Bár abban a reményben ringattam magamat, hogy április végével lezárulnak a kínai-amerikai egyeztetések a kereskedelmi háború lezárása céljából, e remények nem valósultak meg a mai napig, ezért a következő sorozatbejegyzést ezennel a mai nappal lezárom, és várhatóan a következő számra marad az „epic China deal” bemutatása.

Merthogy az amerikai elnök április elején már beharangozta, hogy az Egyesült Államok epikus méretű (a világtörténelem eddigi legnagyobb) kereskedelmi megállapodásának a megkötésére készül. Hogy ez valóban így lesz-e, azért sok körülménytől függ. Jól látható, hogy a megállapodást nagyon széleskörűre tervezik, ám ez csak az érem egyik oldala. A New York Times híradásaiból kiderült, hogy a hónapok (több mint egy éve) intenzíven folyó csatározások hatottak az amerikai gazdaságra, csak épp nem teljesen olyan módon, ahogy azt az elnök tervezte. Tényként fogadható el, hogy az Egyesült Államok Kína-függősége csökkent, ám az amerikai cégek korábbi kínai termelőegységeit rendre nem amerikai földre telepítik vissza, hanem más, olcsóbb országokba viszik azokat, ahogy az várható volt. Hasonlóan komoly morális és diplomáciai aggályok lengik körbe a megállapodást, mivel a kínai fél hagyományosan neo-kolonialista attitűdöt vél felfedezni minden olyan törekvésben, ami Kína belügyeibe való beavatkozást jelent. Így elég valószínű, hogy a kereskedelmi megállapodás semmilyen belpolitikai hatással nem járhat (legalábbis abban az értelemben, hogy bármi is történjék majd, azt nem az amerikaiak erőszakolhatják ki, hanem vagy a Kínai Kommunista Párt dönt róla – vagy a nép). Április végéhez közeledve mindezek az érzetek tovább erősödhettek, mikor arról olvashattunk, hogy bár az amerikai delegáció nagyon szeretne szélesebb és szabadabb hozzáférést a fogyasztói adatokhoz Kínában, ami például a nagy amerikai szórakoztatóipari és tartalomszolgáltató cégek számára szinte élet-halál kérdése, ezt a kínai delegáció határozottan elveti. Végül a kínai pártállami elvárásoknak, az amerikai pragmatikus politizálásnak és a két ország kereskedelempolitikai múltjának az ismeretében afelől sincs kétség, hogy a megállapodás semmilyen formában nem mozdítja majd elő a demokrácia fejlődésének esélyeit a Kínai Népköztársaságban. Ahogy az idősebb Bush elnöksége idején szemet hunyt az Egyesült Államok a Tienanmen téri tüntetések vérbefojtása felett, úgy teszi félre a Trump adminisztráció a kongresszusi aggályokat Kína elnyomó kisebbségpolitikájával szemben, csak hogy megszülethessen az epic deal. (Tény ugyanakkor, hogy a kínai muszlimok vagy a dalai láma helyzete és ennek eltérő nyugati és kínai értelmezése messze túlmutat egy kereskedelmi megállapodás nyújtotta lehetőségeken – ahogy e blogsorozat sem képes ebben és a geopolitikai kérdésekben állást foglalni.)

Az Egyesült Államok kormánya mindezekkel egyidejűleg tovább mélyíti globális gazdasági csatáit, ezúttal az Európai Unióval szemben. Április elején ugyanis újabb védővámok bevezetését hozta nyilvánosságra az amerikai elnök. Ennek jogalapjául a Trump kormány a WTO azon vitarendezési eljárásában hozott döntést hozta, amely szerint az EU szabálytalanul támogatta az Airbus céget, s ez az amerikai Boeing céget hátrányosan befolyásolta a kereskedelemben. A Trump kormány ezért a nyártól – várhatóan repülőgépekre, sajtokra, halárukra, borokra, ruházatra, acéltermékekre, csövekre és órákra vonatkozóan – 11.2 milliárd dollár értékű védővámok kivetését tervezi. Az EU illetékesei egyrészt teljességgel alaptalannak találták a védővámok összegszerűségét, másrészt kilátásba helyezték hasonló intézkedések foganatosítását az Egyesült Államokkal szemben.

Végül egy kis magyar szál: magyar kormánydelegáció vett részt az Egy út, egy öv program második éves kongresszusán, amelynek apropóján a két állam egyaránt kifejezte a szabadkereskedelem iránti elkötelezettségét, és számos megállapodást is aláírt.

Rendhagyó módon e sorozat keretében egy rövid konferencia-összefoglalóval zárnám a mai beszámolót. 2019. április 25-én ugyanis az SZTE Állam- és Jogtudományi Karának Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézete, az Europe Direct Szeged és a European Public Law Organization szervezett egy speciális konferenciát Szegeden a gazdaság, jog és szuverenitás témaköreiben. Számos, más részkérdést tárgyaló előadás mellett Csehi Zoltán, az EU Törvényszékének magyar bírája az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló, 2019. március 19-én elfogadott 2019/452/EU rendeletét és az ezt megelőző, némiképp ellentétes logikát követő EUB gyakorlatot tekintette át. (Az Átvilágítási rendelet egyébként 2019. április 19-én lépett hatályba.) Horváthy Balázs, az MTA és a Szent István Egyetem kutatója a tagállami és uniós külkereskedelmi politikai mozgásterét ütköztette, többek között a CETÁ-t is képbe hozva. Számomra mégis a legérdekesebb előadást Yao-Ming Hsu, a tajvani Nemzeti Csengcsi (Politikatudományi és Jogi) Egyetem professzora tartotta, aki harmadik államok, különösen Kína európai beruházásainak a kérdéseit elemezte, külön kitekintve a makrogazdasági megoldásokra és mikrogazdasági aggályokra. A kínai beruházások az EU-ban jelenleg csak az összes beruházás 2%-a, ám ez az arány 8 éve még csak az ötvened része volt! (Ehhez képest az EU-s beruházások Kínában kb. 4%-ra rúgnak.) Ezek a számok annál is látványosabbak, hogy egyébként 2018-ban a beruházások mértéke 40%-kal tovább csökkent. A változások részben a kínai vezetés Made in China 2025 projektjének is köszönhető, amelynek részeként a kínai vezetés ösztönzi a kínai befektetőket az európai piacok felé nyitásban. Az előadó ugyancsak említette az EU 2016-os új Kína-stratégiáját, amely többek között a reciprocitásra és a tisztességes versenyre helyezte a hangsúlyt; valamint az EU-Kína magas szintű beruházási egyeztetéseket és a tervezett átfogó beruházási megállapodást is. Az aggályok között az előadó kiemelte, hogy a beruházások vizsgálata az EU-ban nem egységes, hanem tagállami szintű, ami problémákat eredményezhet akár a nemzetbiztonság területén is (vö. az amerikai támogatásokat a Huawei és az 5G technológia kapcsán – az EU e téren is másként reagál: a Huawei-blokádot elveti, de az 5G aggályokat vizsgálná). Változást hozhat azonban az Átvilágítási rendelet a külföldi direkt beruházások területén az Európai Unióban. A beruházások jövője egyelőre még kérdéses: a legnagyobb célpontok természetesen a legnagyobb európai tagállamok (Anglia, Németország, Franciaország), és főleg biotechnológia, pénzügyi szektor és a gépjárműipar területét érintik, de számos területen (például közlekedés, infrastruktúra) komoly korlátok állnak a kínai beruházások előtt.