2017 év végére már nem sikerült befejeznem az alábbi cikk/könyvajánlót, így átcsúszott 2018 első bejegyzésévé. A hosszúra nyúlt lista számos, egyébként nagyon érdekes, egész bejegyzést/recenziót is érdemlő műveket tartalmaz, ám az időhiány ezúttal is nagy úr, csak limitált lehetőségeim vannak. Aki persze követi a blogot, az tudhatja, itt csak olyan anyagok kaphatnak helyet, amelyeket valóban érdemes átnézni. Ezért a tömör utalások/összefoglalások is elegendőek kell, hogy legyenek, hogy felkeltsék az érdeklődést az anyagok iránt.

(#9.1) Vitán felül első helyre Pogácsás Anett Különbözőség az egységben – A szerzői jogi szabályozás differenciálódásának hatása a jogterület szerepére és hatékonyságára című disszertációja/monográfiája kívánkozik a listánkon. Az idei évem sűrűsége miatt fordulhatott elő, hogy sajnos se a műhelyvitán, de a nyilvános védésen nem tudtam ott lenni, és megtapasztalni azt, amit a kollégák csak szuperlatívuszokkal tudtak illetni. Szerencsémre viszont Anettől az elsők között kaptam példányt az értekezés monografikus változatából, és így lehetőségem volt azt legalább így, papíron elolvasni. A tokkal-vonóval több mint 300 oldalas kötet rendkívül magas színvonalon és széles irodalmi apparátussal dolgozva mutatja be világos és érthetően, miért is tart ott a szerzői jog (ide értve a szabályozást, a gyakorlatot és az egész jogágról alkotott társadalmi felfogást is), ahol. Bár a kötet öt számozott fejezetből áll, a bevezetést és a befejezést kivonva ezek közül Anett három nagy részre bontva elemezte kutatási hipotézisét, melyet a bevezetésben így foglalt össze:

„Mire ösztönözhet tehát a szerzői jog? Egyáltalán szükség van-e még rá a közjó eléréséhez, vagy a ‘kulturális termékeknek’ a technológia által lehetővé tett, szinte automatizált áramlásában csupán felesleges akadály?”

A II. fejezet a szerzői jog rendeltetését, alapvető vonásait/intézményeit, illetve történeti/szabályozási fejlődését foglalja össze vázlatosan (p. 17-69.). A fejezet minden érdeme ellenére a disszertáció igazán csak ezután „indul be”, és a III. és IV. fejezet képezi az igazi mondanivalót.

A III. fejezet a jelenlegi szerzői jogi szabályozás részletes bemutatását végzi el, külön kitérve a jogvédelem eltérő tárgyaira nézve elfogadott eltérő (és épp ezért automatikusan bizonyos fokú feszültséget generáló) normákra (vitán felül első helyre kívánkozik, ahogy ezt Anett is tette, a szoftver, de olyan műtípusokat is megvizsgált a kötet, mint a jogirodalom által nem „agyonkutatott” reklámozás céljából megrendelt mű). A műveken túl azonban azok „kistestvéreit”, a kapcsolódó jogi teljesítményeket is vizsgálta a szerző. A fejezet másik része legalább ennyire (számomra talán még kicsit jobban is) érdekes témát boncolgatott: hol húzódik a határ a szabad és az engedélyköteles felhasználások között. A téma fontosságát annak gyakorlati jelentősége adja, hiszen a mindennapokban az egyszerű „fogyasztókat” (mert ma már sokkal inkább azok vagyunk a digitális térben) leginkább az érdekli, meddig mehetnek el, vagy ahogy azt Anett két találó alfejezet címe is jelzi: „mitől szabad a szabad mű” és „tilos-e a nem szabad”?

Végül a IV. fejezet a szerzői jog jelenkori dinamikáját vizsgálja, mivel – ezt nem lehet tagadni – számos olyan hatás éri ezt a jogterületet az élet számos szegletéből, amely szükségképpen magában hordozza a konstans változtatások/reformok iránti igényt. (Hogy persze ezekre milyen mértékben van szükség, az már más kérdés.) Ez a fejezet ismét találó, sokkal semlegesebb megfogalmazással élt: „útkeresés”. És valóban, Anett is kiválóan jelzi, hogy a szerzői jogot mindig is egyfajta egyensúlykeresés jellemezte (1. alfejezet). Mert bár a szerzői jog elsődleges célja a „szerzők” védelme kreatív alkotótevékenységükre tekintettel, ám ez a szabályozás sosem lehet határtalan (monopolisztikus). Innen indulva tehát teljesen jogos az a felvetés, amelyet a kötet a IV. fejezet 2. alfejezetében tárgyal, vagyis „hova tovább, szerzői jog?” E ponton Anett olyan kérdéseket vizsgált, amelyek aktuálisan jellemzik a 21. századi szerzői jogot, így például beszélhetünk-e paradigmaváltásról jelenleg, a digitális technológiák által gyakorolt hatások, az alkotó, a mű, illetve a felhasználás kategóriáját érintő kihívások, továbbá a szerzői jogviszonyokban megjelenő (a közkincset, a szabad felhasználásokat és a jogosítási gyakorlatot érintő) fejlemények.

Mindent egybe vetve csak annyit lehet mondani egy ilyen rövid, valóban csak áttekintő ajánlóban, hogy a 2017-es év egyik legizgalmasabb szerzői jogi témájú kötete jelent meg a Pázmány Press gondozásában, s ezért Anett hatalmas gratulációt érdemel.

(#9.2) Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2018/4-6. számai egymás után tartalmazták a jobbnál-jobb tanulmányokat. Az augusztusi számban Tóth Andrea Katalin foglalta össze az Európai Bizottság digitális egységes piaccal kapcsolatos 2016-os reformkoncepciójának a lényegét. Ugyanitt Ferge Zsigmond elemezte az e-haszonkölcsönzés tárgyában született uniós bírósági döntést. Delikát jellege ellenére csak az augusztusi szám utolsó tanulmányaként jelent meg Legeza Dénes akadémiai pályadíjakkal és színházi drámajutalmakkal kapcsolatos szerzői jogi elemzése. Az októberi számban Grad-Gyenge Anikó az egyre nagyobb teret nyerő szubjektív szerzői jogi felelősség kérdéskörét és az azzal kapcsolatos uniós tapasztalatokat összegezte. Majd ismét Ferge Zsigmond következett, aki a Stichting Brein és a Ziggo ügyek elemzését osztotta meg az olvasókkal. A december közepén érkezett (máig utolsó) számban Harkai István bloggertársunk tollából olvashatunk egy vaskos recenziót az SZTNH ősszel megjelent szerzői jogi tankönyvéről. Ugyan nem szerzői jogi, hanem a szabadalmi jog világából érkezik, de nem tudok elmenni amellett, hogy megemlítsem, Faludi Gábornak az amerikai Lexmark üggyel kapcsolatos elemzését, amelyben a szabadalmi jogi jogkimülerés kérdése került kiválóan áttekintésre.

Ugyancsak érdekes olvasmány Grad-Gyenge Anikó „Szellemi tulajdonjogok keletkezése és gyakorlása házastársi viszonyban – különös tekintettel a házastársi közös és különvagyon, valamint házastársi öröklés egyes kérdéseire” című tanulmánya. Bár a cikk az előfizetéssel elérhető Polgári Jog című folyóirat online felületéről érhető el (2017/10. szám), tudomásom szerint egy tömör/másik változata a Családi Jog című folyóiratban is kijött. A tanulmány absztraktja a következők szerint hangzik:

„A házasság intézményének átalakulása annak jogi tartalmát is érinti. Az alkotó személyiségéhez szorosan kötődő szerzői jogban való részesülés a házastárs számára legfeljebb öröklés útján lehetséges, az élők közti viszonyokban legfeljebb a házastársi viszony fennállása idején esedékes díjakban részesedhet: a szerzői jogi rendszer nem lép ki az általános elvei körébő l. Bár ez méltánytalannak tűnhet, rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyek finomhangolják a törvényi szabályokat. A házassági vagyonjog, valamint az általános öröklési jog és a szerzői jog szabályainak egymásra vetítése nehézségekkel is jár, ami felvetheti segítő részletszabályok bevezetésének szükségességét.”

Forrás: Infokommunikáció és Jog

Ugyancsak komoly figyelmet érdemel az Infokommunikáció és Jog legújabb száma (2017. évi különszám), amelyben az OTDK infojoggal kapcsolatos legjobb dolgozatainak tömör változatai jelentek meg, közöttük Gaszt Csaba – Valki Adrienn: Egy európaibb közös jogkezelési rendszer felé című írása; Dr. Gubicz Flóra Anna: Fényképek az interneten, avagy a fényképek világhálón való megjelenéséhez köthető szerzői jogi problémák című tanulmánya, valamint Kaskovits Melinda: Szerzői jog a digitális egységes piacon című I. helyezett pályaműve.