Egy régi adósságot törlesztünk(-tek) a mostani bejegyzéssel, ugyanis az Európai Unió Bírósága 2018. október 18. napján hozott döntést a fájlcserével megvalósított szerzői jogi jogsértés alóli mentesülés témakörében, amiről ezidáig elmulasztottunk(-tam) beszámolni. A bíróság megállapításai hatással lehetnek a hazai gyakorlatra is, lássuk hát az esetet!

forrás: de.wikipedia.org

Maga az alapeljárás a Bastei Lübbe hangfelvétel-előállító társaság és egy magánszemély, Michael Strotzer között zajlott. A Bestei Lübbe számos hangfelvétellel kapcsolatos kizárólagos jog jogosultja, így többek között azé a hangoskönyvé is, amelyet a Strotzer Úr által kötött internet-hozzáférési végpontról töltöttek fel  2010. május 8‑án egy torrent oldalra.

A társaság fel is szólította Strotzer Urat a jogsértés megszüntetésére, ám ennek a feltöltő nem tett eleget (arról nem szól az ítélet, hogy ez mennyire kivitelezhető egy már feltöltött állomány esetében), így a jogosult polgári peres eljárást indított a müncheni helyi bíróság előtt.

Alperes azzal védekezett, hogy internetkapcsolata megfelelően védve volt, azt rajta kívül csak szülei használták, a háztartás számítógépein sem a kérdéses állomány, sem pedig fájlmegosztó szoftver nem volt megtalálható, és ráadásul a gépek a feltöltés időpontjában be sem voltak kapcsolva.

A bíróság első fokon – arra hivatkozással, hogy nem volt beazonosítható a jogsértő személye – elutasította felperes keresetét. Felperes ugyanakkor fellebbezéssel élt a müncheni I. sz. regionális bírósághoz, amely álláspontja szerint az alaperes által előadottak támasztják alá, hogy harmadik személy nem használta az internetkapcsolatot, tehát „gyanús”, hogy a jogsértést Strotzer Úr valósíthatta meg. Tekintettel arra, hogy a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság gyakorlata nem az ilyen esetekben történő marasztalás felé mutat, a bíróság az alábbi kérdéseket tette fel az Európai Unió Bíróságának, előzetes döntéshozatali eljárás keretében.

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a 2001/29/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 8. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy a „hatékony és visszatartó erejű” szankciók a mű nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele jogának megsértése esetén abban az esetben is rendelkezésre állnak, ha azon internetkapcsolat jogosultjának kártérítési felelőssége, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették, kizárt, ha a kapcsolat jogosultja legalább egy családtagot megnevez, akinek rajta kívül hozzáférési lehetősége volt ehhez az internetkapcsolathoz, anélkül hogy megfelelően utánajárva az e családtag általi internethasználat időpontjáról és jellegéről közelebbi részleteket közölne?

2)      Úgy kell‑e értelmezni a 2004/48/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdését, hogy a „szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító hatékony intézkedések” abban az esetben is rendelkezésre állnak, ha azon internetkapcsolat jogosultjának kártérítési felelőssége, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették, kizárt, ha a kapcsolat jogosultja legalább egy családtagot megnevez, akinek rajta kívül hozzáférési lehetősége volt ehhez az internetkapcsolathoz, anélkül hogy megfelelően utánajárva az e családtag általi internethasználat időpontjáról és jellegéről közelebbi részleteket közölne?”

Az EUB mindenekelőtt feleleveníti a védelem magas és egységes védelmi szint fontosságát, a tagállami szabályozások egymáshoz közelítésének előnyeit, illetve a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók  kiemelt szerepét. Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy az értelmezendő InfoSoc irányelv és Jogérvényesítési irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, különösen jelen esetben releváns,  a családi élet védelméhez való alapvető jogot.

Az érdekoldalak azonosítását követően – amelyet lényegében a főtanácsnoki indítvány is megtett – az EUB ütközteti, és lényegében a szellemi tulajdonjogok irányába dönti el a mérleget, amikor kimondja, hogy nem illeszkedik az uniós jogba a nemzeti rendelkezés, amennyiben az alapeljáráshoz hasonló helyzetekben az illetékes nemzeti bíróságok által értelmezett nemzeti szabályozás hatása az, hogy lehetetlenné teszi a szellemi tulajdonjog állítólagos megsértésének megállapítását, valamint e jogsértés elkövetőjének azonosítását, és ennek következtében súlyosan sérti a hatékony jogorvoslathoz való alapjogot és a szerzői jog jogosultját megillető, szellemi tulajdonhoz való alapjogot, és ennélfogva nem tartja tiszteletben a különböző szóban forgó alapjogok igazságos egyensúlyának a biztosításából álló követelményt.

Egy kicsit – de tényleg csak egy kicsit – árnyalva a helyzetet az EUB hozzáfűzi, hogy más lenne a helyzet, ha a családi életbe történő, elfogadhatatlannak ítélt beavatkozás elkerülése érdekében a jogosultaknak más jogorvoslat is rendelkezésére állna, amely lehetővé tenné a szóban forgó internetkapcsolat jogosultja polgári jogi felelősségének megállapítását.

Összefoglalóan tehát az EUB az alábbi következtetésre jutott.

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdését, és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, az illetékes nemzeti bíróság által értelmezett olyan nemzeti szabályozás, amely szerint nem állapítható meg azon internetkapcsolat jogosultjának felelőssége, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették, ha a kapcsolat jogosultja legalább egy családtagot megnevez, akinek ehhez az internetkapcsolathoz hozzáférési lehetősége volt, anélkül hogy az említett kapcsolat e családtag általi használatának időpontjáról és jellegéről közelebbi részleteket közölne.

Tudomásunk szerint már hazánkban is volt olyan eset, ahol büntetőjogi felelősség alóli mentesülés körében, hasonló kifogással élt sikeresen a vádlott, ugyanakkor polgári peres eljárásban az „ujjal mutogatás” – nálunk, feltehetően – más elbírálás alá esne. Minden esetre a jogsértőknek az EUB döntése fényében egyel kevesebb hivatkozási alap áll majd rendelkezésre a felelősség alóli mentesüléshez.