Nyilvánossághoz közvetítési morzsák az EUB-tól #13: az AKM ügy

Újabb nyilvánossághoz közvetítési morzsa, újabb meglepetések. A mesés 13. szám tulajdonosa a C-138/16. számú AKM ügy, amely alapján – az EUB szerint – nem beszélhetünk (új) nyilvánossághoz közvetítésről, és ezért engedélyre sincs szükség a nemzeti műsorszolgáltató szervezet műsorainak belföldön, kábelek segítségével történő, egyidejű, teljes egészében való és változatlan közvetítéséhez, amennyiben az egyszerűen a közvetítéshez használt technikai eszköz, és azt a mű szerzője figyelembe vette, amikor az eredeti közvetítést engedélyezte.

Nézünk, mint Rozi a moziban. A tényállás ugyanis a következő: a Zürs.net olyan kábeles szolgáltatást nyújt, amelynek segítségével az ORF és más csatornák által eredetileg sugárzott tartalmakat közvetít a nyilvánossághoz. A Zürs.net-nek az eljárás megindításakor kb. 130 előfizetője volt. A felperes szerint az ehhez hasonló kábeles továbbközvetítése engedélyköteles, az alperes szerint a szolgáltatása egy osztrák szabad felhasználási esetkör hatálya alá esik. (E szabály szerint a legfeljebb 500 előfizető által igénybevett „kis berendezések” segítségével történő sugárzások nem minősülnek új sugárzásnak, és ezért nem szükséges ezek üzemeltetéséhez a jogvédett tartalmak jogosultjainak az engedélye.

A megkereső osztrák bíróság két kérdésre várt választ. Sorban előbb arra, hogy az osztrák szabad felhasználási klauzula megfelel-e az uniós jog követelményeinek, majd arra, hogy az alapesetben látott szolgáltatás esetén beszélhetünk-e új nyilvánossághoz közvetítésről az osztrák közszolgálati csatorna (ORF) műsorainak a belföldön, kábelek segítségével történő, egyidejű, teljes egészében való és változatlan közvetítése esetén. Kissé meglepő módon az EUB megfordította a kérdésekre adott válaszok sorrendjét. A furcsa ebben az, hogy miközben az „elsőként tárgyalt második kérdésre” az alperesnek kedvező választ adott a fórum (ezzel gyakorlatilag parttalanná téve a további vitákat), addig a „másodikként tárgyalt első kérdésre” adott válaszával a felperesnek kedvezett az EUB (amivel ugyanakkor sok segítséget már nem nyújtott a felpereseknek).

Az EUB szépen sorba vette saját korábbi esetjogát (igaz, hogy csak az analóg világból hozható jogeseteket hivatkozta a fórum), és ismét bemutatta, mit gondol az „új nyilvánossághoz közvetítés” vagyoni jogáról. Az egyébként is sokak által komolyan kritizált „új” nyilvánosság elmélete ezúttal is meglepetéseket okozott. Tessék csak ezt elolvasni:

A Zürs.net ezzel kapcsolatos, az AKM által nem vitatott észrevételeiből kitűnik, hogy az érintett jogok jogosultjai, amikor az ORF számára engedélyt adnak, tudomással bírnak arról, hogy az e szervezet által közvetített programok az ország területén tartózkodó valamennyi személy számára hozzáférhetők. Amennyiben a védelem alatt álló művek kábelek segítségével történő terjesztésére, amint az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazásából kitűnik, az ország területén belül kerül sor, és ahol az érintett személyeket ennélfogva a jogosultak figyelembe vették, amikor a nemzeti műsorszolgáltató szervezet számára az eredeti közvetítést engedélyezték, a nyilvánosság, amely számára a Zürs.net az említett műveket terjeszti, nem tekinthető új nyilvánosságnak.”

Egy szó mint száz: ha a közszolgálati csatorna világosan látja, hogy az adott ország területén a műsora a nyilvánosság bármely tagja számára elérhetővé válik, és ennek fényében engedélyezi a műsora kábeles továbbközvetítését, akkor gyakorlatilag figyelembe „kellett vennie” a nyilvánosság valamennyi és bármely tagját. Vagyis bármely további továbbközvetítés nem új, hanem már „figyelembe vett” nyilvánossághoz jut.

Tényleg álljunk meg egy pillanatra. A Svensson és a BestWater ügyek kapcsán, melyek linkelésről szóltak, anno azt mondtam, hogy azok a döntések új jogot alkottak, amikor a már nyilvánosságra hozott, és bárki számára elérhető tartalmak belinkelése esetén nem állapította meg a vagyoni jog sérelmét, és kvázi deklarálta a lehívásra hozzáférhetővé tétel jogának a kimerülését, amennyiben a tartalom nem új nyilvánossághoz jut el. Nos, a fenti döntés gyakorlatilag a kábeles továbbközvetítés joga vonatkozásában állapítja meg a vagyoni jog de facto kimerülését. (Ami az irányelvi jogalkotás ismeretében világosan kijelenthető: badarság.)

Ugyanakkor a bíróság itt még nem állt meg, választ adott az elsőként feltett kérdésre is. Nevezetesen tehát arra, hogy vajon az 500-nál kevesebb előfizető számára biztosított kábeles továbbközvetítési tevékenység szabad felhasználás-e. (Nüánsz, de érdekesség: a bíróság végre egy, az InfoSoc-irányelv 5. cikk (3) bekezdés (o) pontja szerinti „nagypapa klauzula” keretei közé illeszthető tagállami előírásról mondhatott véleményt. Biztos volt már ilyen, de nekem most nem ugrik be.) A bíróság e kérdésre abszolút megszorító választ adott: a kivételek szűken értelmezendők, a jogosultak pedig magas szintű védelmet érdemelnek. S mivel a potenciális esély megvan arra, hogy a Zürs.net alkalmazását ötszáznál többen is használják, ezért az osztrák szabályozás nem tekinthető „más, kisebb jelentőségű felhasználásnak”.

No, álljunk meg itt is egy szóra. Az EUB tehát amiatt meszelné el a tagállami és az uniós jogra tekintettel a Zürs.net-et, mert talán egyszer majd több előfizetője lesz a szolgáltatásnak? Az előzetes döntés első olvasata után azt hiszem, hogy ez igencsak abszurd logika. Végső soron a közeljövőben jómagam is elkövethetek szerzői jogsértéseket, ezért tehát már most felelek?

Azt hiszem, hogy az AKM ügy nem sok pozitív méltatást fog a közeljövőben kapni majd. Az 1709Blogon megjelent írásában Visser professzor egyértelműen a döntés logikájával szemben álló álláspontjának adott hangot. Egyetértek. Azzal a megállapítással is, hogy talán jobb lett volna, ha a bíróság kikéri a főtanácsnok véleményét. (Mint ahogy ezt nem tette meg…)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük