Szabadkereskedelem és IP #2.5

Az elmúlt időszakban (május és június) mellőztem a szabadkereskedelem és szellemi alkotások sorozat nyilvános frissítését egy nagyon egyszerű oknál fogva: ami történt, semmi jót nem jelentett (sőt a szellemi tulajdonhoz már semmi köze sincs), ráadásul most, több mint két hónap távlatából nézve, csupán annyi mondható, hogy 2 elvesztegetett hónap áll mögöttünk e téren. Persze a szememet nyitva tartottam, gyűjtöttem az információkat, és nézzük, hogy foglalható össze tömören, mi történt e területen az elmúlt két hónapban.

Ami az amerikai és kínai gazdasági kapcsolatok elmúlt két hónapját illeti, az a teljes káosz, a fenyegetés és a diplomatikus kibékülés(i törekvés) mentén jellemezhető. Eredetileg ugyanis április végéig szeretett volna megállapodni a két ország vezetése (de leginkább Trump elnök kormányzata), azonban ez elmaradt. Az amerikai érvelés szerint a kínai vezetés visszatáncolt számos megegyezéstől, valamint a kínai kormányzat nem mutat semmi hajlandóságot a hatályos joganyagának a modernizálására, ahogy számos területen (kiberbűnözés, adatforgalom és a feltörekvő iparágak állami támogatása) engedményekre sem hajlandó. (Sajnos nincs információm arról, hogy a kínai fél milyen ellenérveket hozott fel.) Az amerikai elnök ezért május 5-én, Twitter üzenetében vetette fel, hogy 20-ról 25 százalékra emeli a már kivetett védővámok összegét, és további 325 milliárd dollár értékű kínai exportra vet ki védővámokat. (Lásd időrendben itt, itt, itt, itt és itt.)

Forrás: Die Welt

Kína természetesen visszavágott az amerikai elnök lépésére, és 60 milliárd dollár értékű árukra vetett ki vámokat. (Lásd itt és itt.) Ezt a Kínától erősen függő cégek (Apple, Boeing) részvényei is erősen megérezték már (sőt az Apple az eddigi amerikai földön végzett gyártási folyamatok Kínába és más ázsiai országokba költöztetésén gondolkodik; lásd még itt), valamint e lépések következményeit várhatóan már az amerikai fogyasztók is közvetlenül megéreznék drágább termékek formájában. Ugyanakkor az is realitássá vált, hogy a kínai cégek kiszoruljanak az amerikai tőzsdéről (és mondjuk a hong kongi piacra költözzenek).

Az ily módon kibontakozó kereskedelmi háború, melyet lassan „tech war” néven illettek, másfél-két hónapon át súlyos bizonytalanságot hozott a nemzetközi kereskedelembe. A leglátványosabb mindenképpen a Huawei nemzetközi elszigetelésére tett amerikai kísérlet volt, amely egyébként konkrét jogi lépéseket is szült a kínaiak részéről.

Ez az elszigetelési kísérlet csak azután szűnt meg (ne higgyük, hogy ez a végleges helyzet), amikor Trump és Hszi Csin-ping megállapodtak a tárgyalások újrakezdéséről. Nem vitás, hogy bármilyen megállapodás is szülessen majd, a „trade war” nem szűnik meg majd, legfeljebb csak átalakul. A két ország komolyan versenyezni fog a globális gazdasági elsőségért. (Lásd még itt.)

Az amerikai vezetés egyébként nem csak a kínai gazdaság visszaszorítására tesz kísérletet az importvámok alkalmazásával, de lassan úgy tűnik, hogy maguk a vámok válnak az amerikai gazdaságpolitika legfontosabb mindennapos nyomásgyakorló eszközévé. Hűen tükrözi ezt Trump elnök azon döntése, hogy miközben felfüggesztette a Kanadával és Mexikóval szemben alkalmazott acélimport vámokat, szinte azonnal újabb vámok kivetésével fenyegetve igyekezett Mexikót rákényszeríteni, hogy működjön közre az illegális bevándorlás elleni küzdelemben. (Az importvámok legnagyobb támogatója – Robert Lighthizer mellett – Peter Navarro. Épp róla tartalmazott a német Die Welt közéleti lap június 22-ei száma egy nagyon érdekes cikket.)

Érdekesség, hogy miközben Kína gazdasági kapcsolatai az Egyesült Államokban milyen mélypontra jutottak május-június alatt, addig látványos elánnal igyekezett az ország más partnereket és gazdasági szövetségeseket találni. Ilyen partnernek ígérkezik Ausztrália, amely egyre szorosabbra szövi a kapcsolatait Kínával. (Lásd itt és itt.) Az amerikai vámpolitika fent említett logikája mentén semmi meglepő nincs abban, hogy az Egyesült Államok az Ausztrália elleni védővámok alkalmazását is fontolgatja.

És hogy valami érdekessel zárjuk a posztot: míg a nagyvilágban állt a bál, addig 22. államként Gambia ratifikálta az AfCFTA (African Continental Free Trade Area) megállapodást, amely így 2019. május 30-án hatályba lépett. (Legújabban éppen július 8-án írta alá Nigéria elnöke, Muhammadu Buhari is a megállapodást, így a kontinens egyik vezető gazdasága is csatlakozott – végre – a szabadkereskedelmi kezdeményezéshez.) A megállapodás lényeges eleme lesz a szellemi tulajdonvédelemmel foglalkozó protokoll. Ennek szövege jelenleg még nem elérhető, ám – ahogy az IPKat Afrika-specialistája is – árgus szemekkel követem majd az eseményeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük