Döntés született a Filmspeler ügyben – Mi lesz veletek multimédia-lejátszók?
Az Európai Unió Bírósága 2017. április 26. napján ítéletet hozott a C‑527/15. számú Stichting Brein v. Jack Frederik Wullems ügyben. Az ügy a streamelésre is alkalmas multimédia lejátszókat érintette, igen érdekes végkövetkeztetésekkel.
Az eljárás alapját a Stichting Brein – szerzői jogi jogosultak érdekvédelmét ellátó, holland alapítvány – és Jack Frederik Wullems – aki saját weboldalán egy multimédia-lejátszó különböző modelljeit kínálta értékesítésre – közötti jogvita képezte.
Az értékesített multimédia-lejátszók Wullems olyan linkeket is tartalmaztak (előre telepített kiegészítő modulok, ún. plugin-ek útján), amelyek aktiválásuk esetén harmadik személyek által üzemeltetett weboldalakra irányítanak, amelyek közül némelyek a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül nyújtanak hozzáférést tartalmakhoz. A multimédia-lejátszó ezen tulajdonságát egyébként az eredeti eljárás alperese az eszköz reklámozása során is feltüntette.
Az eredeti peres eljárásban a holland alapítvány – mint felperes – arra hivatkozott, hogy az alperes multimédia‑lejátszó értékesítésével „nyilvánossághoz közvetítést” valósított meg. Alperes ezzel szemben úgy érvelt az alapeljárás során, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló, jogellenes forrásból származó műveknek megszakítás nélküli adatfolyam útján történő közvetítése – vagyis streamelése – az ideiglenes többszörözést biztosító kivétel alá tartozik (ami talán nem csak a magukat szerzői jogásznak vallók szemében tűnik fából vaskarika típusú érvelésnek).
A bíróság felhívta a közelmúltban született, erősen jogalkotó jellegű gyakorlatát (TV Catchup-ügy, Svensson-ügy és GS Media-ügy), amikor kimondta, hogy
„az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy nyilvánossághoz közvetítésnek minősülhessen, szükséges, hogy a védelem alatt álló műveket az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális technikai módon közvetítsék egy új közönség, azaz egy olyan közönség részére, melyet a szerzői jog jogosultjai nem vettek figyelembe, amikor az eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezték.„
A GS Media ügyben kifejtettekre visszautalva kifejezetten leszögezte a bíróság, hogy
„amikor a hiperlinkek elhelyezését haszonszerzési célból teszik, az ilyen elhelyezést megvalósító személytől elvárható, hogy elvégezze a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy az érintett mű nem jogellenesen lett‑e közzétéve azon az internetes oldalon, amelyre az említett hiperlinkek vezetnek, és ily módon vélelmezhető, hogy ezen elhelyezés teljesen tudatosan történt, az említett mű jellegénél és annak interneten való közzétételét illetően a szerzői jogi jogosult esetleges engedélyének hiányánál fogva.„
Márpedig a konkrét ügy kapcsán nem merült fel kétség arra vonatkozóan, hogy a multimédia lejátszó árusítása útján a linkek közzététele a szükséges engedélyek hiányában történt (bár az szintén némileg nyakatekert érvelésnek tűnhet a bíróság részéről, hogy a linkeket tartalmazó eszköz árusítása nyilvánossághoz közvetítésként értékelhető).
Miután a bíróság megállapította, hogy a fenti tulajdonságokkal rendelkező multimédia-lejátszók értékesítése nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, állást kellett foglalnia a tekintetben, hogy az ilyen nyilvánossághoz közvetítés jogszerűnek tekinthető-e.
Ennek kapcsán ugyancsak saját gyakorlatát, a Premier League-ügyben kifejtetteket hívta fel. Az ügyben a bíróság megállapított, hogy
„a televíziónézők szempontjából az ezen ügy tárgyát képező időleges többszörözési cselekmények, amelyek a műholdas dekódoló egység és a televízió‑képernyő megfelelő működését biztosították, tették lehetővé a védelem alatt álló műveket tartalmazó műsorok vételét. A Bíróság e tekintetben úgy vélte, hogy pusztán ezen műsorok vételét, […] az alkalmazandó szabályozás nem korlátozza, és így az ilyen vételt jogszerűnek kell tekinteni […].„
Ugyanakkor a Premier League-ügyben nagy hangsúlyt kapott, hogy a kérdéses eszközök elsődlegesen nem a jogellenes felhasználásra irányultak. Nem úgy a jelen esetben, ahol az eszközök egyértelmű rendeltetése – és ezt a bíróság is megállapította – az eszközbe eleve beépített linkeken keresztül a tartalmak jogellenes hozzáférhetővé tétele volt.
