Úgy fest, hogy ez a hét a breaking-jellegű hírek feldolgozásáról fog szólni: történt ugyanis, hogy a Kanadai Szövetségi Bíróság egy védjegyjogi és szerzői jogi jogvita kapcsán végre a gyakorlatban is megmérethette a 2012-ben hatályba lépett paródia-kivételét, ahol még a Deckmyn-ítélet megállapításai is kiemelt szerepet kaptak.

Ahogy arról az IPKat blog beszámolt, a Kanadai Szövetségi Bíróság (Federal Court of Canada) a United Airlines, Inc. v. Cooperstock ügyben első ízben alkalmazhatta ítélkezési gyakorlatában a 2012-ben hatályba lépett paródia-kivételét. Az ítélet hátterében álló jogvita értelmében (leegyszerűsítve) az alperes – Jeremy Cooperstock, magánszemély – a felperessel – vagyis a United Airlines légitársasággal – kialakult fogyasztóvédelmi természetű nézeteltérése következtében létrehozta az „untied.com” domain-nevű honlapot, ahol a saját, illetve mások a Felperessel kapcsolatos negatív tapasztalatait gyűjtötte össze.

Forrás: ipkitten.blogspot.com

Alperes az oldal nevét tudatosan Felperes nevének eltorzításával képezte, egyfajta szójátékként (united – egyesült / untied – kibontott), a honlapon pedig Felperes – egyébként védjegyoltalmat is élvező – logóját használta fel, ugyancsak átalakítva (elég fantáziátlanul). Felperes ezt jogsértőnek találta, és több sikertelen felszólítás után polgári peres eljárást indított.

Az eljáró bíróság a kialakult jogvitát mind védjegyjogi, mind szerzői jogi szempontból vizsgálta, ugyanakkor jelen bejegyzésben elsősorban az utóbbi aspektusra koncentrálunk.

Az ítélet indokolásában a bíróság elsőként megállapítja, hogy a Felperes által használt megjelölés – és használt honlap – egyéni-eredeti jelleggel (originalitással) rendelkezik, Alperes kizárólag ennek az ábrának a felhasználásával készítette el az általa használt logót, a felhasználás pedig az eredeti mű jelentős részének (substantial part) átvételével történt.

Ezt követően a bíróság a nyílt végű szabad felhasználási esetkör, a fair dealing alkalmazhatóságának kérdését vizsgálta, amit alapvetően két lépésben kell megtenni: elsőként azt kell tisztázni, hogy a felhasználás olyan megengedett célból történt-e, amelyet a jogszabály kifejezetten nevesít, másodsorban pedig azt kell vizsgálni, hogy a felhasználás fair-nek minősíthető-e.

Az első kérdés tekintetében a válasz igenlő, hiszen a kanadai szerzői jogi törvény 29. §-a mind a paródia, mind a szatíra (satire) célú felhasználásokat a fair dealing megengedett céljai között nevesíti. Ugyanakkor sem a paródia, sem a szatíra nincs definiálva a jogszabályban, így a bíróság a felhasználást külső forrásokból közelítette meg. Ennek körében megvizsgálta a kanadai Oxford Dictionary definícióját, saját, még a kivétel hatálybalépése előtt keletkezett ítéleteit, és az Egyesült Államok ítélkezési gyakorlatában lefektetett megközelítéseket is, közöttük kiemelten a sarokpontnak tekinthető Campbell-esetet.

Ugyanakkor az eljáró bíróság álláspontja szerint egyik megközelítés sem írja le megfelelően a paródia köznapi jelentését, ezért a Deckmyn-ügyben az Európai Unió Bírósága által lefektetett kritériumokhoz fordul, és az ott nevesített, kifejezetten rugalmas feltételeket megismételve megállapítja, hogy paródiának minősül az a felhasználás, amely 1) az eredeti művet úgy idézi fel, hogy felismerhetően el is tér tőle, továbbá 2) humort vagy gúnyt fejez ki.

A bíróság az Európai Unió Bírósága által lefektetett szempontok alapján a felhasználást paródiának minősítette, tehát a felhasználás a megengedett célok körében elhelyezhető. A fair dealing második szempontjára, vagyis a fair jellegre tekintettel a bíróság körüljárt a felhasználás természetének, karakterének, mennyiségének, lehetséges alternatíváinak és az eredeti műre gyakorolj hatásának kérdését, vizsgálta a mű természetét, majd megállapította, hogy ezek fényében Alperes felhasználása nem tekinthető fair-nek, vagyis szerzői jogi jogsértést valósít meg – ahogy egyébként védjegyjogi szempontból is annak minősült.

Parody is not simply a defence to copyright infringement – it is also an aspect of free speech. However, like all free speech, it is not unrestricted. The Defendant’s website meets the first step of the CCH test, as it is for the allowable purpose of parody, but it does not meet the second step of the test. The questionable purpose of the dealing, amount of the dealing, and effect of the dealing all weigh in favour of the conclusion that this dealing is not fair.

Az esettel kapcsolatban nem is maga az alaptényállás, vagy a bíróság végkövetkeztetése – ami egyébként helytállónak tűnik – az igazán érdekes, hanem az, hogy az angol-szász jogot alkalmazó, kanadai bíróság az Egyesült Államok igen gazdag gyakorlata, vagy éppen saját megközelítése helyett a Deckmyn-döntésben kialakított feltételeket vette át, ami egyáltalán nem mondható gyakori jelenségnek. Ebből úgy tűnik, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélete – a Kanadai Szövetségi Bíróság szemében mindenképpen – olyan megközelítést dolgozott ki, amely a gyakorlatban is rugalmasan, a szerzői jog céljaival egybehangzóan alkalmazható, akár az uniótól egészen más hagyományokon alapuló jogrendszerben is, amiért az EUB mindenképpen megérdemli, hogy megemeljük a kalapunkat.

Az ítélettel kapcsolatban egyébként még fellebbezésnek helye van, kíváncsian várjuk, hogy Alperes vajon élni fog-e ezzel a lehetőséggel.

A paródiával kapcsolatban nemrégiben került publikálásra egy hosszabb hazai tanulmány is, itt elérhető.

A bejegyzés borítóképe az omegaari.com oldalról származik.