Kultúra és szerzői jog – Műhelybeszélgetés az MMKI-ban

Fontos, hogy csak a műhelybeszélgetés egy részén tudtam jelen lenni, de az volt olyan érdekes, hogy mégis készüljön egy egész poszt az eseményről. 2018. február 28-án a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete volt a házigazdája az MMKI és a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) közös kutatása keretében tartott “half time show”-nak.

Amiről lemaradtam: Nagy Mihály (EMMI) a kultúra területén meglévő kormányzati szerepvállalásról adott elő. Absztraktjának talán legfontosabb pontja szerint:

“Az előadásban egyrészt bemutatom azt, hogy jogi szempontból mivel indokolható a kormányzati szerepvállalás egy nemzet kulturális életében, másrészt néhány jellemző példával illusztrálom, hogy egészen a felvilágosodás kora óta milyen próbálkozások voltak a nemzetek kulturális szintjének emelésére, és megvizsgálom, hogy ebből milyen tanulságokat vonhatunk le mai helyzetünkre vonatkozóan.”

Legeza Dénes (SZTNH, bár itt határozottan az MSZJF kutatócsoportjának tagja) a kultúra fogalmakról tartott előadást. Mivel ezen sem tudtam ott lenni, íme Dénes absztraktjának fontos mondata:

“Az előadás a főbb kultúradefiníciók ismertetését követően bemutatja a nemzeti kultúra és az egyes részkultúrák viszonyát, majd röviden elemzi a nemzetközi és hazai jogszabályok által alkalmazott kultúra-körülírásokat.”

Grad-Gyenge Anikó (BME, MSZJF alelnök) előadásának egy részére már odaértem. Kutatási anyagában Anikó a territorialitás és a nemzeti elbánás elvének a nemzeti kultúra védelme érdekében történő alkalmazását vizsgálja. Absztraktjában hangsúlyozta Anikó, hogy ma már szerzői jogi értelemben a kulturális alkotások között nem a magyar vs. külföldi elhatárolás a releváns, hanem egy hármas csoportosítás: a védett magyar, a védett külföldi és nem védett külföldi alkotások. Előadásában Anikó leginkább erről beszélt:

“A szerzői jognak a nemzeti kultúra védelmére való alkalmassága emiatt nem vizsgálható az általánosságok szintjén, csak az egyes konkrét szerzői jogi eszközök szabályozási megoldásai tekintetében. A vizsgálat ezen része ezeket az eszközöket elemzi.”

Az ezen vizsgálati példákkal kapcsolatos résznél sikerült végül bekapcsolódnom, és itt hallhattunk Anikótól nagyon érdekes számokat arra nézve, hogy például a médiajogi szabályozások (magyar zene a rádióban) milyen mértékben járulhatnak hozzá a hazai alkotók jogdíjhoz jutásához.

Végül negyedikként Tomori Pál (EJI, MSZJF elnök) a kulturális kérdésekkel kapcsolatos nemzeti mozgástérről értekezett. Előadása velős, tömör volt, úgy is foglalható össze: az Uniós szabályozási környezetben semmi olyan szabályozás nincs, ami a nemzeti kultúraszabályozásból elvenne, sőt, azt leginkább az ösztönzés kifejezéssel írja mindig körbe. Végső soron – melyet magam is csak megerősíteni tudok – a “kultúra védelme” nem valami külső támadással szemben válaszcsapás formájában kell, hogy megjelenjen, hanem a hazai kulturális élet fejlődésének ösztönzésében, támogatásában.

A program második felében egy kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol számos, a szerzői jogban járatos szakember hallatta hangját az alapkérdéssel összefüggésben. Hallottunk itt értékes hozzászólást Faludi Gábortól a kultúra fogalmának figyelmes meghatározásával és a kutatási kör pontos megválasztásával kapcsolatosan, valamint arról, hogy a hatályos nemzetközi előírásoknak, különösen a TRIPS megállapodásnak (és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének) köszönhetően olyan hálója alakult ki a védelemnek, amelyet érdemben mindenkinek biztosítani kell idehaza is. Hallottunk továbbá Artisjus-adatokat a magyar alkotások hazai és nemzetközi platformokon történő részesedéséről, jogdíjak beszedéséről Szinger Andrástól. Nagy Mihály felvetette, vajon az MMKI-MSZJF kutatásnak mi lesz/lehet a végcélja? Tomori Pál hangsúlyozta, hogy a munka nem jogszabály-előkészítő tevékenység, Kocsis Miklós szavaival élve pedig, ha az MMKI letesz az asztalra egy kulturális stratégiát, abban ez a témakör “két és fél sor is lehet”. Kiss Zoltán hozzászólásában kiemelte a TAO-rendszernek a filmelőállításra gyakorolt kedvező hatásait. A nap leghosszabb – de igazán érdekfeszítő – hozzászólásában Lenkovics Barnabás idézetet hozott II. János Pál pápától, s annak mentén jelezte, hogy a kultúrát számos külső támadás éri (nyugatról és keletről egyaránt), valamint Robert Schumantól, akitől azt a gondolatot idézte, hogy az európai keresztény kultúrközösség alapja a szeretet. Hangsúlyozta, hogy a tömegkultúrának követnie kell a magas kultúrát annak érdekében, hogy ne történjenek olyan kataklizmák a jövőben, mint a 20. század két világháborúja. Jómagam egy formálódó kutatásom apropóján vetettem fel, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások milyen mértékben igyekeznek tovább erősíteni az “exportőr” államok érdekeit az “importőr” országokkal szemben, és hogy ennek a kultúrára is komoly kihatásai lehetnek. Végül Fehér Anikó emelte ki, hogy a feladat a 21. században nem lehet más, mint a sok szűrőn átment kultúra modern eszközökkel történő átadása a jövő nemzedékeinek.

Az MMKI-MSZJF kutatási program kapcsán még várható egy záró rendezvény is. Remélem, hogy azon is ott tudok majd lenni, ha pedig igen, tudósítunk róla!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.