Mindezek alapján a bíróság következtetése a nyilvánossághoz közvetítés vonatkozásában az alábbiak szerint szól:
„A [ …] 2001/29/EK […] irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az olyan multimédia‑lejátszó értékesítésére is, […], amelyre előzetesen olyan, interneten is elérhető kiegészítő modulokat telepítettek, amelyek a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető olyan weboldalakra mutató hiperlinkeket tartalmaznak, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló műveket tesznek hozzáférhetővé, e jog jogosultjainak engedélye nélkül.„
Továbbá a bíróság az ideiglenes többszörözés kérdésében is állást foglalt:
„A 2001/29 irányelv 5. cikke (1) és (5) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy harmadik feleknek szerzői jogi védelem alatt álló műveket a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínáló weboldaláról megszakítás nélküli adatfolyam útján való közvetítés révén megszerzett műveknek az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló multimédia‑lejátszóra történő időleges többszörözésére irányuló cselekmények nem tesznek eleget az említett rendelkezésekben foglalt feltételeknek.„
A nyilvánossághoz közvetítés kérdésében – ha kreatívan is – a bíróság viszonylag szűken fogalmazott. Csupán azon eszközök terjesztése fog nyilvánossághoz közvetítésnek minősülni, amelyek eleve olyan linkekkel előtelepítve kerülnek forgalomba, amelyek jogellenesen hozzáférhetővé tett tartalmakra mutatnak. Ugyanakkor ezek szerint a felhasználás már nem lesz jogellenes, ha ezek az eszközök a jogellenes tartalmakra mutató linkekkel nem előre telepítve kerülnek forgalomba, pusztán csak alkalmasak arra, hogy elérjenek ilyen linkeket, és a mögöttük álló tartalmakat. Ez persze valamilyen szinten megnyugtató is annak fényében, hogy potenciálisan minden ilyen eszköz (az okos televízióktól a „TV-okosító” eszközökön át – mint pl. a Chromecast -, egészen a media box-okig) alkalmas arra, hogy jogellenes linkeken található tartalmakhoz férjenek hozzá.
Ugyanakkor az ideiglenes többszörözés tekintetében nem tűnik a gyakorlathoz igazodónak a bíróság megállapítása. Itt a bíróság lényegében azt mondja ki, hogy az ideiglenes többszörözés mint szabad felhasználás céljának és kritériumainak nem felel meg az a tevékenység, ha a felhasználó az „alapügy tárgyát képezőhöz hasonló” multimédia-lejátszón stream formában jelenít meg egy „harmadik fél” oldalán található tartalmat. A streaming viszonylag szürke zónának számít, és jelen ügy fényében talán az is marad. Nem tiszta ugyanis, hogy mit jelent a gyakorlatban az „alapügy tárgyát képezőhöz hasonló” multimédia-lejátszó: vajon csak az előre telepített linkekkel ellátott eszközöket érti itt a bíróság, vagy minden multimédia-lejátszót? Ha a multimédia-lejátszón való, jogellenes forrásból való streaming jogellenesnek tekinthető, akkor a személyi számítógépen való streaming jogi megítélése hogyan alakul?
Amennyiben a bíróság az ideiglenes többszörözés tekintetében is a szűkebb megközelítésből indul ki, úgy a megállapítása lényegében tekintettel van a jelenlegi gyakorlatra, ám nem feltétlenül indokolható, hogy a jogszerűen forgalmazható eszközökön, vagy személyi számítógépeken miért nem jogellenes a jogellenes forrásból történő ideiglenes többszörözés (ahogy az sem teljesen érthető egyébként, hogy milyen úton jutott a bíróság erre a következtetésre). Amennyiben a szélesebb értelmezést kívánta a bíróság leszögezni, úgy valószínűleg tömegesen előforduló felhasználásokat nyilvánított jogellenesnek, ami kevésbé tűnne életszerűnek a jelenlegi körülményekre tekintettel.
Update #1: az ítéletről lásd Tatiana Synodinou írását a Kluwer Copyright Blogon.
A borítókép forrása a slickdeals.com.