CDSM-napló – 6. rész: A védelem alatt álló tartalmak online tartalommegosztó szolgáltatók általi használata

Noha még csak idén fogadták el és hirdették ki, várakozásokkal tölt el, hogy a CDSM-irányelv miként hat majd az alapjogi egyensúlyra. Az irányelv 17. cikke ugyanis számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a jövőben komoly kihatással lehet a tartalommegosztó szolgáltatókra.

1.) A tartalomszolgáltatók fogalmának pontosítása az Elker-irányelvhez képest:

Mielőtt még a 17. cikk érdemi elemzésébe kezdenék, álljon itt a tartalomszolgáltató fogalma. A 2. cikk 6. pontja megadja az online tartalommegosztó szolgáltató definícióját. Ez alatt kell érteni „(…) az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatót, amelynek fő vagy egyik célja a felhasználói által feltöltött, jelentős mennyiségű, szerzői jogi védelem alatt álló mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény tárolása és ahhoz hozzáférés biztosítása a nyilvánosság számára, amely műveket és más védelem alatt álló teljesítményeket nyereségszerzési céllal összerendezi és promotálja.”

A fogalom pontos meghatározására azért volt szükség, mert az hozzáférés-szolgáltatók típusait maga az Elker-irányelv is megadta az alábbiak szerint:

Egyszerű továbbítás olyan szolgáltatás, amely az igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából áll (12. cikk).[1]
Gyorsítótárolóban történő rögzítés (caching) olyan szolgáltatás, amely az igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából, információ automatikus, közbenső és átmeneti tárolásából áll (13. cikk).
Tárhelyszolgáltatás olyan szolgáltatás, amely az igénybe vevője által küldött információ tárolásából áll (14. cikk).

[1] Az egyszerű továbbításnál szükséges, hogy bizonyos ideig a továbbított információt automatikusan, közbenső módon és átmeneti jelleggel tárolják, ha ennek a kizárólagos célja az adatátvitel előmozdítása, és az információt az adatátvitelhez szükséges időnél tovább nem tárolják. (12. cikk (2) bekezdés).

A DCSM-irányelv azokra a szolgáltatásokra koncentrál, amelyek célja védett tartalmak nagy mennyiségben való tárolása, illetve annak lehetővé tétele, hogy a felhasználók feltöltsék és megosszák ezeket. A szolgáltatók e tevékenységgel közvetlenül vagy közvetve haszonszerzésre törekszenek, a tartalmakat a közönség jobb kiszolgálása érdekében összerendezik, promotálják, kategorizálják és kereshetővé teszik. Ennek megfelelően a 17. cikk nem terjedhet ki a felhő alapú tárhelyekre, az egyszerű adattovábbítást végző közvetítő szolgáltatókra és az online piacterekre, nonprofit online enciklopédiák. [(62) preambulumbekezdés.]

2.) A 17. cikk elfogadását megelőző, a hozzáférés-szolgáltatók felelősségével kapcsolatos EUB esetjog:

Úgy vélem, hogy a 17. cikk további pontos értelmezéséhez elengedhetetlen, hogy legalább címszavakban utaljak azokra az EUB döntésekre,[1] amelyek védett tartalmak online nyilvánossághoz közvetítését érintették, mert azok óhatatlanul is mutatnak a tárgyalt cikk tartalma irányába. Ezek közül kettőt külön is kiemelek. Az egyik a SABAM v. Netlog, a másik pedig a Ziggo-ügy.

Az előbbi felperese a Netlog tárhely-szolgáltató ellen lépett fel, amely egy online közösségi hálózati felületet üzemeltet, ahol a felhasználóknak lehetősége van arra, hogy a profiljukra saját zeneszámokat töltsenek fel. A feltöltött tartalmak közül azonban több is a SABAM repertoárjába esett. A jogkezelő szervezet nem adott engedélyt e zeneművek és audiovizuális alkotások felhasználására, és megfelelő díj fizetésére sem került sor. A SABAM éppen ezért arra szerette volna kötelezni a Netlog-ot, hogy azonnali hatállyal hagyjon fel a tartalmak nyilvánosság számára engedély nélkül való hozzáférhetővé tételével, és a jövőben is tartózkodjon ettől, sőt alakítson ki olyan nyomon követési mechanizmust, amivel a jövőbeli jogsértéseket is megakadályozza. A bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban rámutatott, hogy a teljes ügyfélkörre vonatkozó, megelőző jellegű, saját költségre végrehajtott és időbeli korlátozás nélküli szűrőrendszer alkalmazása ellentétes a Charta 16. cikkében lefektetett követelménnyel, amely a vállalkozás szabadságát kívánja megóvni. Márpedig a SABAM által követelt ideiglenes intézkedések egyértelműen sértik ezen alapjogot, mivel olyan terhet – tipikusan komplex műszaki megoldások kialakítását és működtetését – rónak a szolgáltatóra, amely költségessége révén korlátozza a források szabad felhasználását és kihat a tevékenység végzésére. Figyelembe véve a végrehajtás költségeit, egy oldal blokkolása kb. 10 ezer eurójába kerül egy nagy hozzáférés szolgáltatónak, ami összességében nem sok, viszont figyelembe véve, hogy egy szolgáltatót rövid időn belül akár többször is bíróság elé citálhatnak az ideiglenes intézkedés kikényszerítése végett, ez meglehetősen nagy teherré válhat.

