Kutatók éjszakája 2019: Leonardótól az Új Rembrandtig
Néhány év kihagyás után idén ismét lehetőségem nyílt, hogy a Kutatók Éjszakáján előadást tarthassak. Úgy döntöttem, hogy egy jelenleg futó kutatásommal összevontan előadom, amit a szerzői jog történeti fejlődéséről ismerek. Így juthattunk el a középkortól a mesterséges intelligencia koráig.
Az országos rendezvény egyetlen aprócska szelete volt az előadásom (a jogi kar kb. fél tucat másik programja mellett). A kicsit több mint egy tucat néző előtt megtartott programon elmondtam, mely tényezőket tartom meghatározónak a szerzői jog megjelenése, majd fejlődése szempontjából. Megismertettem a hallgatókat a szerzői jog utilitarista és természetjogi irányzataival, kihangsúlyozva, hogy végső soron mi is a szerzői jog rendeltetése, s ezt a globalizáció és a technológiai fejlődés milyen irányba tereli. Ez adta az alapot ahhoz, hogy rátérhessek a prezentáció második nagy etapjára, vagyis arra, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak, illetve maga a „mesterséges alkotó” vonatkozásában szükség lehet-e valamiféle paradigmaváltásra. Az én logikám szerint nem. Két okból: egyrészt szerintem nem kellene jogvédelmet adni az ilyen teljesítményekre, és ezt elsődlegesen a természetjogi, mondhatni „romantikus” szerzői jogi alapokból vezetem le. Ha azonban mégis szükség volna valamiféle védelemre, azt a már ma is létező sui generis modellek mintájára tudnám elképzelni, és nem a szerzői vagy a szomszédos jogok mintájára.
Hasonló témakörben októberben három előadást tartok még angol nyelven: kettőt Lyonban, jövő héten, egyet Párizsban egy hétre rá. Azokról az eseményekről vélhetően egy átfogó posztot írok majd még. A párizsi programot lásd alább. Elég erős mezőnyben (Michel Walter, Mira T. Sundara Rajan, Valérie-Laure Benabou, Giuseppe Mazziotti, Makeen Makeen stb.) kell majd helytállnom.