Micsoda szerzői jogi december

Még vége sincs a hónapnak, de december már most a legfontosabb hónappá kezd avanzsálni a szerzői jog szempontjából. (Ez persze szubjektív érzet.) Csak vezérszavakban nézzük át, miért is, elemzések már az újévre maradnak.

Megállapodás a Műhold irányelv 2.0-ról – Az Európai Bizottság honlapján lehetett olvasni róla, hogy megállapodtak a folyamat szereplői a Szatellit-irányelv modernizálásáról, annak az online térben való alkalmazhatóságának a feltételeiről. Ennek legfontosabb elemei a származási ország elvének a rögzítése, a továbbközvetítés feltételeinek a tisztázása és a közvetlen átvitel kérdésének a tisztázása. A közlemény szerint a Tanács és a Parlament heteken belül elfogadhatja a módosításokat, s így tovább erősödhet a Digitális Egységes Piac Stratégia szerzői jogi eredményeinek a listája.

Uniós IP Watch List – Hasonlóan az amerikai Special 301 Reporthoz, idén az Európai Bizottság is közzétette a “Counterfeit and Piracy Watch List” dokumentumát. A 40 oldalas (viszonylag rövidke) anyag számos online szerzői jogsértő gyakorlatra is felhívja a figyelmet. Nemcsak döntéshozóknak és kutatóknak lehet érdekes a lista, de bárkinek, aki arra kíváncsi, mi minősül (szerzői) jogilag megengedhetetlennek az Európai Unióban. Sőt, ami a lényeg, a tudatosság új szintje építhető ki a figyelem direkt – és nem csak a szűkebb szakmát célzó – felkeltése révén.

Brexit és IP – Az Egyesült Királyság és az EU az év végére megkötötte a szükséges megállapodást, ami a brit uniós kilépéshez szükséges lehet. Függetlenül az egész Brexit politikai vonatkozásaitól (nyilvánvalóan azok a lényegesek), fontos kérdés, hogy milyen változásokat hozhat a megállapodás a szellemi tulajdonvédelem területén. Ezt a kérdést járta körbe Jeremy Blum a Kluwer Copyright Blogon, amelyet minden érdeklődőnek ajánlok a figyelmébe. (A jogkimerülésről is szó esik benne, ami nekem külön érdekességekkel szolgált.)

VG Media ügy: főtanácsnoki indítvány – Az összefoglaló válasz szerint:

Az áruk szabad mozgása területén elfogadott egyes irányelveknek Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló, 2006. november 20‑i 2006/96/EK tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról [helyesen: a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról] szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1 cikkének 2. és 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy kifejezetten az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra irányuló szabályoknak minősülnek az olyan nemzeti rendelkezések, mint amelyekről az alapeljárásban szó van, amelyek a sajtótermékek egészének vagy részeinek (egyes szavakat és kisebb szövegrészleteket kivéve) nyilvános hozzáférhetővé tételét kizárólag a keresőmotor‑szolgáltatást üzletszerűen nyújtók és tartalomfeldolgozási szolgáltatást üzletszerűen nyújtók számára tiltják meg, más, akár üzletszerű felhasználók számára azonban nem. A 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapeljárásban szóban forgó rendelkezésekhez hasonló nemzeti rendelkezések az említett rendelkezés értelmében vett műszaki szabály[ok]nak minősülnek, és vonatkozik rájuk az ugyanazon irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő közlési kötelezettség.

E vonatkozásban a lényeg tehát annyi, hogy a kiadókat – egyelőre – nem illeti meg semmilyen kapcsolódó jogi védelem az akár csekély terjedelmű részletek (snippetek) keresőmotorok általi elérhetővé tétele esetén.

Metall auf Metall ügy: főtanácsnoki indítvány – Itt már lehetetlen lenne idézni, hat kérdésre hat választ adott a főtanácsnok. (Aki megtisztelt azzal nagyon, hogy egy cikkemet idézte is.) A lényeg viszont az, hogy a hangmintázási eljárással kapcsolatos német alkotmánybírósági határozatban foglalt alapjogi védelmet nem támogatja a szerzői jogi védelem ellenében. Ezen a ponton nagyon várom az EUB előzetes döntését. Mert bár a szívem fáj emiatt, sajnos egyelőre ez tűnik a helyes értelmezésnek.

ReDigi fellebbviteli döntés: jogellenes! – Érdekes döntés született, mert bár még ezt sem tudtam végig olvasni, az összefoglaló szerint a fellebbviteli bíróság (a panel tagjaként Leval bíró, a fair use teszt szakavatott ismerőjével) megállat a többszörözés jogának a vizsgálatánál. Mivel a zenefájlok migrálását új többszörözésnek ítélte, ami alapjaiban jogellenes fair use hiányában az Egyesült Államokban, így csak ennyit Kellett bizonyítani a jelek szerint, hogy a rendszert jogsértőnek ítéljék. A fair use tesztet a panel elvetette, s így végül is a tanács nem ment tovább a terjesztés jogának a vizsgálatára. Az összefoglaló maga is hangsúlyozta viszont, hogy ez a ReDigi 1.0 szolgáltatásra vonatkozik. Érdekes lenne látni, lesz-e még eljárás a 2.0 kapcsán, ahol már nincs migrálás, a fájlokat egyből a felhőbe töltik fel a vásárlók az iTunes-ról történő megvásárlás helyett.

Syed döntés: a raktározás is terjesztés – Számos korábbi előzetes döntésében világossá tette az EUB, hogy a terjesztés jogát szélesen kell értelmezni, és így az értékesítésre való felkínálás is e vagyoni jog alá sorolható. Újabb ügyben járta körbe e kérdést a fórum, és a választ a bíróság az alábbiakban foglalta össze:

“Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy olyan áruk valamely kereskedő általi raktározása, amelyeken a raktározás helye szerinti tagállamban szerzői jogi védelem alatt álló motívum van elhelyezve, az e rendelkezés által meghatározott értelemben vett kizárólagos terjesztési jog megsértését képezheti, amennyiben e kereskedő a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínál valamely üzletben értékesítésre az általa raktáron tartott árukkal azonos árukat, és a raktáron tartott árukat valóban az azon tagállam területén történő értékesítésre szánják, ahol e motívum védelem alatt áll. A raktározás és az értékesítés helye közötti távolság önmagában nem lehet döntő tényező annak megállapításánál, hogy a raktáron tartott árukat e tagállam területén történő értékesítésre szánják‑e.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük