Az idő nagy kincs, ezért ha külföldi feladatot vállalok, külön figyelnem kell arra, hogy az vagy azok ügyesen legyen vagy legyenek időzítve, és lehetőleg egy óra se vesszen kárba. Ennek is köszönhető, hogy 2018. szeptember 21-29. között egy körút keretében két ország három egyetemén tartottam előadásokat szerzői jogi témakörben.

A Pretty Woman ügy mindenkit megmosolyogtat (kivéve az első sorban ülő urat)

A körút első állomásaként a történelmi (gyönyörű és történetekkel teli) Krakkóba, a Jagelló Egyetemre látogattam, hogy – Anna Tischner professzor meghívására – a helyi szellemi tulajdonvédelmi intézet szervezésében megtartott nyári egyetem (nos, itt még a szeptember is nyárnak minősül egyetemi szempontból) záró előadását megtartsam. A rendezvénysorozat egyébként a lengyel oktatókon túl egy amerikai professzort és Maciej Szpunar főtanácsnokot is az előadók soraiban tudta, így külön öröm volt szerepelni a programfüzetben. A témám, a nyári egyetemhez igazodóan, a szerzői jogi korlátozások és kivételek vázlatos ismertetése. Mivel 4 akadémiai óra szinte semmire sem elég, ezért a választott témakörök végül a dogmatikai felvezetés (korlátozások és kivételek az EU-ban, fair use az Egyesült Államokban); paródia és jogkimerülés voltak. Mindezeken túl lehetőségem volt – másnap – néhány órán át magamba szívni a város múltját és jelenét egy helyi idegenvezető (egyébként dokumentumfilm készítő) társaságában.

A második állomás a Kelet-Finnországi Egyetem joensuu-i kampusza volt. Itt Katja Lindroos professzor asszony meghívását elfogadva a Law and the Internet című kurzus keretében foglalkozhattam digitális szerzői jogi kérdésekkel. Így, ha már készült egy könyvem erről, és még viszonylag friss és ropogós, a jogkimerülést itt is előhúztam a kalapból, ahogy egy másik rendkívül nehezen feloldható kérdésről, a linkelésről is beszélgettünk több órát. Abban pedig semmi meglepő nem volt, hogy a hallgatók inkább a második témakörre ugrottak rá, és ontották magukból a kérdéseket.

A harmadik állomás pedig a már jól bevált, kedvelt célpontom, a Turkui Egyetem volt, ahol őszi szokásos európai uniós szerzői jogi kurzusomat tarthattam meg. Ennek keretében áttekintettük az uniós szerzői jog fejlődésének, alapvonásainak, irányelveinek és joggyakorlatának sava-borsát (bárcsak több órám lenne erre…). Szerencsére, de nem meglepő módon, a hallgatók itt is számos esetben mutattak jelentős aktivitást, jókat vitatkozva a harmonizáció mélységéről, a UsedSoft döntés helyességéről, adatbázisokról évdelméről a big data korában, az árva és kereskedelmi forgalomban nem kapható művekről, a nyilvánossághoz közvetítés jogáról, a paródiáról és még sok minden másról.