Away to… London és Oxford

Két év után nyílt lehetőségem arra ismét, hogy Angliába utazzak előadás tartása céljából. Rögtön kettőt is leszerveztünk, egyet a nyugat-londoni Ealing School of Law and Criminology kollégájával, egyet pedig a híres Oxfordi Egyetem jogi fakultására.

Az egyetem főbejárata

A University of West London Ealing városrészben található, számomra idillikus környezetben. A filmekből is jól ismert kockás házak között meghúzódik egy rendkívüli (méretre és modernitásra egyaránt) épület, amely egyszerre ad otthont az egyetem valamennyi karának. Így, vendéglátóm, Corinna Coors, példáját felhozva, az épület egyik menzáján ma lehet, hogy egy fizikussal, holnap pedig egy zenésszel ebédelhetsz. Érdekesen hangzik. Az én feladatom azonban január 16-án, kedden, az volt, hogy kifejtsem szerény kis álláspontomat arról, hogy a BREXIT vajon milyen hatással lehet majd az angol szellemi tulajdonvédelmi rendszerre, annak is különösen a szerzői jogi részére. Beszéltem arról, hogy milyen jogintézményeket “kellett” az angoloknak átemelni az EU jogból, amelyek mások voltak előtte a nemzeti jogukban (például az eredetiség követelménye, a korlátozások és kivételek szabályai, a belső piac logikáját adó áruk/szolgáltatások szabad áramlása, az alapvető jogok egyensúlyozása, a védelmi idő), vagy amelyek nem is voltak előtte (árva művek, követőjog). Ezen felül vannak olyan eldöntendő kérdések is, mint hogy mi legyen az EUB joggyakorlat sorsa a BREXIT után, avagy az, hogy mi legyen a rendeleti úton az angol jogba került szabályokkal (joghatósági kérdések, bírósági határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtása, hordozhatóság). Érdekes terület, de legalább annyira ködös, mint maga az öreg Albion.

Eszmecsere Dev Gangjee-val (a nézők az előadás közben ebédeltek, én utána tudtam, ezért a tányér…)

Január 18-án pedig nagy megtiszteltetésként előadást tarthattam az Oxfordi Egyetem St. Hilda’s College épületében egy nagyon lelkes és kiváló csoportnak. Az előadásom a jogkimerülésről szóló könyvemről szólt, ismertetve annak szerkezetét, de különösen a digitális jogkimerülésre vonatkozó részeit. Legnagyobb örömömre számos olyan észrevételt kaptam a résztvevőktől, hogy ha egyszer szükség lenne a kötet felfrissítésére, akkor immáron nem csak a saját ötleteimre kellene támaszkodni. Úgyhogy nem csak a nagyhírű egyetem jelentette presztízs, de a begyűjtött kiváló szakmai tapasztalatok miatt is megérte elutazni ebbe a részben ódon, részben mégis modern egyetemi városba.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.