A döntésfigyelő mostani részében egy csokorba gyűjtöttünk néhány érdekes, közelmúltbeli francia bírósági ítéletet.

Hara-Kiri – A hara kiri a japán szamurájok rituális öngyilkosságára használt, nemzetközileg elterjedt kifejezés, amely egyben egy francia szatirikus lapnak is a címe. Ez ráadásul egy szójátékra épül, ugyanis a francia kifejezés „qui rit” (ejtsd: kiri) jelentése: aki nevet. Bár a cím mindössze egy köznevet tartalmaz, amely nem áll összetételben más kifejezéssel, ami az egyéni-eredeti jelleget alátámasztaná, az első fokú bíróság mégis szerzői jogi oltalom alatt állónak ítélte. Indoklása: a szó eredeti jelentésének megváltoztatása, és ezáltal egy ettől gyökeresen eltérő új üzenet hordozása. Mivel a szerző személyiségének lenyomata fellelhető ebben a tudatos jelentésváltoztatásban, ez a körülmény megalapozza a szerzői jogi oltalmat.

TGI Paris 3e ch., 2e sect., 4 nov. 2016, nº 16/11158, Cavanna et al. c/ Sté Riviera Mediainvest, kommentár: CARON, Christophe: Un exemple de syncrétisme entre le droit d’auteur et le droit des marques: la protection du titre Hara-Kiri! Communication commerce électronique, janvier 2017, comm. 2.

Naked – Jeff Koons amerikai szobrászművész egy francia bíróság ítélete értelmében plagizálta egy francia fotóművész, Jean-François Bauret „Enfants” című fekete-fehér fotóját. A per apropóját a Centre Pompidou Jeff Koons kiállítása adta, ahol eredetileg kiállították volna a kérdéses szobrot is (erre végül nem került sor,  de a róla készült fénykép bekerült a kiállítás anyagából összeállított albumba). A két műben a bíróság elemzése szerint közös a gyerekek testtartása, illetve hajviselete is, amely megalapozza a bitorlás megvalósulását. A szobrász egyébként nem tagadta, hogy az alkotófolyamatban kiindulási alapként használta a francia művész fotóját.

Balra: Jean-François Bauret „Enfants” (1970), jobbra: Jeff Koons: „Naked” (1988)
Forrás: www.telerama.fr

TGI Paris, 9 mars 2017, nº 15/01086, kommentár: DALEAU, Jeanne: Naked: l’œuvre mise à nu, Dalloz Actualité – Affaires, 28 mars 2017

Alone in the Dark – Az Alone in the Dark egy eredetileg 1992-ben megjelent (majd több folytatást is megért) horror témájú számítógépes játék. A játék maga szerzői jogi védelem alatt álló „közös mű” (œuvre de collaboration), amely részét képezi egy ún. gameplay is. A gameplay azoknak az elemeknek az összessége, amelyek a játékélményt biztosítják, és mint olyan, a francia bíróság megállapítása szerint önállóan is alkalmas a szerzői jogi védelemre. Felhasználási szerződés hiányában pedig ily módon a játékot kiadó Atari stúdió megsértette a gameplayt kidolgozó Frédérick Raynal vagyoni jogait. A döntés úttörő jellegű abból a szempontból, hogy a gameplay szerzői jogi oltalom alatt állásának első ízben történő elismerése utat nyithat a fejlesztők előtt fellépni azokkal a stúdiókkal szemben, amelyek egy játék sikerét meglovagolva azonos gameplayjel, de más zenei, grafikai elemek felhasználásával dobnak piacra egy új terméket.

TGI Lyon, 8 sept. 2016, nº 05/08070, kommentár: PACAULT, Géraldine: Jeux vidéo – Application de la jurisprudence Cryo dans le litige opposant F. Raynal à son ancien employeur Atari. Revue Lamy Droit de l’Immatériel, février 2017

Közkincs vs. köztulajdon – Egy városi múzeum megtilthatja egy hivatásos fotósnak, hogy a gyűjteményében őrzött, egyébként közkincs alatt álló alkotásokról fényképet készítsen? Erre a kérdésre adott az Államtanács a szerzői jogi elveket felülíró választ. Indoklásában a testület kifejtette, hogy a múzeum tulajdonában álló művekről kereskedelmi célú felhasználásra készített fényképek az ingó köztulajdon magáncélú felhasználását jelentik, amelyhez így a dolog tulajdonosának engedélye szükséges. Dologi jogi szempontok mentén került tehát elutasításra a fotós azon érvelése, mely szerint a művek, mivel a közkincs részét képezik, szabadon többszörözhetőek. Az Államtanács a döntéssel egyrészt nem vette figyelembe a szerzői műnek a hordozójától való függetlenségének elvét, sem pedig a közkincsre vonatkozó speciális szabályokat. A döntés tehát lényegében utat nyit a múzeumok számára, hogy a köztulajdonra hivatkozva bizonyos szerzői vagyoni jogi jogokat gyakoroljanak a védelmi idő letelte után is.

CE, 8e et 3e chambres réunies, 23 déc. 2016, nº 378.879, Société Photo J. L. Josse c/ Commune de Tours, kommentár: NOUAL, Pierre: Photographie au musée – La damnation de sainte Véronique ou la méprise du domain public. Revue Lamy Droit de l’Immatériel, avril 2017

Lockout – A magyarul A titok nyitja címmel 2012-ben megjelent francia sci-fivel kapcsolatban zajlott per azon ritka alkalmak egyike, amelyek támpontot adnak az audiovizuális művek egyéni-eredeti jellegével kapcsolatban.

Az Escape From New York (magyar címmel: Menekülés New Yorkból, franciául: New York 1997) 1981-ben John Carpenter rendezésében megjelent film szerzői jogi jogtulajdonosai ugyanis bitorlás miatt indítottak peres eljárást a francia film alkotóival szemben.

A bíróság megfogalmazta, hogy a filmek közös témája, bizonyos filmművészeti hagyományok nem elegendők a bitorlás megállapításához, minden esetben vizsgálni kell az egyes elemek között meglévő hasonlóságot. Ez pedig át is vezet a második fontos megállapításhoz, mely szerint a bitorlást a két mű közötti hasonlóságok, és nem pedig a különbözőségek alapján kell megítélni. Hiába állította tehát a fellebbező, hogy a két film műfajában, stílusában, formájában, történetvezetésében és ritmusában, a karaktereket és a speciális effekteket illetően, továbbá politikai és szociális vonatkozásaik tekintetében eltérőek, a bíróság nem ezeket a szempontokat vette figyelembe az ítélet meghozatala során. A bitorlást azon elvek mentén látta megalapozottnak, hogy a két film azonos a tér- és időbeli egység tekintetében, továbbá ugyanarra a központi kérdésre épülnek fel, amelyre ugyanazt a megoldást adják. A filmes megvalósítás tekintetében kiemelésre került, hogy mindkét film félhomályban játszódik, amely egy videojáték hangulatát kelti. Kitér a főszereplők közötti hasonlóságra is: mindkét film hőse ugyanis egy tetovált, izmos, atléta alkat, akit humorba oltott cinizmus jellemez. A női mellékszereplők önfeláldozó karaktere is a két film közötti azonosságot hangsúlyozza az ítélet szerint. A bíróság még a két film üzenete közötti hasonlóságot is felhozza indokolásában, egy igen részletes szempontrendszert kidolgozva ezzel az audiovizuális művek bitorlásánál mérlegelendő elemekről.

CA Paris, pôle 5 chambre 2, 10 juin 2016, nº 15/1010188, kommentár: DISDIER-MIKUS, Karine – DEBIESSE, Gaspard: Contrefaçon et cinéma: la Cour d’appel de Paris confirme la contrefaçon de droits d’auteur d’une œuvre cinématographique, Dalloz IP/IT, 2016. p. 550.