Szeged, Brüsszel, szerzői jog, DSM

Szeged, Brüsszel, lobbi-tevékenység, zene, kiadók, Youtube, szerzői jogi reform. Mi a közös bennük? Ezek voltak a Pro Jure Egyesület és a Gordius blog első közös programjának kulcsszavai. A brüsszeli életről és a mindennapjainkat is meghatározó hatású európai uniós szerzői jogi reformról meghívott előadónkkal, dr. Csirik Mártonnal beszélgetett dr. Mezei Péter, az SZTE-ÁJTK docense, szerzői jogász. – Reblog Kaskovits Melinda Gordius blogon megjelent írásából.

Hogyan lehet kijutni Brüsszelbe gyakornokként? És ha megtetszett az EU-központú város, a nemzetiségek pezsgő, sokarcú olvasztótégelye, mi a módja a kint maradásnak és letelepedésnek? Az Európai Bizottság Bluebook fizetett gyakornoki programja kortól függetlenül kínál 5 hónapra helyet a feltörekvő tehetségeknek. A hét-nyolcszoros túljelentkezés miatt nem árt, ha a jelentkező profiljában egy jó hírű egyetemen szerzett diploma, angol és francia nyelvtudást igazoló dokumentum is helyet kap külföldi tapasztalat, önkéntes tevékenységben való részvétel és egy adott szakterületen szerzett jártasság, publikációk, külön képzések feltüntetése mellett. A kiválasztás során a nemzetiségek megfelelő eloszlása is fontos szempont, így Magyarországról is jó eséllyel indulhatnak a vállalkozó szelleműek, sőt egy évben kétszer is lehetőség nyílik pályázat beadására.

A gyakornokok rendkívül összetartó csapatot alkotnak, a legkülönbözőbb szabadidős tevékenységekkel foglalkozó, szervezett keretek között működő csoportokhoz lehet csatlakozni, amely révén széleskörű kapcsolati hálót építhetnek ki. Erre mindenkinek szüksége is van, akit elvarázsolt Brüsszel és az ott letelepedés mellett dönt.

A Bizottság ugyanis csak néhány esetben, rövidebb időre foglalkoztatja a szakmai gyakorlat ideje után is a legígéretesebb jogászokat, így a brüsszeli önálló élet elkezdésének kulcsa inkább a versenyszférában való elhelyezkedésben keresendő. Sajnos külföldiként a jogi diplomával rendelkezőknek nincs különösebb előnyük, sok más professzió képviselőivel egyenértékűként kezelik őket. A különböző álláskereső portálokon meghirdetett üres pozíciókra hamar lecsapnak a jelentkezők, így hatalmas verseny alakul ki minden helyért, legyen az fizetetlen gyakornokság vagy főállás. Így már talán érthető, milyen sokat jelent egy-egy értékes kapcsolati szál. A legnagyobb felvevőpiaca talán a lobbizásnak van, amellyel dr. Csirik Márton is foglalkozik az Independent Music Publishers Forum (IMPF) munkatársaként.

A zenei piac átalakulóban van a digitális fogyasztói szokások elterjedése miatt, a szerzők pedig sokszor nem kapják meg megfelelő javadalmazásukat.

Céljuk, hogy az iparági érdekeket láthatóvá tegyék különböző döntéshozó fórumok számára.[1]

Az ő tevékenységük is közre játszott abban, hogy az Európai Bizottság az egységesebb szabályozás és a digitális világhoz való jobb igazodás céljával 2015-ben elkezdte kidolgozni a digitális egységes piac stratégiát. Ennek egyik eleme a napjainkban is zajló szerzői jogi reform, amelynek 2016 őszén megjelent dokumentum-tervezeteit már az Európai Parlament tárgyalja, és amely az online platformok széleskörű használata miatt az átlagember mindennapjaiban is változásokat ígér.

A „legenda” szerint Andrus Ansip felesége Belgiumba költözésük után hiányolta a jól megszokott észt TV műsorokat, amelyek a szerzői jogok territoriális jellege miatt nem voltak elérhetőek új otthonukban. Természetesen csak tréfa, hogy Ansip emiatt kezdte el szorgalmazni a reform keretében a tartalomhoz való szélesebb körű hozzáférés elősegítését, ám az biztos, hogy nagy pártfogója a változásoknak ezen a téren.

Ha már területiségről beszélünk, ki ne ismerné a következő helyes kis arcot, amely sok bosszúságot okoz az internetezőknek:

Igen, ha ezt látjuk az nem jelent mást, mint hogy az ún. geoblokkolás miatt országunkban nem elérhető a tartalom. Csoda tehát, hogy a felhasználók fájlcserélésben kezdtek el gondolkozni azért, hogy megkapják, amit kerestek? Legális út (pl. Netflix, Spotify) híján pedig egyértelműen az út a kalózkodáshoz vezetett, amely sajnos mindmáig virágzik. A reform a barangolási díjak eltörlésével összhangban a tartalom határon átnyúló hordozhatóságát is meg kívánja valósítani, amely a jogszerű tartalomelérés választását sokkal vonzóbbá tenné a felhasználók számra.

A szerzői jogi reform másik területe a kivételek és korlátozások kiigazítása. Ez várt és hasznos, valamint sok vitát kavart rendelkezéseket is tartalmaz. Ez utóbbiak közül érdemes megemlíteni a végső dokumentumokból ugyan kimaradó, de nagy média-visszhangot kavaró panorámaszabadságot, amely a köztéri, szerzői jogi védelem alatt álló épületekről készült képek tilalmazott közzétételének beharangozásával borzolta a kedélyeket.

Dr. Mezei Péter ezen rövid, átfogó bevezetője után visszakanyarodott a beszélgetés vezérfonalához, a reform „jól működő piac” ágához , amely a lobbisták tevékenységéhez szorosan kapcsolódik.

A Bizottság irányelv-tervezetének[2] 13. cikkében az illegális tartalmakat felismerő szoftverek kötelező alkalmazását irányozza elő. A meglehetősen nagy értelmezési teret engedő megszövegezés („nagyszámú mű”, „megfelelő és arányos” használat, „megfelelő tájékoztatás”) a joggyakorlat által konkretizálásra szorul majd, amely jelenleg egy bizonytalan helyzetet teremt. Ráadásul az Elker-irányelv alapján a platform üzemeltetője nem felelős a mások által illegálisan feltöltött tartalomért,[3] valamint az általános nyomon követés tilalmát is kimondja,[4] amely sokak szerint ellentétes a reform előbb említett rendelkezésével.

A Youtube azonosító technikája egyébként sokat fejlődött az utóbbi időben. Az illegális tartalmak kezelésére pedig egy egészen jól működő rendszert fejlesztett ki, amely során a feltöltőt figyelmeztetik, majd megkapja azt a lehetőséget, hogy videója törlésre nem kerül, a reklámokból befolyó összeget azonban a szerzői jog jogosultja kapja meg. A Bizottság által előirányzott módszer ezt nem tenné lehetővé, annak következménye csak egy lassú feltöltési idő lenne, aggályos emellett, hogy nem létezik olyan adatbázis, amely az összes jogvédett művet tartalmazza. A jogosult ugyan megküldhetné repertoárját, ám ez csak a „nagy halaknak” kedvezne, a kis előadók háttérbe szorulnának. A szabály bevezetésével a tárhely szolgáltatóknak pontosan tudniuk kell majd, hogy mi kerül feltöltésre, így az Elker-irányelv felelősség-korlátozó rendelkezése sem lesz alkalmazható.

Mindehhez kapcsolódik a jogdíjak kérdése.

A Youtube és az Artisjus között például létezik ugyan megállapodás, ám jóval alacsonyabb díj kerül meghatározásra, mintha a rádióban adnák le a zeneszámot.

Piaci szempontból a másik aggályos rendelkezés a 11. cikk, amely a sajtótermékek kiadóinak szomszédos jogot biztosítana a művek felhasználásának engedélyezésére. Mit jelent ez? A cikkek megírói helyett a sajtótermékek kiadóit illetné meg a többszörözés és a  nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel kizárólagos joga az online térben is. Spanyolország és Németország gyakorlatából kiindulva ez az ötlet nem túl kecsegtető. A híraggregátor szolgáltatóknak (esetünkben a Google News-nak) ugyanis nem érdeke, hogy a találati listájukon való megjelenítésért fizessenek. A Google News véleménye szerint a portáloknak csak jó, ha tartalmuk egy direkt keresés által közvetlenül elérhetővé válik, hiszen ez forgalmat generál. A kiadók viszont azzal érvelnek, hogy így elesnek az oldaluk böngészése során megjelenített reklámokból befolyó bevételtől, ezért kérnének díjat a híraggregátoroktól.

Az előadáson a beszélgető partnerek felhívták a figyelmet a realitásra: manapság a tartalomfogyasztás a digitális térbe helyeződött át, a nyomtatott sajtó kora leáldozóban van. A rohanó ember számára praktikusabb egy célzott keresés, nagyon ritka az az eset, amikor nem kifejezetten kíváncsi az illető valamire, csak barangol egy oldalon. A Google News az említett szabályozást bevezető országokból ki kívánt vonulni, Spanyolországban meg is tette ezt, Németországban végül belátták, hogy a szabályozásból engedniük kell. Hiszen a Google szolgáltatások „omni present” jellege miatt a legtöbb felhasználó hozzájuk van kötve. Ezek legtöbbje még ingyenes, ám a Bizottság javaslatának megvalósulása esetén fennáll a veszélye annak, hogy a díjakat átterhelik a felhasználókra. Végül az is hangsúlyt kapott, hogy egy idő után egy-egy cikk veszít hírértékéből, így a Bizottság által meghatározott 20 éves védelmi idő irreális követelménynek tűnik.

A Pro Jure egyesület és a Gordius blog első közös eseményére ellátogató érdeklődők egy színvonalas, gondolatébresztő szakmai beszélgetésnek lehettek fültanúi, a két fórum együttműködésének gyümölcseként további hasonló programokra számíthatunk.

Hivatkozások:
[1] http://www.impforum.org/
[2]
COM(2016) 593 Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a digitális egységes piacon a szerzői jogról.
[3] A felelősség-korlátozást Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (“Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) 13. cikke mondja ki.
[4] Elker-irányelv 15. cikk.
Kép forrása: https://www.retaildetail.eu/en/news/4-out-10-web-shops-refuse-sell-abroad

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.