Szabadkereskedelem és szerzői jog #1.9

Legutóbbi bejegyzésemet e tárgyban augusztus utolsó napjaiban tettem közzé. Ha vártam volna pár napot, akkor lényeges további hírekkel gazdagíthattam volna a leírást. Így viszont szinte alig maradt volna bármi is erre a hónapra. Szóval nem baj, hogy augusztus végével vesszük fel a fonalat.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy az Egyesült Államok és Mexikó közel került a megegyezéshez a NAFTA módosítása tárgyában. Ahogy kitettem a hírt, másnap jött a bejelentés: a felek meg is állapodtak, egyúttal élesítve azt a feszültséget, hogy Kanada kimaradhat a módosításból. Igaz, én is azt prognosztizáltam, hogy ez a legkevésbé sem valószínű forgatókönyv, és láss csodát, Kanada gyorsan tárgyalóasztalhoz is ült. Az első híradások máris optimistára sikerültek. Aztán valahogy mégsem haladt az ügy, és pillanatok alatt “több időt adott a Fehér Ház Kanadának, hogy végig gondolja a megállapodást”. Ez valójában azt jelentette, hogy az amerikai elnök határozottan a Mexikóval történő megállapodás megkötését sürgeti, és “Kanadára hagyja“, vajon benne szeretne-e maradni a NAFTÁ-ban. (Más szóval elfogadja-e az amerikai feltételeket, vagy ahogy Trump fogalmazott, “any agreement would be totally on our terms”.) A híradások persze azt is világossá tették, hogy az amerikai elnök nem kapott szabad kezet a keménykedésre. A Szenátus világosan jelezte, hogy a NAFTA módosításához mindhárom partnerre szükség van, és mivel Kanada az Egyesült Államok 36 tagállamának is elsőszámú kereskedelmi célpontja, Trump jobban teszi, ha nem borítja fel a meglévő kereskedelmi kapcsolatokat. A tárgyalás ezt követően gyorsan folytatódtak, de eredményre nem vezettek. Nem segíti a helyzetet a két állam vezetője közötti fagyos viszony, a kanadai kereskedelmi többlet (ami elérte a 4 milliárd dollárt, és ami természetesen rettentően idegesíti Trumpot), az amerikai Nemzetközi Kereskedelmi Tanács döntése, ami a kanadai hírlapokra kivetett védővámot törlését írta elő, de főleg az, hogy a felek nagyon nem jutnak közös nevezőre kardinális kérdésekben. A kanadaiak számára ilyen “red line” (Trudeau szavaival élve) a független vitarendezési mechanizmus megőrzése. Az amerikaiak ettől nagyon szabadulnának, a kanadaiak viszont úgy látják, hogy az amerikai féltől nem várhatók objektív döntések, ezért szükséges a vitarendezés ezen formája. A hónap végére azonban a tárgyalások ismét fagyos holtpontra jutottak. (Trump elutasította azt is, hogy az ENSZ közgyűlése alatt találkozzon a kanadai miniszterelnökkel.) Az amerikai kormányzat ismét elővette a gépjármű-iparral kapcsolatos fenyegetéseit (25%-os védővámot emlegetve), a kanadai oldalon pedig a tejtermékek váltak a fő védelmezendő értékké, habár a Financial Times 2018. szeptember 29-30-ai, európai hétvégi kiadása szerint a “cultural sector” területén is vannak a kanadaiak által végletekig őrizendő feltételek, amelyek akár a szerzői joghoz is kapcsolódhatnak. Ugyanezen folyóirat írta ugyanakkor, hogy a kanadai oldalon sem rózsás a helyzet. A 2018. áprilisi 5.5%-os munkanélküliségi ráta augusztusra 6.6%-ra kúszott fel. Végül pedig – az utolsó órákban – a felek megállapodtak. Vasárnap este bejelentették, hogy Kanada és az Egyesült Államok megállapodtak a legfontosabb részletekről. (Így a kanadai tejipar kénytelen lesz nyitni az amerikai termelők előtt, ám a független vitarendezési fórum felszámolásáról le kellett mondani az amerikai félnek.) A jelek szerint ez a “NAFTA halála” egyben, legalábbis névleg, mert a megállapodás a jelek szerint United States-Mexico-Canada Agreement (USMCA) lesz. (Quo vadis free trade?) A megállapodás 20. fejezete szól a szellemi tulajdonvédelemről. Ez egy 63 oldalas dokumentum, így annak áttekintésére külön időt kérek, de amint lehet, jelentkezek. Addig is íme a TorrentFreak gyors híre, ami egyből kiemeli, hogy a védelmi időt Kanadában is pma 70 évre kell emelni, és bevezetésre kerül majd az internet-szolgáltatók felelősségkorlátozási szabályozása (“safe harbours”). Érdekes lesz ez, különösen annak fényében, hogy a CETA (az EU és Kanada kereskedelmi megállapodása) sem érte el a védelmi idő kibővítését és hallgat a safe harbourről.

A Kanadával folytatott adok-kapok természetesen nem azt jelentette, hogy az amerikai kormányzat elfelejtette volna, mennyivel fagyosabb a viszony Kínával. Trump, látva, hogy az eddigi védővámok nem sokat értek, vagyis a kínaiak “megfelelő és arányos” válaszlépésekkel tudtak reagálni, újabb – ezúttal a teljes Kínából érkező importra vonatkozó – vámok kivetését lengette be szeptember elején, majd 200 milliárd dollár értékű árukra be is jelentette azt szeptember közepén (de összességében 267 milliárddal fenyeget az elnök). A vámok ezen körét 10 százalékosra tervezik, de a karácsonyi szezon végeztével – 2019. január 1-től – 25%-osra tervezik emelni. A kínai válaszlépés sem maradt el, de az továbbra sem a Trump elnök által megfogalmazott követelésekkel mutat összhangot. A kínai vezetés újabb 60 milliárd dollár értékű termékre vetne ki hasonló védővámokat, ám, mint azt a New York Times írja, lassan beszorul Kína e tekintetben, mivel lassan minden amerikai importált árut bevon a védővámok körébe, míg az amerikai oldalon további – nagy – mozgástér áll rendelkezésre újabb védővámok alkalmazására. (A kínai export/import többlet teszi ezt lehetővé.) A jelek szerint – mint arra már augusztusban is utaltam – a kínai oldalon nem csak amiatt aggódnak, hogy a gazdasági életre milyen hatást gyakorol az amerikaiakkal kibontakozó kereskedelmi háború, de az is egyre fontosabb kérdéssé vált, hogy a társadalom hogyan éli azt meg. Kicsit pontosabban: a politikai elitre káros lesznek-e ezek a fejlemények. A New York Times írása szerint ugyanakkor a kínai kormányzat elrendelte a gyengülő gazdasági hírekről szóló beszámolók cenzúráját.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.