A másik ügyben a the Pirate Bay szolgáltatásáról állapította meg az EUB, hogy az a nyilvánossághoz közvetítés fogalma alá illeszthető, mert az „(…) kiterjed az olyan megosztó platform interneten történő rendelkezésre bocsátására és üzemeltetésére, amely védelem alatt álló művekre vonatkozó metaadatok indexálásával és keresőmotor működtetésével e platform felhasználói számára lehetővé teszi, hogy e műveket megtalálják, és azokat egy peer-to-peer hálózat keretében megosszák.”

A két ügyet azért emeltem ki külön, mert az előbbi egy tárhelyszolgáltatás felelősségét firtatja, a másik pedig egyértelműen kimondja, hogy a hozzáférés-szolgáltatók felelősséggel tartoznak a felhasználók által folytatott jogellenes tevékenységekért. Pláne akkor, ha erről a jogsértésről tudomással bírnak. A jogsértésről való aktuális, speciális ismeret, vagyis tudomás egyébként a linkelés esetjogának fejlődésében is egyik döntő faktorrá nőtte ki magát.

3.) A 17. cikk lényegi tartalma:

A fent ismertetett, különösen az online hozzáférhetővé tétellel foglalkozó EUB döntések tükrében nem meglepő a 17. cikk (1) bekezdésének szóhasználata, amely expressis verbis kimondja, hogy az „(…) online tartalomszolgáltató nyilvánossághoz közvetítést vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt valósít meg, ha a felhasználó által feltöltött, szerzői jogi védelem alatt álló művekhez vagy más védelem alatt álló teljesítményekhez hozzáférést biztosít a nyilvánosság számára.” Mivel e tevékenység engedélyköteles az InfoSoc-irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint, ezért a tartalomszolgáltatónak be kell szereznie a szükséges felhasználási engedélyeket a jogosultaktól, amelynek a (2) bekezdés szerint ki kell terjedni azokra a cselekményekre is, amelyeket a szolgáltatások felhasználói végeznek, ha a tevékenységül nem kereskedelmi jellegű vagy nem termel jelentős bevételt.

Különösen érdekes a (3) bekezdés, amely első látásra úgy tűnik, szembe helyezkedik az Elker-irányelv 14. cikkének tárhelyszolgáltatókra megállapított felelősségkorlátozó intézkedéseivel. Korlátozásokat ugyanakkor a 17. cikk is tartalmaz a (4) bekezdésben. A két rendszert az alábbi táblázatban láthatjuk:

Tárhelyszolgáltatás Online tartalommegosztó szolgáltató
(1) Ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött
információ tárolásából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a szolgáltatás igénybe vevőjének
kérésére tárolt információért, azzal a feltétellel, hogy:
(4) Engedély hiányában az online tartalommegosztó szolgáltatók felelősséggel tartoznak a szerzői jogi védelem alatt
álló művek és más védelem alatt álló teljesítmények engedély nélküli nyilvánossághoz közvetítéséért – ideértve
a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt –, kivéve, ha a szolgáltatók bizonyítják, hogy:
a) a szolgáltatónak nincsen tényleges tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, és – ami a kárigényeket illeti –
nincsen tudomása olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek nyilvánvalóan jogellenes tevékenységre vagy információra utalnának; vagy
a) minden tőlük telhetőt megtettek az engedély megszerzése érdekében, és
b) a szolgáltató, amint ilyenről tudomást szerzett, haladéktalanul
intézkedik az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való
hozzáférés megszüntetéséről.
b) a szakmai gondosság magas szintű ágazati normáinak megfelelően minden tőlük telhetőt megtettek annak biztosítása
érdekében, hogy azon konkrét műveket és más védelem alatt álló teljesítményeket, amelyekre vonatkozóan
a jogosultak megadták a szolgáltatóknak a lényeges és szükséges információkat, elérhetetlenné tegyék; továbbá
minden esetben,
c) a jogosultak megfelelően indokolt értesítésének kézhezvételét követően haladéktalanul intézkedtek az értesítés tárgyát
képező művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények hozzáférhetetlenné tétele vagy honlapjaikról történő
eltávolítása érdekében, valamint a b) pontnak megfelelően minden tőlük telhetőt megtettek azok jövőbeli feltöltésének
megakadályozására.

Rögtön itt meg kell jegyeznem, hogy a már a 14. cikk sem jelentett teljes felelősségkorlátozást és immunitást, mivel a (3) bekezdés kimondta, hogy bíróságok vagy közigazgatási hatóságok kötelezhetik a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére. Helye lehet továbbá az információ eltávolítására vagy hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásoknak.

Vagyis a fentiekből nem olvasható ki más, mint az Elker-irányelv felelősség alóli mentesülést biztosító klauzuláinak egy továbbfejlesztett változata. Eszerint immár nem csak arra kötelezhető a szolgáltató, hogy magas szintű szakmai gondossággal eljárva a jogsértő tartalmat eltávolítsa, sőt a jövőbeni feltöltését is megakadályozza hanem arra is, hogy a felhasználási engedélyt a végfelhasználók helyett megszerezze, azért mindent megtegyen. Amennyiben e hármas feltételrendszernek megfelel, felelőssége kimenthető.

A mentesülést az (5) bekezdés a)-b) pontja tovább árnyalja, amikor az arányosság elvét felhívva a szolgáltató (4) bekezdésben foglalt kötelezettségeit annak típusához, közönségéhez és méretéhez, a felhasználók által feltölteni kívánt tartalom típusához méri, illetve vizsgálja, hogy az eltávolításhoz, a feltöltés megakadályozásához megfelelő eszközök rendelkezésre állnak-e, és milyen költségek terhelnék a szolgáltatót. E megfogalmazás mögött az Elker-irányelv 15. cikkének védett kikötőjét vélem kicsengeni, igaz csak nagyon halkan, az arányosság elve által tompítva.

Ugyanez a csengés felerősödik a 17. cikk (6) bekezdését olvasva, amely a (4) bekezdés kötelezettségeinek súlyát mérsékli és az a) pontra korlátozza az olyan szolgáltatók esetében, amelyek az Unióban kevesebb, mint három éve elérhetők a nyilvánosság számára, és amelyeknek az éves forgalma nem éri el a 10 millió Eurót. Esetükben csak az kötelező, hogy a megfelelően indokolt értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul intézkedjenek a védett művek és teljesítmények hozzáférhetetlenné tételéről, eltávolításáról. A tartalmak feltöltésének akadályozása csak akkor kötelezettség, ha az egyedi látogatók havi átlagos száma az előző naptári év alapján meghaladja az 5 millió főt.

4.) Alapjogokat fejben tartani nem kell félnetek

Nem véletlenül említettem a SABAM v. Netlog-ügyet. Abban az EUB több ponton is érintette az alapjogok közötti egyensúly fontosságát. Elutasította például a jogosultak azon kérelmét, amelyben a Netlog üzemeltetőit arra próbálták kötelezni, hogy alkalmazzon olyan időbeli korlátozás nélküli szűrőrendszert, ami ellentétes a Charta 16. cikkében kimondott vállalkozás szabadsága elvével és egyébként is ütközik az Elker-irányelv 15. cikkével.

A (84) preambulumbekezdés kimondja, hogy az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja a Charta alapelveit. A (7) bekezdés az alapjogi egyensúlyt is figyelembe véve úgy rendelkezik, hogy a 17. cikk intézkedései nem érinthetik azokat a felhasználói tartalmakat, amelyek egyébként nem sérelmesek a szerzői és szomszédos jogi jogosultakra és egyébként is valamely kivétel vagy korlátozás hatálya alá tartoznak. Ilyen kivételek különösen az a) és b) pontokban említett idézés, kritika, ismertetés, karikatúra, paródia vagy utánzat készítése céljából való felhasználás.

Vagyis összességében az elemzett cikk amellett, hogy kimondja, azok a szolgáltatók, akik mások által feltöltött műveket tesznek hozzáférhetővé, engedélyköteles tevékenységet végeznek, garanciákat is meghatároz annak érdekében, hogy a meme-ek és egyéb felhasználói tartalmak szabad felhasználása ne szenvedjen csorbát. Az, hogy az Interneten mindent szabad, nem lehet érv az ellen, hogy az érdekeket a szabad felhasználás vizsgálata során, egyedileg mérjék össze. Az egyetlen kérdőjel, amely jelen pillanatban megfogalmazható az az, hogy hogyan fog a gyakorlatban működni a nagy tartalomszolgáltatók tartalomszűrése. A (63) preambulumbekezdés erre is választ próbál adni, méghozzá ugyancsak az eseti alapon történő mérlegelés előírásával.

[1] C-360/10. Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM) vs Netlog NV, ECLI:EU:C:2012:85.
C-348/13. BestWater International GmbH v. Michael Mebes, Stefan Potsch. ECLI:EU:C:2014:2315.
C-466/12. Nils Svensson, Sten Sjögren, Madelaine Sahlman, Pia Gadd v. Retriever Sverige AB. ECLI:EU:C:2014:76.
C-160/15. GS Media BV v. Sanoma Media Netherlands BV, Playboy Enterprises International Inc., Britt Geertruida Dekker. ECLI:EU:C.2016:644.
C-610/15. Stichting Brein v. Ziggo BV, XS4ALL Internet BV. ECLI:EU:C:2017:456.
C-161/17. Land Nordrhein-Westfalen v. Dirk Renckhoff. ECLI:EU:C:2018:634.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük