Fontos, hogy csak a műhelybeszélgetés egy részén tudtam jelen lenni, de az volt olyan érdekes, hogy mégis készüljön egy egész poszt az eseményről. 2018. február 28-án a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete volt a házigazdája az MMKI és a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) közös kutatása keretében tartott „half time show”-nak.

Amiről lemaradtam: Nagy Mihály (EMMI) a kultúra területén meglévő kormányzati szerepvállalásról adott elő. Absztraktjának talán legfontosabb pontja szerint:

„Az előadásban egyrészt bemutatom azt, hogy jogi szempontból mivel indokolható a kormányzati szerepvállalás egy nemzet kulturális életében, másrészt néhány jellemző példával illusztrálom, hogy egészen a felvilágosodás kora óta milyen próbálkozások voltak a nemzetek kulturális szintjének emelésére, és megvizsgálom, hogy ebből milyen tanulságokat vonhatunk le mai helyzetünkre vonatkozóan.”

Legeza Dénes (SZTNH, bár itt határozottan az MSZJF kutatócsoportjának tagja) a kultúra fogalmakról tartott előadást. Mivel ezen sem tudtam ott lenni, íme Dénes absztraktjának fontos mondata:

„Az előadás a főbb kultúradefiníciók ismertetését követően bemutatja a nemzeti kultúra és az egyes részkultúrák viszonyát, majd röviden elemzi a nemzetközi és hazai jogszabályok által alkalmazott kultúra-körülírásokat.”

Grad-Gyenge Anikó (BME, MSZJF alelnök) előadásának egy részére már odaértem. Kutatási anyagában Anikó a territorialitás és a nemzeti elbánás elvének a nemzeti kultúra védelme érdekében történő alkalmazását vizsgálja. Absztraktjában hangsúlyozta Anikó, hogy ma már szerzői jogi értelemben a kulturális alkotások között nem a magyar vs. külföldi elhatárolás a releváns, hanem egy hármas csoportosítás: a védett magyar, a védett külföldi és nem védett külföldi alkotások. Előadásában Anikó leginkább erről beszélt:

„A szerzői jognak a nemzeti kultúra védelmére való alkalmassága emiatt nem vizsgálható az általánosságok szintjén, csak az egyes konkrét szerzői jogi eszközök szabályozási megoldásai tekintetében. A vizsgálat ezen része ezeket az eszközöket elemzi.”

Az ezen vizsgálati példákkal kapcsolatos résznél sikerült végül bekapcsolódnom, és itt hallhattunk Anikótól nagyon érdekes számokat arra nézve, hogy például a médiajogi szabályozások (magyar zene a rádióban) milyen mértékben járulhatnak hozzá a hazai alkotók jogdíjhoz jutásához.

Végül negyedikként Tomori Pál (EJI, MSZJF elnök) a kulturális kérdésekkel kapcsolatos nemzeti mozgástérről értekezett. Előadása velős, tömör volt, úgy is foglalható össze: az Uniós szabályozási környezetben semmi olyan szabályozás nincs, ami a nemzeti kultúraszabályozásból elvenne, sőt, azt leginkább az ösztönzés kifejezéssel írja mindig körbe. Végső soron – melyet magam is csak megerősíteni tudok – a „kultúra védelme” nem valami külső támadással szemben válaszcsapás formájában kell, hogy megjelenjen, hanem a hazai kulturális élet fejlődésének ösztönzésében, támogatásában.

A program második felében egy kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol számos, a szerzői jogban járatos szakember hallatta hangját az alapkérdéssel összefüggésben. Hallottunk itt értékes hozzászólást Faludi Gábortól a kultúra fogalmának figyelmes meghatározásával és a kutatási kör pontos megválasztásával kapcsolatosan, valamint arról, hogy a hatályos nemzetközi előírásoknak, különösen a TRIPS megállapodásnak (és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének) köszönhetően olyan hálója alakult ki a védelemnek, amelyet érdemben mindenkinek biztosítani kell idehaza is. Hallottunk továbbá Artisjus-adatokat a magyar alkotások hazai és nemzetközi platformokon történő részesedéséről, jogdíjak beszedéséről Szinger Andrástól. Nagy Mihály felvetette, vajon az MMKI-MSZJF kutatásnak mi lesz/lehet a végcélja? Tomori Pál hangsúlyozta, hogy a munka nem jogszabály-előkészítő tevékenység, Kocsis Miklós szavaival élve pedig, ha az MMKI letesz az asztalra egy kulturális stratégiát, abban ez a témakör „két és fél sor is lehet”. Kiss Zoltán hozzászólásában kiemelte a TAO-rendszernek a filmelőállításra gyakorolt kedvező hatásait. A nap leghosszabb – de igazán érdekfeszítő – hozzászólásában Lenkovics Barnabás idézetet hozott II. János Pál pápától, s annak mentén jelezte, hogy a kultúrát számos külső támadás éri (nyugatról és keletről egyaránt), valamint Robert Schumantól, akitől azt a gondolatot idézte, hogy az európai keresztény kultúrközösség alapja a szeretet. Hangsúlyozta, hogy a tömegkultúrának követnie kell a magas kultúrát annak érdekében, hogy ne történjenek olyan kataklizmák a jövőben, mint a 20. század két világháborúja. Jómagam egy formálódó kutatásom apropóján vetettem fel, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások milyen mértékben igyekeznek tovább erősíteni az „exportőr” államok érdekeit az „importőr” országokkal szemben, és hogy ennek a kultúrára is komoly kihatásai lehetnek. Végül Fehér Anikó emelte ki, hogy a feladat a 21. században nem lehet más, mint a sok szűrőn átment kultúra modern eszközökkel történő átadása a jövő nemzedékeinek.

Az MMKI-MSZJF kutatási program kapcsán még várható egy záró rendezvény is. Remélem, hogy azon is ott tudok majd lenni, ha pedig igen, tudósítunk róla!