CDSM-napló – 4. rész: a tartalmak szélesebb körben való hozzáférhetővé tételére irányuló intézkedések

Május 17-én került kihirdetésre az EU digitális egységes piac szerzői jogáról szóló irányelve, amelynek összefoglaló bemutatását a CDSM napló 1. része tartalmazza. Jelen bejegyzés az irányelv III. címének rendelkezéseit mutatja be, azaz az engedélyezési gyakorlatok fejlesztésére és a tartalmak szélesebb körben való hozzáférhetővé tételére irányuló intézkedéseket.

A szerzői jog által védett művek közkinccsé válásának ideje és módja mindig is vitatott kérdés volt, különös tekintettel arra, hogy a szerzői jog egyik célja az emberiség örökségének megőrzése és minél szélesebb körben való elérhetővé tétele. Ráadásul napjainkban a kulturális örökségünk elérhetősége a digitális technológia által gyerekjátékká vált, mégis jelentős mértékű az olyan le nem járt védelmi idejű kereskedelmi forgalomban nem kapható művek száma a kulturális örökségvédelmi intézmények, mint például a könyvtárak gyűjteményében, amelyek felhasználása valamely módon akadályba ütközik. Az ilyen művek tekintetében ugyanis az intézményeknek a digitalizáláshoz és a digitalizált példány elérhetővé tételéhez külön engedélyt kell kérniük a jogosulttól, amely jelentősen megnehezíti az intézmények munkáját és esetenként jelentős költségtöbbletet jelenthet számukra. Ez pedig akadályt jelent a közgyűjtemény digitalizálási stratégiák számára, amely stratégiák egyik kiemelkedő célja, az olyan művek elérhetővé tétele, amelyhez a fogyasztó közönség kereskedelmi forgalomban egyébként nem juthat hozzá.

Tekintettel arra, hogy uniós szinten már 2001-ben deklarálásra kerültek az európai kulturális örökség digitalizálásának irányai a Lundi alapelvek által, és azt követően is számos Bizottsági ajánlás foglalkozott a témával, rávilágítva, hogy nincs egységes, jól működő stratégia, időszerűvé vált a fent bemutatott akadályok leküzdésére egy egyszerűsített eljárás bevezetése a kulturális örökségvédelmi intézmények számára.

A bemutatott akadályok leküzdését szolgálják a CDSM irányelv III. címében található rendelkezések, amelyek a szerzői jog által védett műveknek a közönség általi könnyebb elérhetőségét célozzák. Ezen cél megvalósításához az első fejezet (8-11. cikk) a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek hozzáférhetőségét teszi lehetővé oly módon, hogy kialakítja ezen művek kulturális örökségvédelmi intézmények általi felhasználásának közös jogkezelő szervezetek általi engedélyezésének lehetőségét.

A CDSM-irányelv 8. cikke tartalmazza a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek felhasználásának fő szabályait. A 8. cikk meghatározza, a kereskedelmi forgalomban nem kapható mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény fogalmát. Ez alapján kereskedelmi forgalomban nem kapható műnek, vagy más védelem alatt álló teljesítménynek minősül azon alkotás vagy más védelem alatt álló teljesítmény, amelynél a nyilvánosság számára való hozzáférhetőség megállapítására tett észszerű erőfeszítések alapján jóhiszeműen vélelmezhető, hogy a mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény egésze a szokásos kereskedelmi csatornákon keresztül a nyilvánosság számára nem hozzáférhető. Kulturális örökségvédelmi intézménynek pedig a nyilvánosan hozzáférhető könyvtár, múzeum, illetve levéltár, vagy mozgóképörökség-védelmi valamint hangzóörökségvédelmi intézmény minősülhet.

Az intézmények általi felhasználás az intézmény gyűjteményének állandó részét képező kereskedelmi forgalomban nem kapható művek, vagy más teljesítményeknek a:

  • többszörözésére – azaz főként digitalizálására -,
  • terjesztésére,
  • nyilvánossághoz közvetítésére vagy
  • hozzáférhetővé tételére

terjedhet ki oly módon, hogy a felhasználásra a jogosultak képviseletét reprezentatívan ellátó közös jogkezelő szervezet ad nem kizárólagos engedélyt.

A közös jogkezelő egy hármas feltételrendszer teljesítése esetén adhat engedélyt az intézmény számára a felhasználásra:

  • a jogkezelőnek reprezentatívnak kell lennie a művek vagy egyéb teljesítmények azon kategóriája, illetve azon jogok esetében, amelyekre az engedély hatálya kiterjed,
  • minden jogosult számára biztosítva kell, hogy legyen az egyenlő bánásmód az engedély feltételeivel összefüggésben,
  • mindegyik jogosult bármikor felszólalhat művei vagy egyéb teljesítményei kereskedelmi forgalomban nem kaphatónak való minősítése ellen, és kizárhatja az engedély műveire és egyéb teljesítményeire való alkalmazását.

