Köszönet az értő, szakmai, táncos szemű lektorálásért a Böde-Harkai házaspárnak!)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük