2019. június végét és július első felét ösztöndíjjal a németországi Technische Universität Dresden (TUD) jogi karán, egészen pontosan a Szellemi Tulajdonvédelmi, Technológiai Jogi és Médiajogi Intézetben (IGETEM) töltöm, Horst-Peter Götting meghívására, kiváló kollégák támogatásával (különös köszönet a szervezésben Anne Lauber-Rönsbergnek, Jana Lutternak és Johannes Gilchnek). Erről a tanulmányútról két külön posztban szeretnék majd megemlékezni. Elsőként arról a július 27-ei workshopról lesz szó, amelyet a TUD és a prágai Károly Egyetem társintézete szervezett.

Az előadók is ezekről a helyekről érkeztek. Illetve ha már itt vagyok, a drezdai kollégák felkértek arra, hogy csatlakozzak az előadókhoz. A rendezvény két panelből állt. A prágai kollégák, Tomás Dobrichovsky és David Petrlik, egyaránt az eredetiség követelményére fókuszáltak. Előbbi a Smilde (vagy Heks’nkaas) ügyet elemezte, egészen pontosan azt, hogy az EUB döntése valóban kizárta-e az ízek (itt konkrétan egy sajt ízének a) szerzői jogvédelmét. Az előadó érvelése szerint az ítélet azzal, hogy „a technika jelenlegi állását” meghatározó motívumnak tartotta a védelem kizárása kapcsán, elvileg a kaput is nyitva hagyta a jogvédelem előtt. (Erősen szkeptikus véleményemnek egy gyors kérdéssel hangot is adtam, mint kiderült, a kolléga velem ért egyet, ő is csak a „félelmeinek” adott hangot az elemzésében.)

David Petrlik a 10 éves Infopaq döntés lényegéről és tagállami utóéletéről tartott egy egészen informatív előadást.

A szendvicsebédet követő második panel a mesterséges intelligencia szerzői jogi kihívásaira fókuszált. David Schneider e témában írja a disszertációját, és úgymond „AI-pozitivista” előadását – az AI technológiai hátterének kiváló összefoglalásán túl – arra hegyezte ki, hogy a mesterséges intelligencia által előállított programok részesülhetnek-e szerzői jogvédelemben (az UrhG §69a alapján). David álláspontja szerint a német bírói gyakorlat e szakaszt illetően eddig is nagyon rugalmas volt, és bizonyos fokú módosítások mellett (tehát szükséges a reform) igenis elképzelhető a nevezett szakasz alkalmazása.

Anne Lauber-Rönsberg kiegyensúlyozott előadásában alaposan körbejárta, hogy milyen tényezők mentén kifogásolható a jogvédelem megadása a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmakra nézve (védelmi idő, a szerző emberi jellege, személyhez fűződő jogok). Anne azt is körbejárta, hogy mely kapuk lehetnek „nyitottak” e téren [a kapcsolódó jogi vagy sui generis védelem lehetősége, az Egyesült Királyság 30 éve létező „computer-generated works” szabálya (CDPA §9)], esetleg elképzelhető-e egy új „robotjog” kialakítása. Jómagam, „AI-negativista” attitűddel rendelkezek, és e téren legfontosabb érvem, hogy a (tényleges) szerzői jogot (vagyis az „Urheberrecht”-et, a „droit d’auteur”-t, tehát a természetes személyek védelmét) nem szabad megnyitni az AI előtt, és továbbra is hangsúlyozni kell, hogy e téren az ember, és jogi szempontból a személyhez fűződő jogok primátusától nem térhetünk el. (Ezzel együtt azt is elmondtam, hogy végső soron egy sui generis rendszer talán bevezethető lesz a jövőben, igaz, ennek a részleteiről talán sosem születik majd megállapodás.)

A workshop élményét tovább fokozták egyébként a jobbnál jobb kérdések.

A drezdai utam másik fő részéről, az oktatási tapasztalatokról rövidesen külön posztban jelentkezek.