Amennyiben a felsorolt feltételek szempontjából nincs olyan közös jogkezelő szervezet, amely az adott műtípus vagy teljesítmény típus jogosultjainak képviseletét reprezentatív módon látja el, a 8. cikk (2) bekezdése egy kivétel megteremtése által lehetővé teszi a kulturális örökségvédelmi intézmények számára a gyűjteményük részét képező kereskedelmi forgalomban nem kapható művek nem kereskedelmi célú weboldalakon való elérhetővé tételét.

A kulturális örökségvédelmi intézmények számára a 8. cikk által biztosított felhasználás nem terjed ki:

  • olyan művekre vagy más védelem alatt álló teljesítményekre, amelyeket kiadása vagy sugárzása elsőként valamely harmadik országban történt,
  • olyan filmművészeti vagy audiovizuális művekre, amelyek előállítójának székhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely harmadik országban található, vagy
  • harmadik országok állampolgárainak műveire és más védelem alatt álló teljesítményeire.

A CDSM-irányelv 9. cikke lehetővé teszi, hogy a kulturális örökségvédelmi intézmények számára a 8. cikk alapján a közös jogkezelő által adott engedély kiterjedjen az egész unió területére. Azonban a 8. cikk (2) bekezdése alapján történő felhasználás, azaz amikor nincs reprezentatív képviselő, csak a kulturális örökségvédelmi intézmény székhelye szerinti tagállamban minősül megtörténtnek.

A CDSM-irányelv 10. cikke a 8. cikk alapján felhasznált kereskedelmi forgalomban nem kapható művek jogosultjainak értesítésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. Ez alapján a művek vagy teljesítmények felhasználása előtt legalább 6 hónappal az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala által létrehozott online portálon elérhetővé kell tenni a felhasználással kapcsolatos információkat, és a jogosultaknak a felhasználás elleni tiltakozási lehetőségeiről való tájékoztatást.

A 11. cikk pedig az érdekelt felekkel való ágazatspecifikus párbeszéd követelményét írja elő az engedélyezési mechanizmusok megfelelő kialakítása érdekében.

CDSM-irányelv III. címének 2. fejezete (12. cikk) tartalmazza a közös engedélyezést megkönnyítő intézkedéseket. Tekintettel arra, hogy a Kjk-irányelv nem rendelkezik azon művek jogosultjaival kapcsolatos szabályokról, akik nem állnak jogviszonyban a közös jogkezelő szervezetekkel, a 8. cikk megfelelő alkalmazhatóságához szükségessé vált a közös jogkezelésre vonatkozó uniós szabályok kiegészítése, amely kiegészítést a 12. cikk végzi el. A kiegészítés szempontjából érdekesség, hogy sok tagállamban a Kjk-irányelvet megelőzően nem, vagy nem teljes egészében szabályozták a közös jogkezelő szervezetek működését, és a mai napig nem létezik a kiterjesztett, valamint a kötelező közös jogkezelés fogalma, így kimondottan a magyar delegáció kérésére került be a CDSM-irányelv 12. cikk (4) bekezdésébe azon kitétel, hogy a 12. cikk rendelkezései a kötelező közös jogkezelésre nem alkalmazandók.

CDSM-irányelv III. címének 3. fejezete (13. cikk) az audiovizuális művek egyedi lehíváson alapuló videoszolgáltatásokban (VOD platformokon) történő hozzáférhetővé tételéről szóló szerződések tekintetében írja elő a tagállamok számára egy független szakértői szerv létrehozását az engedélyezéssel kapcsolatosan felmerülő problémák kezelése érdekében. A tárgyalási mechanizmusra az ilyen típusú engedélyezések elősegítése érdekében van szükség.

CDSM-irányelv III. címének 4. fejezete (14. cikk) a közkinccsé vált képzőművészeti alkotások tekintetében kimondja, hogy egy képzőművészeti alkotás védelmi idejének lejártát követően, a mű többszörözésének eredményeként létrejött műpéldány nem minősül szerzői jogilag védettnek, kivéve azt az esetet, ha a reprodukció eredetinek minősül abban az értelemben, hogy a reprodukciót készítő szerző saját szellemi alkotásának minősül a szerző által eszközölt, az eredeti műalkotástól eltérő, egyedi jellegű módosításokra való tekintettel. A rendelkezés célja a reprodukciók védelmére vonatkozó nemzeti szerzői jogi jogszabályok közötti különbségek jogbizonytalanságának feloldása és ezzel a közkinccsé vált művek határokon átnyúló terjesztésének megkönnyítése.

Összegzésképpen megállapítható, hogy az unió olyan a kulturális örökségvédelmi intézmények által már messiásként várt rendelkezéseket állapított meg a CDSM-irányelv III. címében, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a kulturális örökségnek a közönség általi könnyebb elérhetőségéhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük