EU-s szerzői jogi reform félúton, szegedi szakdolgozatok a dobogón, avagy beszámoló a 2017. évi MSzJF ankétról

A tavalyihoz hasonlóan idén is az Artisjus adott otthont az MSZJF éves ankétjának, amelynek témája immár második éve az EU-ban zajló szerzői jogi reform volt. A tavalyi évben épphogy napvilágot láttak a Bizottság reform-tervezetei az ankét időpontjában, így csak találgatni lehetett a reform irányával, hatásaival, végső kimenetelével kapcsolatban.Idén azonban már bő egy éves távlatból értékelhették az előadók a digitális egységes piac ezen szegmensében tett erőfeszítéseket, megragadva az alkalmat górcső alá vették a bő egy év alatt lezajlott folyamatokat.

Kertész Bence (Európai Bizottság Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága) vitaindító beszéde nyitotta meg az előadások és diskurzusok sorát, amelyben a szerzői jogi reform történetéről és a pilléreit alkotó elemekről adott átfogó képet.Szavaiból kiderült, hogy kikristályosodni látszik néhány terület, amelyek a legvitatottabb gondolatai a tervezeteknek, így nem véletlen, hogy ezek mentén haladt tovább az előadások sora; az első panelben az internet és televízió – regionális jogosítási kérdések és uniós válaszok; a value-gap probléma, a második panel pedig a határon átnyúló szabad felhasználások új szabályozásának jövőjét latolgatták az előadók.

Kertész Bence hangsúlyozta, hogy a Bizottság után már az Európai Tanács és az Európai Parlament is nagy erőkkel dolgozik a javaslatokkal kapcsolatos egységes álláspontjának kialakításán, amelyaz EP részéről becslése szerint 2018. márciusában láthat napvilágot.

Hogy az uniós szervek köre teljes legyen, a következő előadó, Faludi Gábor (ügyvéd) az Európai Bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlat alapján bírálta a value-gap jelenségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés fogalma a reformmal egyidejűleg átalakul, hiszen napjainkban már egy többalanyú joggyakorlásról beszélhetünk, amelyben mindegyik szereplő nélkülözhetetlen, ez egyben a problémák fő forrása.Különböző európai bírósági döntésekkel szemléltette állítását és azt, hogy a joggyakorlat meglehetősen ellentmondásos. Például amennyiben ugyanazon mű két különféle technológiával kerül sugárzásra, abban az esetben is két engedély szükséges, hiszen a döntés alapján így különböző felhasználók érhetők el, így új nyilvánosságot ér el a sugárzás. Egy másik döntés viszont ehhez képest engedékenynek bizonyul, a hiperlinkek vonatkozásában ugyanis kimondja, hogy haa jogsértő tartalomra mutató linkethaszonszerzési cél nélkül, jogsértő mivoltáról nem tudva helyezik el, az nem minősül nyilvánossághoz közvetítésnek, tehát engedély nélkül is szabadon művelhető.

Sár Csaba (ügyvéd), a panel soron következő beszélője nem látta negatívnak a Bíróság kissé „kusza” joggyakorlatát az üzleti koncepciók folyamatos változása miatt. Véleménye szerint  érdemesebb volna az új szabályozáson túl a joggyakorlatot befolyásolni, hiszen például az irányelv-tervezet 13. cikkének megjelenése a védett tartalmak online szolgáltatók általi felhasználásával kapcsolatbana joggyakorlat eredménye, így figyelemmel kísérendőnek tekinti az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát.

A value-gap lényegeként az előadók kiemelték, hogy üzleti szempontból a szerzőkre rendkívül negatív hatású, hogy a Youtube-hoz hasonló platformok csekély mértékben fizetnek csak jogdíjat, ám sokszorosa az általuk elért felhasználók száma a fizetős szolgáltatásokhoz képest, amely a piac torzulását okozza. A túlságosan szigorú szabályozás hátulütőjeként azonban azt látták, hogy üzleti megfontolásból a szolgáltatók kivonulhatnak az Unióból.

Az első panel – regionális jogosítás és a value-gap probléma

Egy magyar,felhasználók által feltöltött tartalom szolgáltatásán alapuló platformot üzemeltető hölgy aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az új szabályozás kötelezővé tenné számukra a szűrőprogramok használatát, amely költséges és véleménye szerint a sajtószabadságot, véleménynyilvánítás szabadságát is korlátozhatná, valamint tönkretehetné a kisebb szolgáltatókat.  A platform résztvevői válaszukban kifejtették, hogy a mivel ezekben az esetekben kereskedelmi tartalomról van szó, alapjogok korlátozásáról nem beszélhetünk. Szűts László (MAHASZ) hangsúlyozta, hogy a szerzők célja nem a korlátozás, csupán a megfelelő piaci helyzet megteremtése, a megfelelő díjazás iránti igény. Kertész Bence kiemelte, hogy a szűrőprogramok a már feltöltött tartalmakat nem monitoroznák, csak a jövőben megjelenők esnének át az előre megadott metaadatok alapján működő szűrőn, ám a pontos működési elvek még nem tisztázottak.

Az első panel és egy rövid szünet után a második panel a határon átnyúló kivételek és korlátozások reformszabályaival foglalkozott. Feltűnő különbség adódik a tavalyi ankét időpontjához képest, amikor is ez a kérdéskör sokkal nagyobb fókuszt kapott, mint az első panel témája; ez mára megfordult és úgy tűnik kevesebb vitát váltanak ki a szabad felhasználással kapcsolatos kérdések. Ennek oka nem más, mint hogy egész reform mozgatórugója a gazdasági fejlődés, így a szerzői jogot isiparágként szemléli a jogalkotó;jelentősége vitathatatlan, hiszen az EU GDP-jéneknagyjából 5%-át adja ez a szektor.

A második panel résztvevői a határon átnyúló jelleg biztosítása szempontjából vették górcső aláa szabad felhasználások témakörét. Lábody Péter (SZTNH) gondolatébresztő felvetésekkel élt előadásában; az oktatási szemléltetés kapcsán korlátozhatja-e valami a tartalmak körét pl. csak tankönyvekre? A kereskedelmi forgalomban már nem kapható művek (Out of Commerce művek – OOC) tekintetében megállapította, hogy a tagállamoknak meglehetősen sok döntést kell majd meghozniuk a tényleges digitalizációban történő áttörés eléréséhez, hiszen itt nem csak irodalmi művekről beszélhetünk; ki vizsgálja az OOC jelleget, új közös jogkezelési szabályokat szükséges hozni, a jogosult visszalépési lehetőségét vagyoni jogok átruházása esetén ki gyakorolja?

Grad-Gyenge Anikó (ProArt) a lehívásra hozzáférhetővé tételt, mint a leggyakoribb határon átnyúló tevékenységet körüllengő kérdésekről osztotta meg gondolatait. 3 rezsimet vázolt fel, amelyek mentén minden egyes problémát be kell kategorizálni aszerint, hogy a védelem határon átnyúló jellege a mű jellegéből fakad (árva művek), kedvezményezett intézmények tehetik azt elérhetővé (vakok és gyengénlátók esetén) vagy épp felhasználási engedélyhez kötött. Ez a besorolás a szerzői jog territoriális jellegből fakad, amely talán nem is a szerzői jog, inkább a nemzetállami jogok territorialitását jelenti valójában, így nem biztos, hogy ez a kérdés tisztán szerzői jogi szabályozással megoldható. Az előző panelhez kapcsolódva megjegyezte, hogy mivel a nyilvánossághoz közvetítés fogalma folyamatosan változik, a lehívásra hozzáférhetővé tétel szabályozását jelenleg ingatag talajon lehet csak megtenni.

Az ipari szempontokat Németh Rita(Books In Print Kft.) képviselte, aki az művek OOC-jellegének megállapításának gyakorlati nehézségeit részletezte, valamint a kiadók érdekeltté tételét az OOC művek közzétételének kulcsaként említette.

A második panel – határon átnyúló szabad felhasználások

Utolsó előadóként Halász Annamária (EMMI) az előtte szóló témájához kapcsolódóan a közgyűjtemények digitalizálási startégiáját, a Digitális Jólét Program célkitűzéseit ismertette, valamint hangsúlyozta, hogy a kodifikáció az EU-s reformmal párhuzamosan kell zajlódjon. A közgyűjtemények részéről a sokszor óvatos fellépést azzal indokolta, hogy a jogosultkutatás nehézkes, gátját képezi az árva művek közgyűjteménybe vételének, mitöbb a közgyűjteményeknek pénzügyi felelősséggel is tartoznak az árva műi státusz megállapításáért, így fontos lenne az oktatási projektek bővítése.

Apáthy-díjasok

Az ipari és jogosulti szempontokat felvonultató második panelt követően a MSZJF által meghirdetett Apáthy dilomadíj-pályázat díjátadója következett. Rendhagyó módon nem három, csupán két díjat osztott ki az Egyesület; blogunk alapítója, Mezei Péter büszkeségére két szegedi hallgatója kapta meg a legjobb szerzői jogi témájú szakdolgozatért járó okleveleket. Az első helyezett Paku Dorottya lett, aki Digitális sampling a magyar és a német szerzői jogban című dolgozatával nyerte el a zsűri tetszését. Rajta kívül jómagam az ankét témájával egybevágó tárgyú dolgozatomért vehettem át a szakmai elismerést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük